Azok közé tartozom, akiknek nem A Szent Johanna gimi, hanem a D.A.C. volt a kedvenc magyar YA sorozatuk. Egyszerűen imádtam, ahogy a kamaszlétet és a magyar élethelyzetet Kalapos Éva Veronika ennyire erősen és hitelesen ragadta meg. Már évek óta várom, hogy újra YA könyvet adjon ki az író, és most végre megérkezett a Nem hagylak itt.

A történet pár évtizeddel később, Magyarországon játszódik, és az élet elég hasonló a kommunizmushoz, csak annál sokkal durvább. Már csak egy párt van, az ellenzék eltűnt, az országot nem lehet elhagyni, az iskolai oktatás a nullával egyenlő, az értelmiségi embereket átképezték, tulajdonképpen még a munkád és a munkaköröd sem te választod ki, és retteghetsz, hogy mi miatt visznek be a hivatal emberei, és ki miért jelent téged.

Hátborzongató volt erről a világról olvasni, mert aki egy kicsit is jártas a magyar politikában, észrevehette az áthallásokat, és az író felrajzolt egy olyan jövőképet, amit szerintem egyikünk sem akar megélni, de talán még van esélyünk megállítani azt, hogy ez bekövetkezzen.

A történet főszereplője Rami, aki a barátaival együtt utálja ezt a rendszert. Látja, hogy mennyire szenved benne a családja és leginkább a kisöccse, aki nem ismeri a múltat, és nem tudja, hogy milyen volt szabadon élni. Nagyon erősen átjött a kamasz főszereplők fájdalma, a bezártság, a tehetetlenség és az ebből fakadó lázadni akarás érzése. Imádtam végigélni azt a pontot, amikor már robbanásig feszült minden.

A romantikus szálat is szerettem, édes volt és aranyos, cserébe sikerült egy baromi jó „ezért nem lehetünk együtt” pontot megalkotni, amiért emelem a kalapom. Egy problémám volt a könyvvel:keveseltem a leírást. A jövő Budapestjén járunk, ha jól értettem, a Parlamentet lerombolták, a belváros egy részét is, de annyira nehéz volt elképzelnem, egyedül a borító adott némi támpontot. Általában nem rajongok a leírásokért, de itt a világépítéshez sokat hozzáadott volna, ha többet látunk a városból.

Értékelés: 9/10

Ez egy nagyon fontos YA regény. Megmutatja, hogy mi lehet a gyerekeink sorsa, ha mi nem cselekszünk időben, és nem változtatjuk egy olyan hellyé az országot, ahol a jövő nemzedékei boldogan élhetnek. De maga a cselekmény, a feszültség, a karakterek, a párbeszédek és még a humor is annyira erős és mai volt. Örömolvasás volt.

Hogy tetszik a borító? Imádom! A színeit, a formáit, hogy bemutatja a fővárost (már ami megmaradt belőle). Jól átadja azt a bizonyos jelentet is a könyvből.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Nem számít, hogy 15, 35 vagy 65 éves vagy, ez a kötet kortól függetlenül fog neked adni valamit. Nem szabad kihagyni.