Könyvkritika: John Corey Whaley – Nagyon logikátlan barátság

Egy most már teljesen biztos: John Corey Whitley nevét tényleg meg kell jegyezni, és egyben nagyon bízom benne, hogy nem ez volt az író utolsó, itthon is megjelent regénye.

Akárcsak a Kobak, így a Nagyon logikátlan barátság is egy nagyon érdekes témát dolgozott fel, és olyan szerethető, erős karaktereket alkotott, akikért végig lehetett drukkolni a könyv során. De sajnos akárcsak a Kobaknál, a szuper téma kifejtése itt sem sikerült száz százalékosan, és néhol sajnos bőven akadt hiányérzetem.

A sztori főhőse az agorafóbiás Solomon, aki már három éve nem hagyta el az otthonát. Korábbi iskolatársa, Lisa nagyon szeretne bekerülni az egyetemre, hogy pszichológus legyen, és úgy látja, Solomon “meggyógyítása”, és az így írt esszé zöld utat jelentene. Ezért összebarátkozik a sráccal, és később magával viszi a pasiját, Clarkot is, akibe Solomon beleszeret.

Bizony, a regény egyik csúcspontja számomra egyértelműen az LMBT szál volt. Most a főhős volt meleg, és nem egyszer gondolkodott is rajta. Szerettem, hogy olyan természetesnek veszi, nem lamentál azon, hogy de rossz most neki emiatt. Egyszerűen elfogadja, emellett persze végigmegy ő is a coming out nehézségein.

És külön szerettem nála azt, hogy ő nem azért fél megnyílni, mert a szülei nem elfogadóak, hanem mert úgy érzi, ettől minden megváltozna közöttük. Végtelenül hiteles gondolat/félelem. És igazából a melegséggel, szerelemmel, “tetszem-e neki” kérdéssel is minden rendben volt. (Itt pedig meg kell említeni, hogy imádtam Solomon családját)

Ahogy én elképzeltem: Solomon | A fotón: Logan Lerman

Solomont amúgy is csíptem, különösen a humoráért voltam oda. Dacára annak, hogy már 3 éve otthon volt, és csak a szüleivel & nagyanyjával beszélgetett, iszonyú vicces és jópofa a srác, ami tök jól állt neki. Pont ezért szerettem Clark-ot is, amikor pedig összekerültek Solomonnal, és együtt hülyültek, ott ezerrel sütött a kémia. Lisa humora is jól átjött, de legjobban a nagyin röhögtem. Ilyen bohókás, jópofa nagymamát kívánok mindenkinek!

Az író tök jól ábrázolta a morális kérdéseket a könyvben. Lisa csak segíteni akart Solomonon, de idővel tényleg a barátja lett, és megszerette a srácot. El lehet-e ítélni a kiinduló szándékot, ha a végeredmény ennyire erős lett? Érdekes volt, hogy a három főszereplő szemén át mennyire másként jött le a dilemma.

Részemről minden szempontból Lisa mellett álltam, de azt hiszem azért is, mert beleláttam a fejébe, és annyira jó volt látni, hogy mennyire szereti Solomont, és tényleg csak segíteni akar neki. Oké, hogy önző okból kezdte, de megpróbálom a végeredményt nézni. Lisa pedig annyira megérdemelné, hogy teljesüljenek az álmai, mert rengeteget dolgozott értük.

Ahogy én elképzeltem: Lisa | A fotón: Dianna Agron

Bár ha a nagy kerek egészet nézem, akkor rendben van a regény, de sok olyan apróságot felvonultatott, amit nem csíptem. Solomon betegségének az ábrázolása például nem tűnt hitelesnek. Sem a kimenéssel való félelmei, sem a karakterfejlődés, amit a barátkozás hatására produkált. Sok szempontból a többi karaktert sem éreztem hitelesnek (leszámítva Solomon meleg dolgairól való gondolkodást). Persze, simán kinézem az íróból, hogy elvégezte a házi feladatát, és kutatott éppen eleget, csak sajnos írásban nem lett hiteles.

És akkor most SPOILERESEN folytatom, mert az egyik szálról beszélnem kell. Elhalványítom a szöveget is, amíg tart a spoiler. Szóval, belebegtették a Clark és Solomon szálat. Azt a két fiút a sors is egymásnak teremtette. És nem, rohadtul nem hiszem el, hogy Clark heteró lenne, mert nincs, egyszerűen a világon nincs olyan heteró srác, aki lelökné magáról a barátnőjét szex előtt. Azt a barátnőt, akibe szerelmes is. Egy heteró (vagy akármilyen) srác legalább a pettingelésig elmenne azzal, akit szeret, és akivel már két éve együtt jár. Legalább fogta volna az írónő a vallásra, akkor még so-so beveszem, de így nagyon nem.

Ép ésszel fel nem fogom, hogy miért kellett a végén így kitolni szerencsétlen Solomonnal – és az olvasókkal. Mert oké, elfogadom, hogy Clark heteró, de akkor ne legyen már úgy megírva, hogy egyértelműen melegnek tűnik. És akkor a hatalmas kémiáról Solomonnal, az egymás előtti pucérkodásról, vagy a rengeteg ölelésről és “megsimogatom a karod”-ról ne is beszéljünk. A lehető legszomorúbb írói döntés volt meghagyni Clarkot heterónak, pláne azok után, hogy Lisa áldását adta volna a Solomon & Clark párosra. A spoileres rész véget ért, összegezzünk!

Ahogy én elképzeltem: Clark | A fotón: Tom Welling

Értékelés: 7/10

A spoileres részben ecseteltek, Solomon betegségének a felemás leírása, és a kábé befejezetlen vég miatt nem tudom maximális pontra értékelni a regényt. Viszont, az alaptéma tetszett, a karaktereket is csípem, és nagyon kíváncsian várom, hogy az író mivel rukkol elő legközelebb.

Hogy tetszik a borító? Imádom! Nagyon jól bemutatja a helyzetet, a szivárványos vonalkák pedig finoman jelzik az LMBT témát is. Le a kalappal a tervező előtt!

Kinek ajánlom elolvasásra? Igazából mindenkinek, mert ez egy értékes, de sajnos nem tökéletes regény.