Ha nincs családod, a karácsony az év legfájdalmasabb és legkegyetlenebb napja lehet, hiszen borzasztó azt látni, hogy mindenki a szeretteivel ünnepel, miközben te egyedül vagy. A regény szerintem erre a gondolatra épülhetett fel, a középpontban ugyanis négy olyan karácsonyi árva áll, akik egyedül töltötték volna az ünnepet, de miután összebarátkoznak, tíz éven át együtt vannak karácsonykor, de az eltelt évek egyre inkább átformálják a személyiségüket, és a hagyományt már nem is olyan egyszerű tartani, mint amikor egyetemistaként elkezdték…

Az LMBTQ közösség tagjaként pontosan tisztában vagyok a választott család fontosságával, így baromira örülök annak, hogy itt ez a regény, ami ezt emeli ki, és ami ki is mondja: nem a vér szerinti család az egyetlen, és létezhetnek olyan élethelyzetek, amikor a barátaid a családtagjaiddá válnak. A történetben szereplő baráti társaság pedig annyira egyedi és imádnivaló, akikhez szerintem bárki szívesen csatlakozna. Az alapötletet tehát nagyon szerettem, és nagyon tudok azonosulni a gondolattal is. Bár, a csatlakozást lehet átgondolnám újra, mert némelyik karácsonyuk elég elszállt volt, gondolok itt például a drogozásra, vagy a féktelen bulizásra.

Bár két főszereplőnk van, de a kötet központi karaktere mégis Hannah, akinek elhunytak a szülei, és ő az, akivel Finn megalapítja ezt a karácsonyi hagyományt. Hannah most, tíz évvel később egy boldog párkapcsolatban él, de fél a következő lépcsőfokra lépni, fél az elkötelezettségtől, hiába szerelmes. Az író bemutatta Hannah személyiségfejlődését, a félelmeit, a tipródásait. Szerettem végig élni a benne lejátszódó lelki folyamatokat, és egyben meg is lehetett érteni, hogy miért ragaszkodik görcsösen a barátaihoz, és miért is olyan fájdalmas számára, amikor Finn bejelenti, hogy az ország másik végében, Los Angelesben kapott munkát.

A sztori második nézőpontkaraktere Finn, egy meleg srác, akit az apja kitagadott az orientációja miatt. Finn másik nehézsége az, hogy teljesen belezúgott az imádnivaló brit srácba, Théóba, aki a karácsonyi árvák tagja. Imádtam, hogy magyar nyelven olvashatok egy LMBTQ karácsonyi románcról, és annyira jó volt végigélni, ahogy Freeman ezt a barátokból szerelmesek lesznek szálat kanyarítja. Jól átjött, hogy milyen az, ha két ember éveken át kerülgeti egymást, ha fél lépni, mert nem akarja elveszíteni a barátot, aki nagyon fontos az életében. Elképesztően jó érzés volt végig drukkolni, hogy Finn és Theo összejöjjön, annál is inkább, mert mindkét karakter nagyon szerethető volt önmagában is.

A karácsonyi árvák két másik tagja nem kapott saját nézőpontot, de maguk a karakterek érdekesek voltak. Theo szülei elváltak, nem ápol velük jó kapcsolatot, ellenben az apja miatt milliárdos, de nincsenek igazi barátai Finnéken kívül. Érdekes volt, ahogy Freeman bemutatta a gazdag, szexi srác történetét, aki látszólag tökéletes életét él, holott… Hannah régi lakótársáról, Priyáról, az érzelmeiről, a gondolatairól viszont fájóan keveset tudtunk meg, és amikor a karakter végre kiállt magáért, az is Hannah-t emelte magasba személyiségfejlődés szempontjából. Szerettem volna jobban megismerni Priyát, sajnálom, hogy erre nem kerülhetett sor.

A történet legnagyobb hátránya mégis az időfaktor kezelése volt. Rengeteg visszaemlékezés volt az elmúlt tíz év karácsonyára, és ezeket én kábé mind ki is vágtam volna. Rémesen bosszantó volt, mert amikor a jelen szála elkezdett érdekesen alakulni, jött a visszarévedés a múltba… Bár értem miért került be a múlt rész, és Freeman próbálta összekapcsolni a jelennel, de egyszerűen nem éreztem érdekesnek, ráadásul sok esetben éreztem azt, hogy nem lett lezárva egy feldobott gondolatmenet, de nem fejezte be. Például amikor az egyik karakter gyászol, ott sincs igazi szembenézés a még élő szülővel, ott is csak fel van dobva a labda, amit az író nem ütött le.

A kötet lezárásával is komoly problémáim vannak, mert gyorsnak és hirtelennek érződött, csak kapkodtam a fejem. Nyilván örültem, hogy karakterfejlődésben eljutottak oda, ahová kellett, csak nem érződött annyira hitelesnek, mert olyan direktnek hatott az egész, és ezen a múltbéli jelenetek se segítettek. A Hannah és a tesója közti tíz éves ellentét is olyan sután lett lezárva, annyira hiányzott egy jelenet a két testvér között, egyszerűen csak egy utógondolatként odabökték az epilógusban, mintha a szerkesztő szólt volna, hogy „hé, ezt a történetszálat se zártad le”, az író meg „fogd meg a söröm, egy mondat alatt megoldom”. Csak ebben jóval több volt egy mondatnál… Ezek miatt kissé elszontyolodtam a végére.

Értékelés: 6/10

A Karácsonyi árvák klubja alapgondolata nagyon jó, és a karakterek is, akiket az író megálmodott. Igenis beszélni kell a választott család fontosságáról, különösen karácsonyi témában, ami sokaknak tényleg az év legnehezebb, legfájóbb időszaka. Az író viszont a múlt és a jelen fejezeteinek a váltakozásaival, a sután lezárt történetszálakkal és a karakterek hirtelen random döntéseivel elérte, hogy ne ez legyen a kedvenc karácsonyi romantikusom, noha Finn és Theo romantikus szálát imádtam, és végső soron Hannah történetét is érdekesnek találtam. És persze igazságot Priyának, többet érdemelne az a lány!

Hogy tetszik a borító? Ha messziről nézem, minden tetszik benne, és egy fontos jelenetre fókuszál a borító, ami szintén tetszik. De közelről nézve, ránagyítva kissé suta az illusztráció. A színharmónia viszont mindenhogy csillagos ötös.