A Vörös, fehér és királykék filmbe bekerült egy édes jelenet, amiben a főszereplők egy függőágyban, egymás mellett olvasnak könyveket. Na de miket? 🙂

Henry A lány, a nő, a többiek című kötetet olvassa, ami a jelenkori a jelenkori Nagy-Britannia egyszerre szórakoztató és megrázó tablóképe. Alex kezében az Egy utolsó megálló című kötet van, ami elvileg idén érkezik magyarul a Művelt Nép Könyvkiadó gondozásában. Ez egy romantikus történet két lányról, akik egymásba szeretnek.

Extra érdekesség, hogy mindkét kötet LMBTQ, és leszbikus szerelemről szól, illetve, az Egy utolsó megálló a Vörös, fehér és királykéket jegyző Casey McQuiston regénye.

Bernardine Evaristo – A ​lány, a nő, a többiek

Evaristo ​rendkívüli érzékenységgel mutatja meg egy emberi élet sokféleségét, sokszínűségét és hogy senki nem fekete-fehér – még akkor sem, ha azt történetesen mi gondoljuk annak. Azokra a dolgokra emlékeztet bennünket, amik összekötnek minket az ismerőseinkkel és a szomszédainkkal, még azokban az időkben is, amikor arra biztatnak bennünket, hogy inkább forduljunk el egymástól.

A lány, a nő, a többiek a kortárs brit nők egymással összefonódó közösségének megindító és reményteli története, és a jelenkori Nagy-Britannia egyszerre szórakoztató és megrázó tablóképe.

A sokhangú regény tizenkét szereplője nagyon eltérő életet él: Amma leszbikus színházi rendező éppen élete nagy lehetőségére, darabjának premierjére készül a Nemzeti Színházban; régi barátja, Shirley tanár, több évtizedes munka után is london egyik pénzhiányos iskolájában rekedt, egyik volt hallgatója, Carole mégis sikeres befektetési bankár lesz. Bummi takarítóként dolgozik, és nyilvánvaló eredményei ellenére aggódik, hogy lánya végképp elszakítja nigériai gyökereit. Az észak-angliai tanyán élő 93 éves GG viszont nehezen lép túl a múlt árnyékán.

Míg LaTisha a három különböző férfitól származó gyerekének keresi a megfelelő apát, Megan a nemi identitásában bizonytalan, és a közösségi médiában próbál válaszokat találni. Csupa felejthetetlen karakter, akik számos ponton keresztezik egymás életét, a rokonságban, szomszédságban, vagy éppenséggel a különböző problémákban, a szexualitástól a társadalmi helyzetig.

Casey McQuiston: One ​last stop – Egy utolsó megálló

A cinikus huszonhárom éves August New York-ba költözik, és azt hiszi, ezzel bebizonyítja az igazát: hogy nem létezik varázs és filmvászonra kívánkozó szerelem, és az ember egy okos dolgot tehet: ha egyedül éli le az életét. El sem tudja képzelni, hogy egy 24 órán nyitva tartó palacsintázóban pincérnősködni és fura fazonokkal egy lakásban élni ezen sokat változtatna. És semmiképpen sem elképzelhető, hogy a metrós ingázás más lehet, mint nap, mint nap fárasztó unalomba merülni és áramkimaradásokat végigkínlódni.

Csakhogy meglát egy fantasztikus lányt a metrókocsiban.
Jane-t. A káprázatos, elbűvölő, rejtélyes és lehetetlen Jane-t, akinek nyers a modora, a haját taréjba fésüli és szelíd a mosolya, és amikor bőrkabátban megjelenik, Augustnak akkor lesz jó napja, amikor a legnagyobb szüksége van rá. A metrós fellángolás a nap legszebb perceit hozza el Augustnak, de hamar rájön egy nagy bökkenőre: Jane nemcsak hagyományos punk rockernek látszik, de szó szerint az 1970-es évekből csöppent a jelenbe, és Augustnak mindent meg kell ragadnia, amit a múltjában szeretett volna hagyni, hogy Jane segítségére legyen. Lehet, hogy ideje bizonyos dolgokban mégis csak hinni…

Casey McQuiston Egy utolsó megállója egy varázslattal teli, szexi, hatalmas szívű szerelmi regény, amiben a lehetetlen lehetségessé válik, miközben August mindent elkövet, hogy megmentsen egy lányt, aki eltévedt az Időben.

Filmkritika: Vörös, fehér és királykék – Red, White and Royal Blue (2023)