Eddig Nicola Yoon összes regényét olvastam, és azt kell mondjam, továbbra is nagyon szeretem a stílusát és a karaktereit, és egyben kíváncsian várom, hogy mivel rukkol elő legközelebb, ugyanis most először kaptunk egy természetfeletti szálat az írótól.
A történetünk főszereplője Evie, aki régen imádta a romantikus regényeket, de a szülei válása óta nem hisz a szerelemben. Egy nap viszont amikor meglát egy csókolózó szerelmespárt, látomások jelennek meg előtte a páros szerelmének a kialakulásáról és a végéről is, ami csak egy újabb bizonyíték számára, hogy a szerelem szívfájdalommal végződik.
Evie élete akkor fordul fel igazán, amikor megismeri X-et, akivel egy tánciskolában együtt kell táncolnia, hogy megmentsék az iskolát a bezárástól egy táncverseny megnyerésével. X mindenben Evie ellentéte, az életfilozófiája is az, hogy mindenre igent mondjon, és ne hagyjon ki semmilyen pozitív élményt az életéből. Evie egyre jobban kezd vonzódni X-hez, de eközben retteg a szerelemtől és az érzésektől…
A könyvben leginkább a két főszereplő önálló története tetszett. Például amikor kiderült, hogy X miért éli azt az életfilozófiát, amit, na ott megszakadt a szívem. De utána annyira szépen továbbvitte az író azt, hogy az emberek miként változhatnak és fejlődhetnek, és hogyan lehet egy hirtelen jött elhatározást úgy továbbgondolni, hogy a szeretteiddel is megmaradjon a jó viszony.
Evie életének a bemutatása komplexebb volt, az ő életét ugyanis taccsra vágta a szülei válása. Leginkább azon a részen rökönyödtem meg, amikor az anyja megtiltotta Evie-nek, hogy elmondja a húgának, hogy látta az apjukat amint megcsalja az anyjukat. Egyrészt értem, hogy védeni akarták a kiscsajt, másrészt pedig iszonyú nagy terhet rakott az anya Evie-re, aki amúgy is érzelmileg össze volt roppanva, hiszen az apjáról alkotott képe darabjaira hullt. Nagyon haragudtam ezért, hogy még titkolóznia is kellett szegénynek.
Egy válást feldolgozni mindig nehéz. Nem csak azt, hogy véget ért a szerelem, hanem hogy megváltozik az életed, és más képet látsz magad előtt az apádról, akit a legjobban szerettél. Mindezt zseniálisan vegyítette Yoon azzal, hogy Evie már nem hisz a szerelemben. Nagyon szépen felépítette Yoon az apa-lánya kapcsolatot is, ahogyan Evie próbált megbocsájtani a férfinek, de olyan nehéz volt neki. Az apa elkeseredett próbálkozásait is megértettem, és annyira sajnáltam őt. Úgy átjött az, hogy hiába akar valaki, valamit, ha érzelmileg nem áll készen a megbocsájtásra, azt nem lehet erőltetni.
Ami Evie és X párosát illeti, Yoon itt hozta a kötelezőt. Bizsergett közöttük a kémia és jók voltak együtt, különösen szerettem az évődéseiket, és a táncuk leírásai is megfogtak. Leginkább a tangó-problémát élveztem, ahogy a tánc nyelvén magyarázták el, hogy Evie számára mennyire nehéz az elengedés. Gyönyörű volt az egész jelenet, a könyv végén pedig én is elmorzsoltam jó pár könnycseppet, mert nem ilyen befejezésre számítottam, jobban fájt, mint vártam, de igazából így ütött igazán a történet.
Nagyon szép dilemmát dobott fel Yoon a szerelemmel kapcsolatosan is. Mert igen, egyszer tényleg véget ér, de most emiatt féljünk belevágni? Ne adjuk meg magunknak a boldogságot, mert életünk egy pontján fájni fog, hogy véget ér? Szép gondolatokat, jeleneteket kaptunk ezzel kapcsolatosan.
Amit viszont sajnáltam, hogy ez a különleges képesség szál nem igazán lett kihasználva. Mármint, volt, és kaptunk vele pár érdekes jelenetet, de alapvetően úgy éreztem, hogy enélkül is tökéletesen működne a történet, ez pedig komoly probléma szerintem. Úgy éreztem, mintha Yoon erre az egész különleges képességre egy extraként tekintene, amivel eladhatóbb a könyv, nem pedig egy olyan elemre, amire ténylegesen felépíthet egy könyvet. Sokkal több mindent ki lehetett volna ebből az egészből hozni…
Értékelés: 9/10
Szerettem ezt a könyvet, jók voltak a feldobott témái, szép üzenetet adott át, és a szereplőit is egytől-egyig a szívembe zártam. Az írói utószó is nagyon meghatott, nem mondom el mi volt benne, olvassátok el a könyvet ti is, és ezzel együtt készüljetek felarra is, hogy érzelmileg megterhelő, de annál felemelőbb lesz a történet lezárása. Ígérem, miután elolvastad a könyvet, érteni fogod ezt a furcsának ható mondatot.
Hogy tetszik a borító? Meh. Nem mondom jónak, se rossznak, olyan semmilyen. De hozzáteszem, az eredeti amerikai borítókért sem rajongok.
Kinek ajánlom elolvasásra? Nicola Yoon és a jó Young Adult könyvek rajongóinak mindenképpen!
