Karácsonykor végre megnéztem a Love & Gelato című regény adaptációját a Netflixen. A könyvet a megjelenése idején, 2017-ben olvastam, de már nem sok minden maradt meg belőlem a történetről.
Nos, most, hogy visszaolvastam az értékelésem, egyértelműen lehet látni, hogy szinte darabjaira szedték a könyvet, és teljesen átalakították a történetet, csak a főbb elemeket tartották meg, és persze a helyszínt. A könyvben például Lina a sosem látott apjához költözik, nem az anyukája régi legjobb barátjához, és a film pasijai sem ismerősek a könyvből (ha csak át nem nevezték őket).
Ami nekem a könyvből erős élményként megmaradt, hogy tele volt lehetőséggel, amit az író érzésem szerint nem tudott jól átadni. Nos, a film kijavított minden hibát, és megint azt éreztem, hogy akárcsak a Jók és rosszak iskolája esetében, a film jobban tetszett a regénynél. És azért ez tényleg ritka eset.
A sztori alapja itt is ugyanaz: Lina édesanyja halála után megérkezik az anyja kívánságára Firenzébe, mert a nő élete nyarát töltötte ott 18 évesen, és azt szerette volna, ha a város és az olasz életszemlélet segíti a lányát a gyászban. Lina megkapja az anyja fiatalkori naplóját, emellett találkozik két cuki sráccal is, és miközben próbál rájönni arra, hogy ki lehet az apja és miként legyen önmaga, a két fiú között is választania kell.
Ami a romantikát illeti: én nagyon tudom szeretni a szerelmi háromszögeket, ha jól vannak kivitelezve. És ez itt megvolt, mert mindkét fiú mást váltott ki Linából. Ott volt Ale, a nagyon jóképű hódító, piszkosul magabiztos rosszfiú, akinek csak egy jókislány kell, hogy fellázadjon az őt elnyomó családja ellen, és önmaga lehessen. Lorenzo volt a jófiú, aki az álmaiért küzd, de nem tudja miként is lenne érdemes előre mennie. Linát érezhetően mindkét fiú vonzotta, és itt egészen a film végéig nem voltam benne biztos, hogy ki mellett dönt, és sokáig én se tudtam kinek drukkoljak, mert mindketten szimpatikusak voltak.
Ami Lina karakterét illeti, olyan kis édesen bénácska volt, mint a Neveletlen hercegnő Miája, akinek nem lehetett nem drukkolni. Aranyosan és cukin bénázott a fiúkkal, de ahogy megjött az önbizalma, és megtanulta élni az életet, úgy nyílt ki egyre jobban, ami zseniálisan állt neki. Itt még a naplós szál is jól átjött, az apás jelenet pedig annyira erős volt a filmben, kétségkívül ezt emelném ki a legjobban. De a pasiügyek mellett imádtam a legjobb barátnőjével, Addie-vel való kapcsolatát is. Annál is inkább, mert Addie haláli karakter volt, csak nevetni lehetett rajta.
Ami miatt még iszonyúan élveztem a filmben, az Firenze volt. Olyan érzésem volt miközben néztem, mint az Emily Párizsban alatt: hogy én el akarok menni oda, fel akarom fedezni az utcáit, a tájakat, a kajákat, mert annyira piszkosul gyönyörű volt minden, amit láttam.
Értékelés: 9/10
A Love & Gelato egy imádnivaló szerethető lány felnövéstörténete, aki megérkezve Olaszországba nem csak szerelemre és új családra talál, hanem önmagára is. Hamisítatlan romantikus nyári történet, ami a téli hidegben is ugyanolyan kellemes kikapcsolódás. De vigyázz, ha megnézed a filmet, te is Firenzébe vágyódsz majd, mint én!
Könyvkritika: Jenna Evans Welch – Love & Gelato: Firenzei nyár
