Decemberben érkezik a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában Anita Boza új romantikus regénye, Az éjszakai színei, amiben egy sztriptíztáncos lány talál rá a szerelemre. Már meg is jött a gyönyörű borító, amit Ambrús Renáta tervezett. Alább meg is nézhetitek a fülszöveg, szerzői infó és exkluzív idézetek társaságában.
A borító
A fülszöveg
Szenvedély, halál és csábítás…
Veronica sztriptíztáncos, ő Seattle fénylő csillaga, ám az életét megnehezíti egy különleges képesség: látja az aurákat. Egyik este rátalál a brutálisan bántalmazott barátnőjére, és amikor megismerkedik az ügyben kirendelt nyomozóval, fenekestől felfordul az élete.
Jack gyilkossági nyomozó, aki nemcsak magánéleti bajokkal küzd, hanem a nyakába sózzák egy megerőszakolt sztriptíztáncosnő ügyét is. És ha mindez nem elég, ott van a szexi tanú, Veronica, akitől több okból sem akarhat semmit.
A gyanúsítottak köre egyre nő, Veronica és Jack között pedig menthetetlenül fellobban a szikra. Mindketten a maguk módján próbálják kideríteni, ki a tettes: Jack hideg fejjel és logikával, Veronica az auralátó képessége révén.
Vajon lehet-e közös jövője két olyan embernek, akik közül az egyik gyűlöli az éjszakát, a másikat meg az élteti?
Seattle eső áztatta, fülledt éjszakái számtalan titkot rejtenek.
Buja érzékiség, izgalmas nyomozás, számtalan titok.
Hagyd, hogy magával ragadjon!
Az íróról
Boza Anita két kisfiával és férjével él egy Balaton melletti csendes kis faluban. A családhoz tartozik négy mentett kutya és három mentett macska, valamint számos ideiglenesen befogadott, gazdára váró állat. Az írónő gyerekként évesen már kacérkodott a versírással, majd 15 éves korában belevágott a regényírásba. 2019-ben a Magnusz kiadó gondozásában jelent meg első könyve Elrabolt szerelem címmel, melyet további öt regény követett. Elsősorban romantikus-erotikus zsánerben alkot, de több novellája jelent meg más témájú kötetekben is. Műveiben nagy hangsúlyt kap a környezetvédelem és az állatmentés, ami nem meglepő, hiszen az írónő maga is önkéntes a siófoki menhelynél.
Exkluzív idézetek
#1
„Elkezdtem figyelni a kórházba ki-be siető emberek auráját, igyekeztem mélyeket lélegezni. Ki-be. Ki-be. Kavarogtak előttem a színek. Obszidián. Vérnarancs. Vanília. Malachitzöld. Langyosbarna. Halvány menta. Színek és emberek. Sorsok és életek. Olyan volt, mint egy nagy kaleidoszkóp: színesen kavargó minták gyors egymásutánja.”
#2
„Sötét, ragacsos feketeség vette körül, izzott benne a vágy és a düh vérvöröse, koromfekete aurájában bíbor kisülések villantak. A csuklyája lecsúszott a fejéről, én pedig halk, ijedt kiáltással hátraléptem, mert az arcát símaszk takarta. Gyomromat görcsbe rántotta a félelem.”
#3
„Hazudhatott volna a szájával, félrevezethetett volna az érintésével, de azzal, hogy olvastam az aurájából, nem maradt titka. Féltett engem, és kívánt. Ennél a kettőnél nem adhatott volna többet. Nyitott könyvként olvastam benne, és azt akartam, ő is lásson belém. Tudja meg, mit akarok.”
