A Ház az égszínkék tengernél az egyik legszebb könyv, amit valaha olvastam, mert gyönyörű gondolatokkal van tele az életről, önmagunkról és az elfogadásról. Hogy miért is érdemes elolvasni a könyvet, arról ebben az értékelésemben írtam, alább pedig kigyűjtöttem tíz olyan idézetet, ami felemelő, kedves, édes és elgondolkodtató, pont, mint T.J. Klune regénye!

#1

„– Reményt – ismételte Mr. Parnassus. – Mert ez az, amit nyújtanunk kell neki, és a többieknek is. Remény, útmutatás, és egy hely, amit a sajátjuknak nevezhetnek. Egy otthon, ahol önmaguk lehetnek, a következményektől való félelem nélkül.”

#2

„– Miért nem működhet az élet úgy, ahogyan mi akarjuk? Mi értelme az életnek, ha csak azt csinálja, amit mások akarnak?”

#3

„Léteznek apró dolgok. Kincsek, amelyekre rátalálunk, és sejtelmünk sincs az eredetükről. És akkor kerülnek elő, amikor a legkevésbé várjuk.”

#4

„Senki sincs egyedül. Soha nem is volt. Itt vagyunk egymásnak.”

#5

„Csakis úgy tanulhatunk új dolgokat, ha kérdezünk róluk.”

#6

„– Az otthon nem mindig az a ház, amelyikben lakunk. Ennek a fogalomnak inkább az emberekhez van köze, akikkel körülvesszük magunkat.”

#7

„Nem a születésünktől, a származásunktól fogva vagyunk olyanok, amilyenek, hanem amiatt amit választunk, amit teszünk az életben.”

#8

„Valamennyien elkövetünk hibákat. Állandóan, újra és újra. Ez tesz minket emberré.”

#9

„Ez az… ami nem túl szerencsés. Csapdába esünk a saját kis buborékunkban, és bár a világ nagy és titokzatos hely, a buborékunk megvéd tőle. Ami nem tesz jót nekünk.”

#10

„A változást gyakran egy halk suttogás indítja el. Amit a hasonló gondolkodásúak addig erősítenek, amíg lárma lesz belőle.”

Könyvkritika: T.J. Klune – Ház az égszínkék tengernél