A Ház az égszínkék tengernél az egyik legszebb könyv, amit valaha olvastam, mert gyönyörű gondolatokkal van tele az életről, önmagunkról és az elfogadásról. Hogy miért is érdemes elolvasni a könyvet, arról ebben az értékelésemben írtam, alább pedig kigyűjtöttem tíz olyan idézetet, ami felemelő, kedves, édes és elgondolkodtató, pont, mint T.J. Klune regénye!
#1
„– Reményt – ismételte Mr. Parnassus. – Mert ez az, amit nyújtanunk kell neki, és a többieknek is. Remény, útmutatás, és egy hely, amit a sajátjuknak nevezhetnek. Egy otthon, ahol önmaguk lehetnek, a következményektől való félelem nélkül.”
#2
„– Miért nem működhet az élet úgy, ahogyan mi akarjuk? Mi értelme az életnek, ha csak azt csinálja, amit mások akarnak?”
#3
„Léteznek apró dolgok. Kincsek, amelyekre rátalálunk, és sejtelmünk sincs az eredetükről. És akkor kerülnek elő, amikor a legkevésbé várjuk.”
#4
„Senki sincs egyedül. Soha nem is volt. Itt vagyunk egymásnak.”
#5
„Csakis úgy tanulhatunk új dolgokat, ha kérdezünk róluk.”
#6
„– Az otthon nem mindig az a ház, amelyikben lakunk. Ennek a fogalomnak inkább az emberekhez van köze, akikkel körülvesszük magunkat.”
#7
„Nem a születésünktől, a származásunktól fogva vagyunk olyanok, amilyenek, hanem amiatt amit választunk, amit teszünk az életben.”
#8
„Valamennyien elkövetünk hibákat. Állandóan, újra és újra. Ez tesz minket emberré.”
#9
„Ez az… ami nem túl szerencsés. Csapdába esünk a saját kis buborékunkban, és bár a világ nagy és titokzatos hely, a buborékunk megvéd tőle. Ami nem tesz jót nekünk.”
#10
„A változást gyakran egy halk suttogás indítja el. Amit a hasonló gondolkodásúak addig erősítenek, amíg lárma lesz belőle.”
