Ma lett előrendelhető a Csak mi ketten! antológia, amiben Young Adult történeteket olvashattok, realistát és természetfelettit egyaránt.

A kötetben a kiadó több szerzője is publikált, mint Tavi Kata, Róbert Katalin és Chiara, de az én (Rácz-Stefán Tibor) egyik írásom is megtaláljátok benne, amire nagyon büszke vagyok.

Alább hoztam is minden novellából egy-egy idézetet, hogy meghozzam a kedvetek az olvasáshoz. Íme!

#1

„És rettegsz, hogy tönkreteszed azt, ami tökéletesen működik, de közben meg… amikor a másik végre lép, csak azt kérdezed magadtól, miért nem tudtál hamarabb bátor lenni?”
(Sztrinkó Réka novellája)

#2

„Előre lépek, és átkarolom a nyakát. Annyira meglepődik, hogy hátra tántorodik egy lépést, de visz magával, úgyhogy az unokáimnak majd úgy mesélhetem a jelenetet, hogy egyszerűen nekilöktem a falnak”
(Eszes Rita novellája)

#3

„A fenébe is, miért kell az életnek ilyen összetettnek lennie? Miért nem lehet minden olyan szép, egyszerű és átlátható, mint egy paranormális leszámolás?”
(Szöllösi Kristóf novellája)

#4

„– Anyám is így hív, mielőtt hozzám vágja a mosogatórongyot.
– Nincs mosogatórongyotok – nevetek a fejemet csóválva. – Házvezetőnőtök van. És mosogatógépetek. Kettő.
– Igaz – vigyorodik el, aztán megint elgondolkodva ráncolja a homlokát. – De akkor mit vágott hozzám?”
(Herceg Kati novellája)

#5

„– Saját recept – mondta Balázs, és ő is beleivott az üdítőjébe. – Az a titka, hogy nem jobb, hanem bal kézzel csavarom le a kupakot az üvegről – mondta hamis mosollyal. – A jégkocka házi, én magam fagyasztottam.”
(Paul F. Cooper novellája)

#6

„Derekamnál fogva megragad, magához húz. Testünk összepréselődik, miközben egyre szenvedélyesebben csókol. Nyelvét végigjáratja a fogaimon, hogy aztán őrjítő csatát vívjon a nyelvemmel. Két kézzel markolom az ingjét, s magammal rántom.”
(Kalivoda Lilla novellája)

#7

„Márk csendben nézett engem. Szép volt a szeme. Zöld. Olyan, mint nyáron a fű eső után.
Nyeltem egyet.
Romantikus gondolat volt. Főleg egy olyan sráccal kapcsolatban, akinek az volt eddig az egyetlen pozitív tulajdonsága, hogy nem szaglik.”
(Sereg Gitta novellája)

#8

„A mi osztályunk szórakozása egészen különleges, mondhatni egyedülálló. Egy kicsit olyan, mint a név nélküli Mikulás ajándékozás, annyi különbséggel, hogy egész évre szól és sokkal izgalmasabb.”
(Talpas Dorina novellája)

#9

„Farmert viselt. Fanni picit sajnálta, hogy nem látja a vádliját. Magasnak tűnt a bőszárú nadrágban, a pólóján egy minta volt Schrödinger vagy élő, vagy holt macskájáról, amint bejelenti, hogy életben van.”
(Róbert Katalin novellája)

#10

„– Mégis mit képzelsz, mit csinálsz?! – förmedtem rá.
– Úgy hiszem – felelte lassan Rómeó, és nekem el kellett fordulnom, mert a vigyora egyszeriben túl közel került az arcomhoz –, épp csatlakozom a fura kis szöcske násztáncodhoz.”
(Őszi Alíz novellája)

#11

„Ezt a fordulatot már reggel is sejtettem, amikor elsétált mellettem a folyosón, és olyan ijesztően megbámult, mint ahogy a filmekben a gonosz figyeli azt a szereplőt, akit öt percen belül elkaszálnak.”
(Tavi Kata novellája)

#12

„Mélyen, legbelül benne is hasonló üresség lappangott a mama halála után. Nem érezte tiszta lapnak, sem lehetőségnek. De tudta, hogy meg kell töltenie élettel, mert nem lehet többé üres, aki retteg mások szánalmától, akit mások gondolatai, félelmei határoznak meg.”
(Rácz-Stefán Tibor novellája)

#13

„Beni már kiskorától szeretett testvérével énekelni, még akkor is, ha tudta, hogy az öccse tehetségesebb nála. Neki nem számított. Úgy táplálkozott Ármin hangjából, mint más az ételből. Arra ösztönözte, hogy egyre jobb és jobb legyen.”
(Tóth Eszter novellája)

#14

„Ennyi figyelmet még életemben nem szenteltem valódi, nem kitalált emberi lényeknek, mint most az osztálytársaimnak. Annyira próbáltam megérteni őket, hogy komolyan, úgy éreztem, hogy kezdek beléjük esni. Mindenkibe egyaránt. Még a lányokba is.”
(Ecsédi Orsolya novellája)

#15

„Benne leszek a napfényben, a hold és a csillagok fényében, a betegágyak mellett őrködő lámpások fényében, a szemek csillogásában, az ünnepi lámpások meleg ragyogásában.”
(Novák Vica novellája)

#16

„Amikor a szájuk találkozik, Zia behunyja a szemét. Hogy lehet egyetlen alig-érintés ennyire csodálatos? Mintha nyár és napsütés és csillagfény és égboltnyi szabadság és valami végtelen, valami örökké, valami lehetetlen és mégis igaz éledne a testében.”
(Chiara novellája)