Könyvkritika: Rupi Kaur – Tej és méz

Sosem volt vers rajongó, és igazából most sem érzem magam annak. Erre a kötetre viszont nagyon kíváncsi voltam, mert érdekelt, hogy mi lapul a hype mögött. Oravecz Nóra-féle “harmadrészt igaz, kétharmad részben hülyeség” gondolatok, netán valami több… Nos, a vége az lett számomra, hogy határozottan több.

Egyszerűen döbbenetes hatással volt rám ez a kötet. A legtöbb versnél szó szerint összeszorult a gyomrom. Valami elképesztően erős fájdalom uralja a sorokat, olyan szinten hatott rám, hogy huzamosabb ideig nem is voltam képes olvasni, mert kábé még az élettől is elment a kedvem. Aztán visszajött. És megint elment… Érzelmi hullámvasút a köbön, egy olyan, amire érdemes felszállni.

Nem hittem volna, hogy pár ilyen rövid kis gondolat ennyire képes megsebezni az embert. Pedig itt nincsenek hagyományosabb értelemben vett rímek, még nagybetűk és központozás sem. Ezek egyáltalán nem azok a típusú versek, amiket a suliban megismertünk. Mondanivalóját tekintve viszont úgy érzem, bőven tud adni ez a könyv.

Igen, üvölt belőle a fájdalom, de az alatt valahol ott pislákol a remény is. A remény, hogy igenis lehet mindenki erősebb, és a fájdalom, a sok szenvedés amit átéltünk nem elpusztítani jött, hanem erőt adni. Jing és Jang, a sors ad és elvesz, előbbinek örülni kell, utóbbit túlélni. És igazából ebben segít ez a gondolat gyűjtemény.

Kaur felfedi a fájdalom számos formáját, mint a gyerekkori abúzust, a nők elnyomását, a szerelmi csalódásokat. A fájdalmas írások között ott vannak a reményt adók, és a jobb életre nevelők is. Például ami nekem nagyon betalált az, hogy a pasi ne erőltesse a nőnek, hogy borotválja le a szőrt a lábáról, mert ő csak látogató, és nem az övé a nő teste. Ez meg ugye eleve egy kényes téma, és tetszett az, hogyan röviden, tömören mindezt megközelítette Kaur.

A versek között akadnak azért olyanok is, amk miatt inkább tizennyolc felett ajánlanám elolvasásra. Gondolok itt például az illusztrációkra, illetve több vers is erősen megéli a szexualitást, az orális örömszerzést. Persze szépen fordul a témája felé, nem erőltetett és obszcén. Sokkal inkább szólnak arról, hogy a nők mennyire szépek, erősek, bátrak, és a szexualitásukat is ugyanolyan bátran éljék meg, mint ahogy a pasik tetszik. Ez pedig tök jó üzenet.

Kaur művét többen nevezik feminista kiáltványnak. Kétségkívül nagyon erős benne ez a rész is, a női egyenjogúságról is rengeteget regél ez a könyv, és ez baromi jó. Viszont nekem pasiként is sokat adott. Nem mondom, hogy megváltoztatta az életem, de egyedi élményt nyújtott, és itt-ott el is gondolkodtatott.

Értékelés: 9/10

Ez a kötet tele van fájdalommal, szenvedéssel. Némely vers/gondolat szó szerint pofán vágja az embert, és úgy üvölt az egészből Kaur fájdalma, hogy az valami elképesztő. De mindezek mellett itt a remény, a szép gondolatok, a női egyenjogúság fontosságára való felhívás. És mindez így együtt valami egészen elképesztő egyveleget alkot.

Hogy tetszik a borító? Szép és egyszerű, passzol a könyvhöz. A benne lévő illusztrációk is ilyenek, azok között akad pár firka-szerű, kevésbé kidolgozott rajt, de sok a szép is.

Kinek ajánlom elolvasásra? Jó kérdés. Igazából szerintem bátran tegyél vele egy próbát, ha kíváncsiak vagytok pár velős gondolatra, és titeket is érdekel miért aratott akkora sikert odakint ez a kötet. Nem ígérem, hogy a Tej és méz miatt megváltozik az életed. De azt igen, hogy érzelmileg felforgat a kötet és gondolkodásra sarkall. Ez pedig már önmagában nagy eredmény. Ó, és ha te sem csíped a verseket, akkor is csapj le rá bátran, mert inkább nevezném gondolatgyűjteménynek, mint verses kötetnek.