James Norbury, a kötet szerzője és illusztrátora egy nehéz periódusában talált rá a buddhizmusra. Amikor kitört a koronavírus járvány, úgy döntött, szeretne segíteni az embereknek: egyszerű és befogadható módon adta át a gondolatait az Instagram oldalán. A célja az volt, hogy ezek a képek változást idézzenek elő azolvasóban, és elgondolkodtassanak minket.

„A rajzaimba beleteszem a szívem is, és azt hiszem, ezért is tudják megszólítani az embereket, ahogy mindegyikben ott van egy kis darab a lelkemből.”

A fenti idézet az írói utószóból származik. Azért is emeltem ki, mert a könyv forgatása közben is pont ilyen érzésem volt, mintha az író tényleg belerakta volna a lelkét is a sorok közé. És ez nagyon jól esett.

De milyen könyvről is van szó? Jellegét tekintve hasonló, mint a Könyvmolyképzőnél megjelent A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló. Itt két jó barát, A Nagy Panda és a Kicsi Sárkány kel útra, hogy négy évszakon át bejárják a környéket, és keresnek valamit, amit nem határoznak meg. A legjobb, hogy olvasás közben esett le nekem is, hogy minden ami fontos, már megvan nekik, méghozzá egymás barátsága.

Lineáris történet nincs, pusztán gondolatokat, érzéseket ad át a szerző, amikhez persze illusztrációkat kapunk. (Lásd a csatolt képeket). A rajzok meglehetősen egyszerűek, de a szépségük is pont ebben rejlik. Nagyon jól elkapta Norby a stílust, imádom ezt a keleties hangulatot, de leginkább a kiszínezett képek ragadtak magukkal. Pedig a legtöbb helyen egyszerű, fakóbb színeket használt, de amikor ki akar emelni valamit (mint a természet szépségét) előjönnek az erősebb színek, és ettől még vibrálóbbá, még valósabbá válnak a képek.

A könyvben lévő gondolatok mellbevágóak, ez rá a legjobb szó. Az a típus, amit elolvasol és megüt, elgondolkodsz rajta. Hadd emeljem ki pár kedvencemet:

„Szakíts magadnak időt a jelentéktelen dolgokra – mondta Nagy Panda. – Gyakran ezek a legfontosabbak”

„Néha úgy érzem, nem vagyok elég jó – panaszolta Kicsi Sárkány.
Egy cseresznyefa nem hasonlítja magát más fákhoz – felelte Nagy Panda -, egyszerűen csak virágzik.”

„Hibázni annyi, mint próbálkozni – szólt Nagy Panda. – Ne add fel.”

„A virágom… – kesergett Kicsi Sárkány.
– Minden dolognak véget kell érnie, kis társam. Ez teszi olyan értékessé.”

„Az egyik legnagyobb dolog, amit valakiért tehetsz, hogy meghallgatod.”

„Mindenhol ott a szépség. Csak néha nehéz megtalálni.”

Nem mondhatnánk, hogy bármelyik is világmegváltó, egyedi gondolat lenne, amivel itt találkozunk először. És mégis… Olvasás közben nagyon elgondolkodtatja az embert, én néha csak megálltam, és próbáltam rávetíteni az életemre az olvasottakat, és valahogy működött. A szerző elérte a célját, mert jobban éreztem magam tőle.

Pár dolgot azért sajnálok a kötetben. A magyar kiadás kapcsán például azt, hogy némely illusztrációnál az angol feliratok nem lettek lefordítva, hiszen aki németes, annak para. Kis színesként volt benne egy „sorozat”, a levél felhasználási módjaival kapcsolatosan, de az nekem olyan súlytalannak tűnt, nem élveztem őket.

Értékelés: 9/10

Ez egy értékes és egyedi könyv, amit ha elolvas az ember, és hagyja, hogy hassanak a benne lévő gondolatok, többé válhat tőle. Éppen ezért nagy szeretettel ajánlom nektek is elolvasásra, ha szeretitek az ilyen típusú könyveket. Plusz már csak az illusztrációk miatt is nagy élmény belelapozni 😉