Az első részt bő másfél éve olvastam, de nagyon élveztem minden sorát, és ez ugyanígy volt a folytatással is. Sőt, kicsit azt éreztem, hogy Carrigan emelte a tétet, és több olyan gondolatot is behozott a történetbe, amit nem vártam volna, és ami nagy meglepetést okozott.

* Elolvasnád? Szerezd be kedvezményesen a kiadótól! *

A történet szerint fél év telt el, George sajnos azóta is kómában van az alvilágban, Negin pedig próbálja gyászolni a férfit, aki az élők és a holtak világa közé rekedt. Eközben Nergal, a jóképű Isten egyre közelebb kerül a lány szívéhez. Felbukkan egy új ellenség is, a veszélyes Tűzvarázsló, akinek köze van Negin apjának és Nergalnak a múltjához is. És a Tűzvarázsló feltett szándéka, hogy elpusztítsa Negint…

A sumér világot, és a természetfeletti ábrázolását még mindig nagyon szeretem. Carrigan tele van jó ötletekkel, nagyon érdekes volt például a Tűzvarázsló kapcsán, hogy miként kötődött az ősi istenségekhez a múltban. Mint főgonosz, tökéletesen működött a kötetben, a harc jeleneteket is imádtam. Az, ami abban a bizonyos fémházban történt például szívszorító és elképesztően izgalmas lett. Ráadásul nem is ez volt az egyetlen badass jelent a könyvben.

Az első részben nagyon szerettem azt, ahogy Negin az erejével kapcsolatosan gondolkodik, hogy két világ közé rekedt, nem tudja mi ő igazán, és így próbál önmaga maradni. Na ez itt még erősebben előjött, hiszen Negin már tudja, hogy félisten, és egyre jobban ismerkedik a különleges képességeivel, próbálja elfojtani őket, de hamar rájön, hogy vagy elfogadja azt, aki, vagy veszélybe sodorja önmagát. És én nagyon hálás vagyok az írónak, amiért egy ilyen fontos témakört is, mint önmagunk elfogadása, ennyire érzékletesen és jól beépítette a regényébe, mert ebből mindenki tanulhat, mi, a hétköznapokban is.

Ami a romantikus szálat illeti, én teljesen mást képzeltem el az olvasás elején. Annyira szerettem George és Negin párosát, és úgy elkapott a köztük lévő kémia heve, hogy fel se tűnt az, ami Neginnek is lassan esett le. Hogy George és köztük rövid ideig tartó, heves románc volt, és nem lehet egy életen át gyászolni egy férfit. Olyan szépen átjött az, hogy milyen nehéz engedni egy másik férfi közeledésének, ellenállni, átélni a bűntudatot, és a továbblépés fájdalmát. Szerintem ez is egy olyan problémakör, amivel könnyű azonosulni mindenkinek, aki elveszítette egy szerettét.

És hát, gyerekek, Nergal nálam is befutó lett. Nagyon jók voltak a közös jeleneteik, itt is izzott a kémia, de keményen, és Nergal jellemébe nem lehetett nem beleszeretni. Carrigan az egyik leírásában azt használja, hogy Nergal nem halandó férfiként hódít, nem a pénzével, vagy a humorával bűvöl el, hanem a jellemével, azzal, ahogy bánik veled, a figyelmével, azzal, hogy akar téged, de tudja hol a határ. És tényleg így éreztem én is végig olvasás közben: hogy Nergal mennyire odafigyel Neginre, és tényleg érződött az, hogy szereti ezt a lányt, és ez fordítva is így van. Már csak emiatt is, bármennyire is kedveltem George-ot, nem tudtam nem drukkolni a párosukért.

Értékelés: 10/10

Ez a kötet még az előző résznél is jobban tetszett. A világ továbbra is zseniális, Negin karaktere mesterien lett megalkotva, akárcsak a többi főszereplő, de leginkább persze Nergal. Akcióból, árulásból, romantikából és megdöbbentő pillanatokból se volt hiány, miközben végig azt éreztem, hogy annyira olvasnám még tovább a könyvet. Bár a lezárása megnyugtató, de remélem olvashatok még új történetet akár Neginről, akár a többi megismert szereplőről.

Hogy tetszik a borító? Én vagyok az egyik tervezője a borítónak, így nem véleményezném, csak annyit mondok, remélem elnyeri a tetszésetek.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a fantasy regényeket, ne hagyd ki ezt a sorozatot sem.

* Elolvasnád? Szerezd be kedvezményesen a kiadótól! *