Idén végre a magyar mozik is bemutatták a 101 kiskutya előzménytörténetét, ami megmutatta Szörnyella de Frász fiatalkorát. A film bár nem lett zajos siker, többek között azért sem, mert a Disney+ra is felkerült a premier napján, de a Disney berendelte a második részt is.

A film történetében nem igazán erős, leszámítva egy-két fordulatot. Klasszikus sztori, Estella édesanyja halála után két tolvajgyerek mellé kerül, tizennyolc évesen elkezdi megvalósítani az álmait, mint ruhatervező, de rádöbben, hogy ki a felelős az anyja haláláért, és úgy dönt, bosszút áll, és ehhez semmilyen módszertől nem riad vissza.

Igazi „gonosszá válós” történet ez, amiben a dacos, de szeretettel teli kislányt az élet nehézségei átváltoztatják, és ennek csak egy ideig tud – avagy akar – ellenállni. Emma Stone zseniális játéka mégis végig lehetővé tette, hogy Estellának (avagy Szörnyellának, hisz ezt a nevet veszi fel később) a végsőkig lehessen drukkolni. Mert ez a legjobb a filmben, annyira megszeretteti az emberrel Estellát, hogy nem is akarja, hogy Szörnyellává váljon, és ehhez tényleg kellett Stone erős játéka.

Persze sokat hozzáadott a filmhez a tökéletes ellenpont, a tényleg gonosz von Hellman bárónő, Estella főnöke, akinél volt egy kis Az ördög prádát visel-Meryl Streep utánérzetem, de Emma Thompson a kezdeti hasonlóságok után teljesen a magáévá tette a karaktert. Na a bárónő az, akit aztán tényleg lehet utálni, miközben azért itt-ott szórakoztató tudott maradni, és mégis, kedved lenne már az első perctől kezdve pofon vágni a nőt.

A hangulat volt az, ami iszonyúan jól eladta a filmet. Egyrészt nagyon erősek voltak a betétdalok, pedig erre nem szoktam külön felfigyelni, de itt most a zenei válogatás tökéletes lett. Estella álma, hogy divattervező legyen, így valami elképesztően szép ruhákat láthattunk a filmben Estella és a bárónő kreációi közül. A divatbemutatók is iszonyú vagányok lettek. Szerintem annak, aki nálam jobban ért a divathoz, még többet adhatnak ezek a jelenetek. Laikus szemmel nézve is gyönyörű ruhákat kaptunk.

A rajongóknak is kedveztek az alkotók, rengeteg 101 kiskutya utalást kaptunk, hiszen több karaktert is megismerhettünk, mint Rogert és Anitát, és már Pongó kutyáék is feltűntek. A sok egyéb apróságtól nehéz volt nem mosolyogni. Apropó, humor: na ebben is kifejezetten erős a film, és nem csak Estella két barátja, későbbi „fogdmegje” kapcsán. Sokszor nevettem nézés közben, de nem egyszer érzelmileg is teljesen megmozgattak a látottak.

Van egy baromi erős fordulat is a filmben, na arra én nem voltam felkészülve, emiatt abszolút emelem a kalapom az írók előtt, mert zseniális lett. Oké, a kivitelezésen talán itt-ott máshogy alakítgattam volna, de ettől a fordulattól lett igazán szerethető a film, no meg az itt-ott felbukkanó feminista üzenetektől is.

Értékelés: 8/10

Bár érezni rajta, hogy nem tökéletes, de abszolút leköti az embert, élvezhető, Emma Stone és Emma Thompson színészi játékát öröm nézni, a hangulat, a zene, a divat és a humor pedig csak még ütősebbé tette az egészet.

Hétvégi matinéra tökéletes, ha valaki nem vár annál többet, akkor szerintem jól fog szórakozni.