A Luxen sorozat spin-off regénye, az Obsession tényleg az, amire minden Luxen rajongó vágyhat. Tágítja a sorozat világát, hitelesen mutat be egy új fajt, és olvasás közben sok mindent át is kell értékelnünk az addig oly gonosznak hitt arumok, és annyira jóságosnak beállított luxenekről.

A regény hősnője Serena, akit a sztori elején a barátnője azzal zargat, hogy ufókat látott, és baj van. Serena nem hisz Melnek, amíg a lányt a szeme láttára meg nem öli egy luxen. Serena végül a védelmi minisztériumhoz kerül, és egy arum, a pokolian jóképű és halálos Hunter lesz az őrzője. Az együtt töltött idő alatt naná, hogy egymásba habarodnak.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be nagy kedvezménnyel. Klikk! *

A legjobban azt szerettem a könyvben, hogy az írónő mesterien tágította a világot. Kaptunk egy csomó olyan információt, ami a Luxen kötetekben eddig nem hangzott el, és ez leginkább az arumokra vonatkozik. Iszonyú ötletes volt például, ahogy az arumok jellemét, az aura látásukat vagy a különleges képességeiket összerakta az írónő, annyira hiteles volt az egész, mintha Hunter mesélte volna el neki egy kis borozgatás után. (Hé, Jennifer, tényleg így volt?)

Szerettem ám az erkölcsi dilemmákat is, amiket a regény felvetett. Tényleg a luxenek a gonoszak, ahogy azt Hunter látja? Netán az arumok a borzasztóak? Vagy maga az emberiség? Lehet-e gyilkolni csak azért, hogy elérjük a céljainkat? A saját fajtánk elárulása-e, ha úgy döntünk, kimaradunk a harcból? Ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket feszegetett az írónő, sok helyen pedig nem is adott válaszokat. Felsorolta a pro és a kontra érveket, és hagyta, hogy olvasóként, a saját értékítéletünk alapján döntsünk, ez pedig a lehető legjobb és legzseniálisabb döntés volt.

Hunter karaktere is igazi telitalálat. Oké, ha egy regényben egy magabiztos, jóképű, különleges képességekkel rendelkező pali van, akinek még a dumája is jó, akkor azt nehéz nem szeretni, de Huntert különlegesnek éreztem. Ő nem az a pasi, aki a szerelem miatt feladná azt, aki. Ugyanolyan lelkiismeretfurdalás nélkül öl, mert ez a természete, az, hogy emellett szerelmes, totál más tészta. Az ilyen apró nüanszoktól lett a szememben kiemelkedő a srác. A humora is kiváló volt ám, és igen, a piszkos magabiztosságát sem lehet nem szeretni.

Egy dolgot tartsunk ám szem előtt: okkal került a Zafír Pöttyösök közé a regény. Az Obsession tele van erotikával, méghozzá nagyon részletes leírásokkal. Orális kielégítések (ahogy csak el lehet képzelni), szex több helyiségben, elélvezések és minden más. Nagyon komolyak a szexjelenetek, éppen ezért a tini korosztálynak nem is ajánlanám jó szívvel, max 17 felett.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be nagy kedvezménnyel. Klikk! *

A könyv dramaturgiai elemei jól épültek egymásra, érdekes karakterekkel dolgozott az írónő, és a sztori is izgalmas, de volt egy banánhéj, amint Armentrout nagyon elcsúszott. Konkrétan végig azon harcoltam önmagamban, hogy megszeressem végre Serenát. Sajnos nem voltam rá képes. És mi volt az a bizonyos banánhéj?

A regény elején Serena ódákat zengett arról, hogy Mel az ő legeslegjobb barátnője, mennyire szereti, és mi mindent megtenne érte. Azután a nőt megölik (kábé a 10. oldalon), és elkezdődik a kalamajka Serena életében. De még utóbbi, mármint a kalamajka miatt nincs mentség szerintem arra, ahogy Serena viseli a legjobb barátnője halálát. Érzéketlenül, mintha kábé a szomszéd unokatestvére halt volna meg, nem a barátnője, és igen, előjön itt is az, hogy miután megjelenik a dögös pasi, még kevesebbet gondol sajnos szerencsétlen Melre.

Belegondoltam, hogy mi lenne akkor, ha az én legjobb barátom halna meg. Tessék, még Petra halálának a gondolata is kiakasztott, ha pedig előttem történne, kábé összeomlanék, és utána is csak azon járna az agyam. A legjobb barátság ilyen, megvisel a másik halála, de Serenát csak az érdekelte, hogy túlélje, kikeveredjen a bajból, és összejöhessen végre Hunterrel. A legszomorúbb pedig az egészben az, hogy csak egy apró átírást igényelt volna az egész. Mel nem a legjobb barátnő, hanem egy nagyszájú kolléga, akit nem igazán kedvel. Tessék, így már érthető lenne a viselkedése, és megkedveltem volna a lányt.

Értékelés: 7/10

Lehet-e egy regényt úgy is szeretni, ha taszít a hősnője? Véleményem szerint igen. Nem kell minden könyv főszereplőjét szeretni, kedvelni, vagy azonosulni vele. Ha elég jó a körítés, akkor igenis lehet élvezni magát a könyvet. Armentrout pedig gondoskodott arról, hogy minden más a helyén legyen, így én is pozitívan fogok visszagondolni a regényre. Még úgy is, hogy Serena – enyhén szólva – nem lett a kedvencem.

Hogy tetszik a borító? Nagyon szexi, és pont így képzeltem el Huntert is. Az pedig, hogy a szürke képen kék a szeme, zseniális megoldás.

Kinek ajánlom elolvasásra? Elsősorban Luxen rajongóknak, de! Az Obsession önállóan is olvasható, élvezhető, nem szükséges Luxen alapismeret. Fantasy és erotikus rajongók is bátran csapjanak le a könyvre.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be nagy kedvezménnyel. Klikk! *