Mindig is imádtam a romantikus vígjátékokat, különösen Sandra Bullock és Julia Roberts remekműveit, de Katherine Heigl-nek is volt nem egy igazi kultikusa. Gondolhatjátok, hogy ezek után kifejezetten olvasni akartam ezt a könyvet, aminek nem csak a jól sikerült borítója, hanem a története is a romantikus vígjátékokat idézi meg. Szerencsére nem okozott csalódást ez a könyv, sikerült teljesen beleszeretnem Liz és Wes történetbe, és már most reménykedem abban, hogy egyszer adaptációban is újraélhetem majd a történetet.

Történetünk hősnője, Liz végzős a suliban, és nagyon nehezen viseli ezt az évet. Kislánykorában az édesanyja meghalt, és a továbbtanulás miatt hamarosan el kell hagynia a várost, így a temetőbe se mehet már ki hozzá. Ekkor tér vissza a kisvárosba a jóképű Michael, akibe kiskorában Liz szerelmes volt. A lány végül megkéri az idegesítő szomszéd srácot, West, akivel amúgy mindig veszekszik, hogy segítsen neki megszerezni Michaelt, ami miatt egyre több időt töltenek együtt…

A Jobb mint a filmeken tényleg olyan, mint egy jól megírt romantikus film. Itt sem érnek nagy meglepetések, pontosan tudod, hogy mit fogsz kapni a történettől. Igazából minden egyes történetszála kiszámítható, nem csak a szerelmi részen, hanem Liz személyiségfejlődésének a szempontjából is. Nincs semmi új a nap alatt, de gyerekek, ez engem még véletlenül sem zavart!

Olyan érzés volt olvasni ezt a könyvet, mintha egy jó romantikus vígjátékot néznék, teljesen megkaptam azt a szeretett milliőt, ahol a hősnő elképzeli, hogy milyen srác illene hozzá, és nem akarja észrevenni azt a fiút, akit neki rendelt a sors. Ahol a hősnő nagy nehezen elkezdi rendbe rakni az életét, feldolgozni a mély gyászát, és közelebb kerül a barátaihoz és a családtagjaihoz is. Öröm volt mindezt átélni, Liz pedig annyira édes és szerethető karakter volt, akinek az ember szívesen drukkol, hogy igenis váljanak valóra az álmai.

Az üzeneteket is szerettem, amiket a könyv átadott. Liz stílusa például olyan, mint az anyukájáé, sok a virágos ruhája, cuki nagyon, de egyáltalán nem öltözik úgy, mint egy átlagos fiatal. Azért, hogy meghódítsa Michaelt, úgy dönt, stílust vált, hogy dögösebb legyen, de nyilván ilyenkor rá kell döbbeni arra, hogy azért szeressen és kedveljen téged egy fiú, aki vagy, és ne azért, hogy azt veszed fel, amit nem szeretnél. És tudom, ez például elcsépelt üzenetnek hangzik, de fontos, hogy megerősítsük az olvasóban: ne kelljen megváltoznod egy fiú kedvéért sem!

Nagyon ritkán olvasok olyan családokról, ahol mostohaszülő van, és hogy ez miként csapódik le nem csak a gyerekben, hanem a felnőttben is. Olyan jó volt, hogy most ez is terítékre került. Helena és Liz kapcsolatának az alakulását imádtam, és az a meglepetéstalálkozás a „tudjátokhol” igazából mindent vitt. Annyira meg tudtam érteni Lizt, hogy nehezen mert nyitni Helena felé, és igazából csak emelni tudtam a kalapom a nő előtt, amiért ennyire támogatta és szerette Lizt végig. A lány gyászát pedig nagyon mélyen átéreztem én is. Nekem még csak másfél éve ment el anyukám, de nem hiszem, hogy nyolc év múlva sokkal könnyebb lenne, így teljesen hitelesnek éreztem Liz fájdalmát. Gyönyörűen kezelte az író ezt a szálat is.

És hát…. Wes és Liz együtt fergetegesek. Tele volt a történet olyan édes, mosolygós jelenetekkel, amiktől olvasóként elárasztott a boldogsághormon, mert olyan cukik voltak ők együtt. Klasszak voltak a kis vitáik, és különösen rajongtam azokért a pillanatokért, amikor Wes kedveseket és édeseket mondott Liznek, és vele együtt lélegzetvisszafojtva vártam, hogy a lány mikor dekódolja már, mikor is jön rá, hogy a rossz srác után fut. Tudjátok…. mint egy jó romantikus filmben!

Értékelés: 9/10

Igazi boldogságbomba ez a könyv, naná, hiszen teljesen olyan, mint egy romantikus komédia a ’90-es évekből. Nagyon élveztem a milliőt, és a karaktereibe is teljesen sikerült beleszeretnem. Itt-ott éreztem csak soknak Lizt, például amikor mindenhez zenei listát állított össze a fejében, mintha az élete tényleg egy romantikus film jelenete lenne, de eközben meg éreztem, hogy az ő cuki jelleméhez ez passzol. Na tessék, sokat elmond a könyvről, ha csak ennyi negatívumot tudok felhozni ellene.

Hogy tetszik a borító? Szerintem nagyon klassz, és bár nem említik az összes filmet a történetben, amik megjelennek a borítón, de átadnak egy feelinget, és ez a lényeg.

Kinek ajánlom elolvasásra? A romantikus komédiák rajongóinak, és ha tetszett A fiúknak, akiket valaha szerettem könyv, akkor ezt a regényt se hagyd ki!