Roald Dahl könyve alapján készült a Boszorkányok című film, ami tökéletes szórakozás gyerekek és lélekben gyerek felnőttek számára egyaránt. A története nagyon egyszerű: főhősünk, Hero nemrég veszítette el a szüleit, most a nagymamájával él, de egy boszorkány ártani akar neki, ráadásul szembekerülnek a legfőbb boszorkánnyal is, aki szörnyű tervet sző, és meg kell állítani.

A sztori szerint amúgy a boszorkányok gyűlölik a gyerekeket, nincs lábkörmük se hajuk, a parókától viszket a fejük, és kesztyűt hordanak a karmaik miatt. A mitológia, amit a film (vagyis, nyilván Dahl) felépített nagyon szórakoztató volt, különösen ahogy kihangsúlyozták a „ne fogadj el cukorkát az idegenektől” mondást, hiszen itt ez a boszorkányok legfőbb fegyvere, hogy elvarázsolt cukorkát adnak, amitől a gyerekek átváltoznak.

A történet végig leköti az embert, tele van izgalmas és érdekes jelenettel, ráadásul iszonyú szívmelengető az egész. Hero és a nagymamája kapcsolata nagyon aranyos, Octavia Spencer pedig annyira szerethetően adta át a nagymama karakterét, amiért vastaps járna neki, de a gyerekek is ügyesen játszottak. A film humora is nagyon erős, és jól rájátszik a helyzetkomikumra és a klisék úgymond kicsúfolására is.

Sok olyan pontja volt a filmnek, ahol nem tudtam merre akarják kanyarítani az írók a szálakat, ami egy gyerekfilmnél mindenképpen kiemelendő, hiszen folyamatosan jöttek a nem várt fordulatok. Leginkább a lezárás volt számomra meglepetés, imádtam a megoldást, a film utolsó harmada kiemelkedő jó szórakozást nyújt. (És ezek után a könyvet is el akarom olvasni, kíváncsi vagyok, hogy mennyire hű az adaptáció)

Ami kicsit visszás volt nekem, az Anne Hathaway játéka. Ő alakította a legfőbb boszorkányt, és egy elég teátrális karakterről van szó, nagy mozdulatokkal, megannyi grimasszal. Ez a szerep az, amit könnyedén túl lehet tolni, az arany középutat pedig nehéz megtalálni a túl sok és a túl kevés között. Érezhetően Hathaway is küszködött ezzel, néhol tök jól hozta a karaktert, máshol pedig nagyon soknak tűnt a játéka.

Értékelés: 9/10

Mindent egybevéve ez egy szórakoztató, szerethető gyerekfilm, ami azért nem kevés meglepetést is tartogat, a vicces helyzetekről nem is beszélve. Szombat délutáni matinénak tökéletes, és szerintem 8 év felett már nézhetik a kicsik is, érzésem szerint szeretni fogják. A Dahl könyvek rajongói meg pláne essenek neki!