Most, hogy kiolvastam ezt a csodálatos könyvet, nem tudok nem arra gondolni, hogy bárcsak minden gyerek (és felnőtt) megismerné ezt a történetet, ami csodálatosan lefesti azt, hogy milyen nehéz, ha ki vagy közösítve, és mit is jelent az igazi elfogadás.

A könyv főszereplője a kis Zsófi, aki nehéz időket él át az iskolában: nincsenek barátai és csúfolják őt. Szülei emiatt egy új iskolába íratják be. Enikő néni, az új osztályfőnöke nagyon aranyos, Zsófinak viszont így is nehéz beilleszkednie. A segítségére Csodabogár érkezik, egy beszélő kis bogár, aki bátorságot ad neki, és megsúgja mikor mit tegyen. Zsófinak már „csak” elég bátornak kell lennie ahhoz, hogy legyőzze a félelmeit, a gátlásait, és hallgasson a jótanácsra.

Adódik a kérdés, vajon miért bántják Zsófit. A kislánynak születési rendellenessége volt, az egyik karja sokkal kisebb, mint a másik. A történet gyönyörűen rávilágít arra, hogy milyen érzés egy gyereknek együtt élni ezzel, mennyire fájhatnak a beszólások. Miként csapódik le mindez a gyerekekben, ki az, akit például csak ez érdekel, és ki az, akit abszolút nem is izgat.

Gyönyörűen átjött a történetből Zsófi érzelmi világa is. Az, hogy a teste fizikailag semmi akadályt nem gördít elé, imád futni és kifejezetten gyors is. Fejben viszont nehézz neki, mert fél közeledni a többi gyerekhez, fél, hogy nem akarnak vele játszani, inkább bezárkózik, és egyedül marad, de akkor meg ettől szenved. Annyira tudtam azonosulni Zsófi gondolkodásvilágával, és szerintem ezzel sokan lehetünk még így.

Volt azért nem egy mozzanata a könyvnek, amikor majdnem elkapott a bőgés. Mint amikor Zsófi arról beszélt, hogy mennyire szeretné, ha őt is szépnek látnák az emberek, mint a testvérét, és ne csak aranyosnak, vagy ügyesnek nevezzék őt a felnőttek. És bár csak egy bekezdés szól erről, de itt is látszik, hogy az író ügyesen adaptálta a mondandóját. Rengeteget számít a felnőttek hozzáállása a gyerekekhez. Mert míg Zsófi mindenkitől azt hallotta, hogy aranyos, meg ügyes, addig a testvérét gyönyörűnek nevezték, így Zsófiban az eleve meglévő kisebbségi érzését is erősítették, ami így is elég nagy volt.

A történet csodálatos tanulsága az, hogy „csak” nyitni kell az emberek felé. Nyilván nem mindenki felé. Nyilván lesz olyan, aki nem akar kedvelni minket. Csodabogár tanácsai nagyon fontosak, és szerintem bármely gyerek (vagy akár felnőtt!) tudja is adaptálni őket a saját életére.

A kötetben Radnótit Blanka illusztrációival találkozhatunk. Nekem kicsit retrónak érződik a stílus, de a rajzok nagyon szépek és részletgazdagok. Külön kiemelném a színeket, és azt is, hogy egyetlen olyan jelenet se volt, aminél azt éreztem, hogy bár látnám megrajzolva, mert az összes fontosabb mozzanat megjelent illusztrációként.

Értékelés: 10/10

Ez egy nagyon fontos könyv, amit gyerekek és felnőttek számára is kötelező olvasmánnyá tennék. Egyrészt, hogy lássuk, megéri nyitni az emberek felé, másrészt, hogy rádöbbenjen mindenki arra, mit is jelentenek a vaktában kimondott szavaink, mekkora súlyt helyezhetünk a másik vállára. Gyönyörű volt ez a történet, a tanulsága, a mondanivalója. Köszönöm, hogy olvashattam!

Hogy tetszik a borító? Szerintem vannak ennél szebb és jobb rajzok is a kötetből, de remélem, hogy csak a borító nem tántorítja majd el az embereket az olvasától.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek. Igen, felnőtteknek is. Gyerekeknek a kiadó 8 éves kor felett ajánlja a könyvet.