2021. június 1. a jeles dátum, amikor új Ally Carter regény jelenik meg magyarul. A Tolvajok klubját a kiadó egy elbűvölő és izgalmas kalandregényként jellemzi, naná, hogy nekem is felcsillant rá a szemem.

Hoztam is nektek kilenc idézetet a kötetből, ami remélhetőleg meghozza a kedvetek a történethez. Íme!

* Kíváncsi lettél a könyvre is? Kattints érte! *

#1

„Az adóvevő újra életre kelt.
– Elnézést, kisasszony – szólalt meg Marcus egy pillanattal később. – Az úriember tudni szeretné – köszörülte meg a torkát –, hogy olyan átkozottul király volt-e a bumm, mint amilyen szerinte volt.”

#2

„– Gyönyörű! – suttogta, miközben a Régi Mesterek egyikének alkotását bámulta a holdfényben.
– Vermeer.
Kat az ajtóban álló fiú felé fordult.
– Lopott holmi.
– Mit mondhatnék erre? – lépett Hale lassan a lány mögé, és a válla fölött kezdte tanulmányozni a festményt. – Megismerkedtem egy nagyon kedves emberrel, aki váltig állította, hogy neki van a legtutibb biztonsági rendszere egész Isztambulban. – Kat a nyakán érezte a fiú forró leheletét. – Tévedett.”

#3

„Eddie bácsi végigcsoszogott a keskeny folyosón, és épp csak annyi időre állt meg, míg előhúzta zsebéből a vonzó fickó tárcáját, és az érintetlenül heverő halom tetejére rakta a többi közé.
– Úgy látom, elfoglalt vagy mostanában. – Kat kezébe vette az egyik tárcát, és végigpörgette a tartalmát: egy személyi, négy hitelkártya és kilencszáz dollár. – Eddie bácsi, ebben sok pénz van…”

#4

„– Nos, kik a barátaid? – fordult vissza az apja felé, és sóhajtott egyet. – Helyi zsaruk?
– Az Interpol, ami azt illeti.
– Remek – mondta Kat kihangsúlyozva a szót.
– Azt hittem, el leszel ragadtatva.
– Hát persze. Ez minden kislány álma. Interpolos megfigyelés. És kiscicák.”

#5

„– Vissza akarja kapni a festményeit. – A fiú hangja lágyabban csengett. A szenvtelen stílus lepergett róla, és valami másnak adta át a helyét. – Ha nem lesznek meg két héten belül, akkor… – Szerencsére Hale nem akarta kimondani, mi következik ezután. Kat nem akarta hallani.”

#6

„– Nagy kár, hogy nem más körülmények között találkoztunk, Katarina. Azt hiszem, örültem volna az ismeretségnek. Ám nem így történt. – Felállt, a bárszekrényhez lépett, és töltött magának valamit, ami nagyon réginek és drágának tűnt. – Feltételezem, nincsenek magánál a festményeim.”

#7

„– Azt hiszem, az utcán nem volt alkalmunk rendesen bemutatkozni egymásnak – hintáztatta a lábát Kat a fotel selyemborítású karfáján. – Katarina Bishop vagyok. De ezt már tudhatod, ha belenéztél a tárcába, ami a kabátod bal belső zsebében van.”

#8

„Kat húsz perc alatt összepakolta a holmiját. Húzhatta volna az időt, elbúcsúzhatott volna, de minek. A Colganben töltött három hónap után csak arra tudott gondolni, hogy az a nap, amikor kirúgták a bentlakásos iskolából, talán családja hosszú és színes történetének legbüszkébb napja lesz.”

* Kíváncsi lettél a könyvre is? Kattints érte! *