Május 4-én érkezik magyarul az első Valentina Nazarova regény, A titkos dal, ami a gyönyörű borítójával már sokunk figyelmét felkeltette.

Alább hoztam 8 kedvcsináló idézetet a regényhez, a fülszöveget ide kattintva olvashatod el!

#1

„És ne feledd, több ezer olyan banda van, akik úgy tesznek, mintha számítana a zenéjük. Úgy néznek ki, mintha érdekelné őket, amit csinálnak, menő cuccokba bújnak, és az mondják, amit mások hallani akarnak. Ne hagyd magad átverni! Mind kamu. Pozőrök, akiket hamis indítékok vezérelnek. Nincs saját lelkük, és örömmel elveszik a tiédet.”

#2

„Ilyenkor lehunyom a szememet, és hagyom, hogy az emlék magával ragadjon a régi lakásunk konyhájába, ahol anyu azokat a hülye dalait játszotta a régi kazettás magnóján, mi meg úgy táncoltunk a szoba közepén, mint tündérek az erdőben. Legtöbbször azonban úgy teszek, mintha nem is lettél volna igazi, mintha csak a fejemben léteztél volna. Nem lehetek áldozat, Jen. Nem lehetek az a lány, akinek maghalt az anyukája. Az a lány, akinek eltűnt a nővére.”

#3

„Nem változtathatok azon, ami velem történt. De kideríthetem, mi történt veled, hogy többé ne legyek mások szemében az eltűnt lány kishúga. Erős vagyok, és okos, képes vagyok rá. Ki tudom deríteni az igazságot.”

#4

„Bárkivel megeshetett volna. Egy bár, egy idegen, egy doboz gyógyszer, pár haver, akik le se szarnak. Elvesztettem tizenhat órát. Te nyolc évet. Tizenhat óra alatt nagyon messzire lehet vinni valakit. Úgy hallottam, hogy úgy három-öt óra kell ahhoz, hogy kijuttassanak az országból. Még tizenkettő, és bárhova eljuttathatnak Európában. Akár egy apró, önkormányzati panellakásban is ébredhettem volna eldugva valamelyik nagyváros központjában. Vagy egy ketrecben. Hogy aztán jó kiállású idegeneknek adjanak bérbe, akik készpénzzel fizetnek.”

#5

„Eszembe jutnak a saját félelmeim. Azt hiszem, csak egy van: olyan gyengének, jelentéktelennek és értéktelennek lenni, míg végül semmivé váljak. Ezért keresem állandóan a biztonsági kamerákat, legközelebbi menekülési útvonalakat és a rendőrségeket. Csak kártyával fizetek, bekapcsoltam a helymeghatározást és folyamatosan szinkronizálok az iClouddal. Szerintem én vagyok az egyetlen ember a világon, akit megnyugvással tölt el, hogy a Google és a Facebook mindannyiunkat szemmel tart.”

#6

„Szerintem a fényképezés feltalálása drámaian felkavarta az emberiséget. Nem lenne szabad ilyesmit látnunk, a ránk mosolygó, boldog halottakat, akik a megörökített pillanatba fagyva örökké élnek, mintha csak egy hó gömbbe zárták volna őket.”

#7

„Az élet tele van gyönyörű kalandokkal, őrült éjszakákkal, hosszú beszélgetésekkel a sötétben, és még hosszabb hallgatásokkal. Ezeket a dolgokat kell fiatalon összegyűjteni, hogy legyen miről álmodnunk a sírunkban. Ne keress benne értelmet, csak élvezd, amíg tart!”

#8

„A zene nem vallás, hanem művészet. Nem kell behódolnod előtte, hogy imádd. Amikor véletlenül elkeveredek egy koncertre, általában a bárnál ácsorgok, Instagramozok és soha nem énekelek. Nem hagyhatom, hogy a zene beegye magát a bőröm alá, mint fiatal koromban. A rockzene igazi fájdalmat és igazi örömöt jelent. És akárcsak a sírás, vagy a szex, túlságosan személyes ahhoz, hogy nyilvánosan műveljük.”