Szerintem mindenki életében vannak olyan kultikus sorozatok, amiket már régóta el akar olvasni, de valahogy sose jutott el odáig, hogy meg is tegye. No nálam ilyen a Percy Jackson. A filmeket anno láttam, és sokakkal ellentétben én szerettem is őket bő tíz évvel ezelőtt, a regényekig viszont csak most jutottam el, hiszen lesz egy új adaptáció, és igazából ez adta meg a kellő lökést.
* Elolvasnád? Szerezd be a kiadótól kedvezménnyel! *
No és milyen volt maga a regény? Hát én nagyon élveztem! Korábban olvastam már Riordantól, így tudtam, hogy vicces könyvre számíthatok, ami elszórakoztat, és sejtettem, hogy gyorsan haladós lesz, de még így is meglepően jó élmény volt a Villámtolvaj. Oké, egy dolog azért bökte a csőröm, de arról a film tehet: tudtam, hogy ki is az áruló, de így legalább tök izgalmas volt megfigyelni a jeleket, hogy mikor simliskedik az adott karakter, mik azok a fordulatok, ahol Riordan előre jelezte nekünk, hogy itt ebből később gond lesz. De azért jobb lett volna Percyvel együtt meglepődni.
A sztoriról még nem meséltem. Főhősünk, Percy Jackson egy tizenkét éves srác, akinek nem egyszerű. Bentlakásos iskolában él, nagy az igazságérezete, folyton bajba keveredik, és sok a furcsaság körülötte. Később persze rádöbben, hogy ő egy félvér, az édesapja maga Poszeidón, a tengerek istene, és igen, a görög istenek még mindig léteznek, köszönik szépen. Percyt ráadásul szörnyek üldözik, és amikor megérkezik a Félvér táborba, ahol hozzá hasonló félvérek élnek, ott se lehet nyugta, mert egy küldetésre kell mennie az új barátaival, mielőtt az istenek vitája miatt kitörne a harmadik világháború.
A könyv legnagyobb erősségét igazából három faktorban emelném ki. Az egyik a megalkotott világ. Gyerekkorom óta szeretem a görög mitológiát, Riordan pedig tök jól felépítette azt, hogy miért is élnek ma is a görög istenek, miért pont Amerikában vannak. Jó volt az istenek karakterábrázolása is, Árész és Hádész tetszett talán a legjobban. Szerettem a Félvér tábor ötletét, a szörnyes megvalósítást. Az Olümposz leírása pedig wow, iszonyúan élveztem azt a fejezetet, amikor Percy és Zeusz találkoztak, annyira jól átadta Riordan az egészet.
A kötet másik nagy dobása az a karakterek. Nagyon szerethetőek a szereplők, még az áruló negatív karakternél is teljesen érződik, hogy miért döntött úgy, ahogy, igazából teljesen megértem őt. Ezek a görög istenek nem jó fejek, ki a franc ne akarna ellenük lázadni? Ami a három főszereplőnket illeti, hát lehet nem imádni őket? Percy dumái haláliak, és annyira szerettem az anyukájával való kapcsolatát is, úgy átjött, hogy miért akarja megmenti őt. Annabeth is nagyon szimpatikus, nála a szívem szakadt meg, amikor előjött, hogy miért is van rossz kapcsolata az apjával. Ettől valahogy még érthetőbb lett, hogy miért is viselkedik így a lány. Ami Groovert illeti, ez a szatír haláli volt, a dumái pedig mindent vittek.
A kötet harmadik, és talán legnagyobb erőssége a humor. Riordan ebben remekel a leginkább, még a legzúzósabb, legnehezebb szitukat is feldobja a vicces beszólásokkal, az ember pedig mosolyogva halad végig a köteten. Én legalábbis így voltam vele. Az pedig külön pacsi, hogy Annabeth és Percy Hínáragyúnak és Észlánynak nevezte egymást, a baráti kapcsolatukat nagyon szerettem, és kíváncsi vagyok rá miként alakul ez (át) a későbbiekben.
Azért bármennyire is élveztem az olvasást, az első könyv szindróma előjött, pár hiba akadt. Például most valamiért nagyon zavaró volt az információadagolás, minden bajom volt, hogy titkolóznak Percy elől, nem mondja el neki senki, hogy kicsoda, milyen ereje van. Még amikor bekerül a táborba, ott is elküldik aludni a hosszanti magyarázatok helyett. Belegondoltam, hogy ott van egy szerencsétlen összezavarodott gyerek, tele kérdésekkel, épphogy elvesztette az anyját, erre bumm, menj aludni. Hát úgy vágtam volna pofán a táborvezető istent, hogy csak na. Szóval, az információadagolás az elején nekem furi volt, aztán még később Percy több dolgot is úgy összerakott magában, hogy nemigen volt előzménye (pedig E/1es kötet), így sokszor engem is meglepett, és nem mindig jó irányban.
Értékelés: 8/10
Teljesen megértem, hogy az emberek miért szerettek bele Percy Jackson történetébe, én is olvasom tovább a sorozatot. Vicces, jó a humora a könyvnek, sodró lendülettel visz előre, erősek a karakterek és bámulatos a világ, amit Riordan megteremtett. Persze, nem tökéletes, de ez tipikusan az a könyv, amit bármely gyereknek és felnőttnek odaadnék, mert tuti talál benne olyan pontot, amivel élvezni fogja.
Hogy tetszik a borító? Nekem az összes magyar borító nagyon bejön, mindegyik jól elkapta a regény hangulatát. A legjobban azért az eredeti jön be.
Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek. És olyan szomorú, hogy ez nem kötelező olvasmány a suliban mondjuk ötödikben. Annak kellene lennie, úgy több gyerek szeretné meg az olvasást…
* Elolvasnád? Szerezd be a kiadótól kedvezménnyel! *
