A Holdbéli krónikák már évek óta rajta van az „ezt el kell olvasni” toplistámon. Korábban azért nem kezdtem bele, mert az Alexandra Kiadó két rész után elkaszálta, de jött a Könyvmolyképző Kiadó, újra megjelent az első két kötet, tavaly kijött a harmadik rész, a Cress, és remélhetőleg a lezáró kötetre, a Winterre sem kell sokat várni.

* Még nincs ott a könyv a polcodon? Akkor csapj le rá most! *

Ha egy sorozatról mindenkitől csak jót hallunk, az bizony fel tudja tekerni az elvárásokat, pláne ha éveket vársz az olvasásra. Egy kicsit féltem is attól, hogy a Cinder nem ugorja meg az elvárásaimat, de szerencsére pozitívan csalódtam. Imádnivaló volt ez a regény, a szöveg pedig olyan sodró lendülettel lett megírva, hogy kevesebb mint két nap alatt bezúztam a 450 oldalt, és már olvasom is tovább! Tudjátok, van az a sztori, ami miatt egy munkanapon is sokáig ébren van az ember. Na ez ilyen!

De miről szól a könyv? A jövőben vagyunk a negyedik világháború után 125 évvel. A föld 6 hatalmas országból áll, a Keleti Nemzetközésségnél Kai koronaherceg várja, hogy császárrá koronázzák. A szitu nem egyszerű, mert egy halálos pestis dúl a földön már több, mint tíz éve, ráadásul a Holdon egy meglepően gonosz királynő, Levanda uralkodik, akinek nem titkolt célja, hogy a Földet is leigázza, az utat pedig abban látja, hogy Kai feleségeként császárné legyen és hozzáférjen a plusz forrásokhoz.

A másik főhősünk Cinder, egy lány, akinek egy baleset során úgy megsérült a teste, hogy robotikus alkatrészekkel pótolták, így ő kiborgnak számít. Emiatt nincsenek is olyan jogai, mint egy átlagos embernek, a gyámja, a gonosz mostohája a felelős érte, Adri pedig nem bánik jól a lánnyal. Cinder élete akkor változik meg nagyon, amikor megismeri a herceget, akibe hamar beleszeret, a húgán, Peonyn pedig diagnosztizálják a kórt, Cinder pedig olyan titkokat tud meg saját magáról is, ami mindent megváltoztat.

A regény legnagyobb erőssége a sodró lendületén túl a megteremtett világ, és a benne lévő problémák, élethelyzetek megmutatása volt. Érdekes volt például látni, hogy mivé fejlődik a technológia, a kiborgok másodrengű állampolgárrá sorozása nagyon kemény téma, és Cinder miatt a regény sok részén a szívem szakadt meg, hiszen nyilván senki sem önszántából kapott magába robotikus alkatrészeket. Olyan sok szinten lehetett azonosulni ezzel a problémakörrel, sosem jó, ha kirerkeszt a társadalom és el kell rejtened azt, aki vagy. Tetszett, ahogy ezt az érzékeny témát Meyer kezelte.

A világ bemutatása is zseniális lett. A legérdekesebb a Holdbéli királyság ötlete, az eredet ott az, hogy régen a Holdra költöző emberek alapították a királyságot, ami most a gonosz királynő miatt igazi fenyegetést jelent. Imádtam ezt a szálat, azt, ahogyan a föld nemzetközössége próbált összefogni ellene, és úgy eleve minden Kai és Levana jelenet aranyat ért. A holdlakók különleges képessége is zseniális ötlet, alig várom már, hogy erről még többet megtudjak. Társadalmi probléma bemutatásként kiváló volt a Levana uralkodásának a megmutatása, hiszen ki akarna ilyen zsarnok alatt élni. A két uralkodó közti különbség prezentálását imádtam.

Most, hogy nálunk is vírushelyzet van, kissé érzékenyen érintett, amikor szembesültem vele, hogy a könyv világában egy halálos járvány tombol. De hamar megszoktam, a kivitelezés pedig annyira pazar lett, hogy az hihetetlen. Nem akarok spoilerezni, így csak annyit mondok, hogy az írónő mindent kihozott a szituációból, és volt, hogy majdnem megríkatott emiatt, máskor pedig olyan erős karakterépítést csinált Meyer ezzel kapcsolatban (leginkább a hercegnél), ami előtt csak emelni tudom a kalapom.

Kaptunk ám romantikus szálat is, ami meglepően cuki volt, leginkább mert Kai herceg egyszerűen imádnivaló, nehéz nem belezúgni a srácba. Imádtam a beszélgetéseit Cinderrel, imádtam, hogy nem a lány társadalmi rangját és a pénzét nézi, egyszerűen feelgood volt minden jelenetük. Egyedül az zavart, hogy Cinder eltitkolta a kiborg létét. Bár megértettem, hogy miért tette, talán a helyében mi is így cselekedtünk volna, csak úgy éreztem ez túl hosszúra el lett nyújtva, és emiatt egy idő után inkább már haragudtam a lányra.

Értékelés: 9/10

A Cinder tényleg olyan szerethető regény, mint amennyire kiváló a híre. Az írónő zseniális ötletekkel dolgozik, felépített egy baromi erős világot, amiben jól mozgatja a szerethető és jól kidolgozott karaktereit. Az pedig, ahogyan finoman felhívja a figyelmet a társadalmi probémákra és a szabadság fontosságára, egyszerűen tökéletes. Pár apróbb hibától eltekintve nagy szerelem volt ez a rész, jöhet a következő!

Hogy tetszik a borító? Megláttam és beleszerettem. Tökéletesen illik a könyvhöz, és extra pirospont amiért erősíti a jelen lévő Hamupipőke retelling feelinget. (Amúgy nagyon szerettem, ahogy reflektál a régi mese fordulataira)

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha egy letehetetlen YA regényre vágysz, vesd bele magad mielőbb! De a második rész is legyen a közelben, mert brutális(an jó) függővége van!

* Még nincs ott a könyv a polcodon? Akkor csapj le rá most! *