Home Film és Sorozat kritika Megtalálsz Párizsban – Elmélkedés a 3. évad romantikus szálairól

Megtalálsz Párizsban – Elmélkedés a 3. évad romantikus szálairól

Már az HBO GO is bemutatta a Megtalálsz Párizsban utolsó évadát, így Magyarországon is véget ért az időutazó hercegnő balerináról szóló széria. Ebben az ajánlómban már hosszasan meséltem a sorozatról, ha még nem olvastad, tedd meg, és remélem megjön a kedved megnézéséhez.

A harmadik évad amúgy szépen lezárta a szálakat, és bár a szezon nem tetszett annyira, mint az első kettő, de azért bőven élvezhető volt. (Romy karaktere nagyon betett, nem csíptem a kislányt). Innentől viszont spoileresen folytatom, ha nem láttad a harmadik évadot, akkor ne olvass tovább.

* Spoileres tartalom következik! *

Bár engem elsősorban az időutazás és a balett vonzott be a sorozathoz, de amiatt is tartottam ki mellette végéig, azért az írók a romantikus szálakat is nagyon jól kezelték.  Legalábbis, az első évadban. Az utolsó szezonnál viszont két esetben viszont eléggé elszomorodtam ahogy a történet végéhez értünk.

Lena és Henri esetében végig azt éreztem, hogy őket leginkább a készítők akarják együtt tartani, mert úgy érzik romantikusnak. Nekem, nézőként viszont abszolút nem jött át a nagy Lena & Henri szerelem. Talán a két színész közti gyenge kémia tehet róla, de alapvetően a nagy találkozásaikat leszámítva hiányoztak nekem a kisebb randik, az együtt töltött idő, amikor igazán láttam volna, hogy mit adnak ők a másiknak.

Az sem segített, hogy míg az első két évadban a Lena & Max kémia pörgött ezerrel, és voltak ők ketten tök erős páros, addig a harmadik évadban az új srác, Nico varázsolt el ezerrel. Imádtam a “rosszfiúból megváltozom miattad” vonulatot, pláne mert Nico igazából sosem volt rossz, csak elveszett, és nyilván Lena miatt lett jobb az élete. (Ahw, olyan szépen végigvitték mindezt).

Ami pedig a kémiát illeti, Nico és Lena igazán lángoltak, annyira szép közös jeleneteik voltak. Én annyira vártam, hogy Lena is igent mondjon. Jó, nyilván azért se vagyok szomorú, hogy Henrivel ment el a végén időutazni Lena (de jó, hogy ő lett a kiválasztott!), csak szerintem Nico és persze Max is jobb társa lehetett volna.

Igazából ennél jóval nagyobb fájdalom nekem Isaac és Jeffrey esete. A két srác között az egész harmadik évad során baromi erős kémia volt, és ahogy haladtunk előre a részekben, úgy vált egyre egyértelműbbé, hogy ez több köztük, mint barátság.

Egyre többet ölelkeztek, csak úgy izzott köztük is a kémia, ráadásul az első évad óta tudjuk, hogy Jeffrey meleg, és Isaac-nél is nagyon erősen utaltak már rá korábban is. De a kémián túl azt is imádtam, ahogy a srácok közös szálát kezelték.

Jeffrey és Isaac ég és föld, hiszen míg a mindig vidám Jeffrey semmit se vesz komolyan, addig Isaac a balett megszállottja, nem pihen, nem szórakozik, csak összpontosít. Imádtam végigélni, ahogy Jeffrey előhozza belőle a bohókás srácot, ahogy mindig hatalmas mosolyra terül Isaac szája, miután Jeffrey megjelenik a szobában. Még csak meg sem kellett szólalnia, Isaac már fel is vidult, és olyan szerelmetes pillantásokkal mérte őt végig.

Olyan erősen érződött az, hogy ez több, mint barátság, és a végén volt egy jelképes “találkozunk és puszit adok az arcod oldalára” dolog, de igazából ezzel is úgy a homályban hagyták a nézőket. Ami nekem igenis para volt.

Igen, értem miért tettek így az írók. A sorozat már több, mint 130 országba jutott el, sok helyen a Disney és a Nickelodeon vetíti, így nem mertek bevállalni egy nyíltan LMBT szálat két főszereplő között, hiszen így jóval kevesebb esély nyílt volna arra, hogy a sorozat ennyi helyre eljusson.

Szóval egyrészt értem én, másrészt meg csalódott vagyok. Mert ha nem konkretizálják akár csak szavakkal, hogy igen, ők együtt vannak, ha csak a homályban tartják a nézőt, annak sok értelme nincsen. Nem csípem a “képzelj bele amit akarsz” megoldásokat, mert amikor egy sorozatot nézek (vagy könyvet olvasok) nem én vagyok az író, ne nekem kelljen elképzelnem.

Ha nem merték bevállalni, hogy pontot tegyenek az i-re, akkor miért kellett egyáltalán megrajzolni az i-betűt? Ha kevesebb az ölelés, kevesebb a mosoly, kevesebb a kétértelmű pillantás Jeffrey és Isaac között, akkor most én sem érezném azt a finálé után, hogy bár megvolt a happy end, mert mindkét karakternek teljesült az álma, azért van bennem egy üresség, amiért így kitoltak Jeffrey és Isaac párosával.

Mindettől függetlenül azért szerettem a sorozat lezárását, a harc az időhivatallal és Quinnel végül baromi erős lett, és emellett olyan meseszép táncokat adtak elő a szereplők, ráadásul a humor most volt a legerősebb a sorozatban. Szóval, maradt az a guilty pleasure sorozat, amit nagyon megszerettem, és a finálé is jó lett, csak a romantikus részeknél vártam volna mást. Ezzel együtt kellemes emlék marad a szememben a sorozat, és legalább a Frank & Ines szál kárpótolt mindenért.

Megtalálsz Párizsban – YA sorozat az időutazó balerináról, aki amúgy hercegnő is