Képzeljük el: milyen lenne a világunk, ha annak idején George Washington tábornok elfogadja a számára felkínált koronát, és Amerikából végül nem a demokrácia újkori bölcsője lesz, hanem egy királyság. Ezen gondolkodhatott a kötet szerzője, Katharine McGee, a végeredmény pedig egy új kedvenc lett, amit minden hibája dacára élveztem olvasni. (És már most kaparom a falat a folytatásért)

Gyerekkoromban is imádtam a történelmet, az alternatív történelmi dolgok pedig mindig is vonzottak. Érdekes volt a vízió, amit az írónő látott: mivel Amerika királyság lett, ezért a világ más népei is megtartották ezt az államformát, nálunk például még él az Osztrák-Magyar Monarchia. Az idő viszont változott, a királyok már nem azért vannak, hogy a nép szolgálja őket, hanem fordítva, uralkodónak lenni pedig hatalmas kihívás. Az alternatív történelmi vonalból igazából McGee a minimumot hozta, inkább a karakterekre helyezte a hangsúlyt, de alapvetően így is elégnek éreztem a hátteret, noha nyilván örültem volna a többnek.

A történetben négy nézőpont karakter van, az ő történetüket olvashatjuk el. Ez a mesélési mód már Az ezredik emeletben is jól állt az írónőnek, itt pedig különösen erősen tudta ezt megoldani, különösen amikor kapcsolódtak a történetszálak, és emiatt sikerült még jobban mélyíteni a szereplőket.

Beatrice a király legidősebb gyermeke, és egy új törvénymódosítás értelmében ő lesz Amerika első királynője. Egész életében erre készült, mindig a tökéletességet hajszolta, tudta, hogy egyszer sem bukhat el. Ám amikor az apja arra kéri, nézzen potenciális kérőket, mert jó lenne, ha majd úgy lépne trónra, hogy férjezett, a lány lassan rádöbben, ő Connorba, a testőrébe szerelmes.

Igen, bár mind a négy főszereplő egyforma súllyal jelent meg a történetben, a főszereplő azért mégiscsak Beatrice volt. Hozzám is ő került a legközelebb, mert szívszorító volt az, ahogy a szíve és a kötelessége között kellett választania. Volt a történetben egy fordulópont, egy olyan csavar, amit nem láttam előre és nagyon szerettem, ezért külön jár a pacsi. A folytatásból is pont Beatrice az, akinek a történetére leginkább kíváncsi vagyok.

A király második gyermeke Samantha, a bulizós hercegnő, akitől senki nem vár sokat, mígnem megismer egy srácot, aki elülteti a fülében a bogarat: igenis megvan a saját hatalma, és elérhetne nagy eredményeket, ha nem csak a bulival foglalkozna. Pechjére ez a srác az, akit kinéztek a leendő király hitvesnek is.

Samantha szála a karakterfejlődés miatt volt nagyon erős, mert érzékletesen átjött az, hogyan próbál egy partihercegnő megváltozni, és eleve az is, mit jelent, ha te vagy a második a tökéletes nővéred mögött. A két testvér kapcsolatát gyönyörűen ábrázolta az írónő, akárcsak Samantha viszonyát a legjobb barátnőjével, Ninával. Mint karakter, Samantha szép utat járt be, az írónő ügyesen kezelte a szálat.

A harmadik főhősünk Nina, aki Samantha legjobb barátnőjeként szinte a palotában nőtt fel. Lassan belezúgott Jeffersonba, a király harmadik gyermekébe, a szexi hercegbe, akiért az egész nép oda és vissza van. Jefferson nemrég szakított a barátnőjével, Daphne-val, és lassan beleszeret Ninába, miközben nem is sejtik, hogy a kapcsolatuk milyen lavinákat indít el.

A történetben Nina akart lenni „a nép hangja”, az egyszerű lány, akin keresztül az író megmutatja, hogy mit jelent egy herceggel randizni. Van egy nagyon érzékletes idézet a kötetben, amikor Nina azt mondja, másokkal ellentétben ő nem azért akarja Jeffersont, mert herceg, hanem annak ellenére is. Fontos különbség, és Nina karaktere bár szerethető volt, de az ő szálát élveztem a legkevésbé, néha úgy éreztem, túl gyenge a lány és valahogy a „nyafogás” sok volt, hiába volt hiteles az adott élethelyzetére szóló reakciója.

Az utolsó hősnőnk Daphne, aki egy kisebb nemesi család sarja. A szülei őrült mód ráerőszakolják azt, hogy szerezzenek agasabb rangt, és már minden jól megy, Jefferson, a herceg szereti őt, a nép is oda van Daphnéért, ám a fiú egyszercsak szakít vele, Daphne pedig megmagyarázhatatlan módon vonzódik Jefferson legjobb barátjához is. (Aki amúgy sok meglepetést tartogat, lefogadom, hogy a király egyik zabigyereke, száz százalék, érzem én! :))

Daphne jelenítette meg a történetben az őrült törtetést, és igazából telenovellák főgonoszait megszégyenítő módon próbálta visszaszerezni a herceget, és úgy kavarta azt a bizonyost, hogy csak lestem. Hihetetlenül szórakoztató volt az ő fejezeteit olvasni, miközben azért sajnáltam is őt, mert nagyon erősen átjött az, hogy ennek a lánynak milyen komoly gondjai vannak az önképét és a családi helyzetét illetően is.

Értékelés: 9/10

Katharine McGee ebben a kötetben is hozta azt, amit Az ezredik emeletben is szerettem tőle. Érdekes milliő, remek világ, imádnivaló karakterek és telenovellás kavarások és történetszálak. Roppant szórakoztató volt az egész könyv, olyan agyat kikapcsoló és magával ragadó. Én élveztem, várom a folytatást.

Hogy tetszik a borító? Nem rossz, passzol is a könyvhöz, és a színeit is szeretem.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a telenovellás elemekkel felturbózott YA történeteket, szerintem ezt se hagyd ki, mert tetszeni fog.

Királyi élet blogturné