Home Könyvkritika Könyvkritika: Leigh Bardugo – Shadow and Bone: Árnyék és csont

Könyvkritika: Leigh Bardugo – Shadow and Bone: Árnyék és csont

Régóta kerülgetem a könyvet, de pont azért nem olvastam el, mert valahogy nem vonzott az oroszos világ.  Erre tessék, most, hogy elolvastam, rá kellett jöjjek, ez volt az egyik legnagyobb húzóereje a regénynek. No és a szuper karakterei és az izgalmas szituációk tömkelege. Bizony, gondolom ezek után nem lep meg senkit: én is grisa rajongó lettem. Olyannyira, hogy amint befejezem az értékelés írását, neki is állok a folytatás olvasásának 🙂

* Kíváncsi lettél? Szerezd be kedvezményesen a kiadótól! *

Az Árnyék és csont hősnője Alina, aki árvaházban nőtt fel a legjobb barátja, Mal oldalán. Alina menthetetlenül beleszeretett a fiúba, így amikor útra kelnek az Árnyzónába, ahol szó szerint sötétség honol és emberevő szörnyek, a volkrák lakják, a lányból kitör a mélyen elnyomott grisa erő, amint Mal halálos veszélybe kerül. Miután kiderül, hogy Alina egy napidéző, rögtön a fővárosba viszik kiképezni, ugyanis az ő képességével lehetne csak feloszlatni az Árnyzónát. A lány viszont távol kerül Maltól…

Jó volt egy olyan fantasy könyvet olvasni, ahol bár akadt romantikus szál, de az írónő nem arra épített. A szememben legalábbis erősebb volt a grisa-szál, a különleges képességek, és Alina lelkében dúló változások. Maga a folyamat, hogy egy árvalányból hirtelen a birodalom egyik legfontosabb személyévé váljon valaki, elképesztően kemény lehet, pláne a kiképzés. Szerettem Alinával végigjárni az utat, imádtam, hogy ennyire okos és bátor. Nem hagyta, hogy a szíve irányítsa, tudta, mikor kell a saját kívánságait a világ sorsa elé helyezni, és ez csak még szerethetőbbé tette.

Bardugo nagyon izgalmas világot teremtett, emiatt is tök jó volt az olvasás. Ebben a világban középkori körülmények uralkodnak, adott az oroszos hangulat például a nevek, az ételek, vagy éppen a cárság miatt. Alina országa háborúban áll a szomszédokkal, miközben az Árnyzóna még jobban nehezíti az életüket. Izgalmas volt az alapszituáció, ahogy az ebből fakadó konfliktusok.

Alina mellett a másik kedvencem Éjúr lettHát azt a palit én nagyon imádtam! Ő a leghatalmasabb grisa, a legnagyobb varázserővel bír, ezért mindenki féli és tiszteli. Az Éjúr Alinában látja a legnagyobb fegyvert, ezért különös kapcsolat fűzi őket össze. Szerettem a közös jeleneteiket, a kétértelmű párbeszédeiket, azt, hogy a lány mennyire természetesen viselkedett mellette, hol tartott tőle, hol beszólt, ettől valahogy még egyedibb és jobb lett a kapcsolatuk. És hát, baromi sokat agyaltam én ezen az Éjúron. A tervein. Azon, hogy mi is lakozhat a lelke legmélyén. Hogy vajon érez-e valami mást is Alina iránt. Annyira kétértelmű volt minden megszólalása, az írónő nagyon jól tartotta végig a feszültséget.

A világ kapcsán nagyon érdekes volt a grisa-iskola is, ahol kiképezték a grisákat, hogy maximálisan tudják használni a képességeiket. A többi grisát is csíptem, Zsenyát aztán különösen. Olyan szépen rámutatott az írónő, hogy valaki hiába gyönyörű, a szépsége lehet éppen átok is, ahogy tetszett az is, hogy kívülről mennyire irigyelte Alina a grisák életét, nem is gondolva arra, hogy tulajdonképpen a birodalomban mindenki szolgál valakit, hiába visel szebb ruhákat. A karakterek közül még Baghra tett rám mély benyomást. Elképzelni sem tudom mekkora erő és elhatározás kellett ahhoz, hogy megtegye azt, amit. És hogy én mennyire tisztelem érte! Stramp néni, az biztos.

És bár kiemeltem, hogy nem a romantikán van a hangsúly, azért azt el kell mondanom, hogy Alina és Mal párosa nagyon jól működött együtt. Különösen a vége felé voltak izgalmasak a dolgok, miután Mal annyit változott. A titka nálam teljes döbbenet volt, de egek, annyi mindent megmagyarázott vele. Bevallom, ilyesmire én nem is gondoltam, akkor és ott legalább akkora lelkifurdalásom lett, mint Alinának. De az a pár szép jelenet tényleg visszahozott minden jó érzést.

Értékelés: 9/10

Az Árnyék és csont eleje bár kicsit unalmas volt, de miután beindult a sztori, nem volt megállás. Tele volt izgalommal, durva jelenetekkel, igazi WTF pillanatokkal a történet, így rekord idő alatt ki is olvastam. Imádom a karaktereket, a főhősöket, az erkölcsi dilemmát, és bakker, egyre többet és többet akarok tudni Éjúrról, és persze arról is, hogy mi is különleges Malban… Nagyon addiktív ez a regény, akárcsak a Grishaverzum. És ez tök jó dolog.

Hogy tetszik a borító? Szerintem elképesztően gyönyörű, különösen a szarvas agancs mintákra emlékeztető motívumait szeretem, de a színek, a betűtípus, és minden más is tökéletes rajta.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted az izgalmas, eredeti és meglepő YA könyveket, ha nem zavar, hogy itt nem a románc van a középpontban, akkor mindenképpen olvasd el. Én nagyon szerettem, ráadásul hamarosan jön a Netflix sorozat, így pláne ajánlom 🙂