Vannak olyan kötetek, amik összetörik az ember szívét. Ez is ilyen. És ez jó, mert néha ilyet is kell olvasni, hogy jobban értékeljük azt, amit természetesnek veszünk: az egézségünket, a családunkat, az otthonunkat, a szabadságunkat… Mert bizony semmi sem természetes, igenis szerencsések vagyunk, hogy megkaphattuk őket.

* Kíváncsi lettél a könyvre? Szerezd be kedvezményesen a kiadótól! *

Ebben a különleges könyvben pár novella, és egy hosszabb lélegzetű kisregény, a Kucó kapott helyet. Akárcsak az író előző novellás kötetében, a Mindörökké várniban, itt is nagyon szerettem a novellákat. Imádtam, hogy egy nyúlfarknyi történetben mennyi érzést, gondolatot tud átadni az író, hogy milyen szépen alakítja a cselekményt, és mennyire ügyesen dob le a novella végén egy-egy „bombát”. A novellák közül a kedvencem mindenképpen a madár nézőpontú volt, fájdalommal teli élményként éltem meg az otthon leírását ily módon.

Böszörményi Gyula életéről a 24.hu nemrég nagyon tartalmas riportot tett közé, aminek az elolvasását mindenkinek ajánlom. Remek felhang ez a kötethez, ugyanis nem titok, hogy itt több életrajzi ihletésű írás is helyet kapott, az író ugyanis ugyanúgy egy otthonban élt éveken át, ahogyan a Kucó főhőse. És ez az információ csak még nehezebbé tette a Kucó olvasását.

Felmerült ugyanis bennem a kérdés: vajon ma is ilyen borzasztó egy otthon? Akkoriban hogyan lehetett kibírni? Tényleg volt olyan nővér, aki visszaélt az ott lévő fiúk, khm, helyzetével? Mennyire állja meg a helyét a pszichológusi szakvélemény, miszerint a nővéreknek is ugyanolyan nehéz volt, mint a bent élő gyerekeknek? Mármint, oké, nyilván senkinek se volt egyszerű a szituáció, de így olvasva ezt a sok szörnyűséget csak remélem, hogy ma már jobb a helyzet az ilyen otthonokban. Senki sem érdemel meg annyi szenvedést, mint amit ők átéltek…

De hogy a kisregényről is meséljek: Tamás egy kissé szellemi fogyatékos, jó kiállású fiatal srác, aki az otthonban él. Az ő dolga rendben tartani az udvart és segíteni a nővéreknek, például mosdóba emelni a mozgássérült gyerekeket, vagy megfenyíteni őket testi erőszakkal, ha a nővérek erre kérik. Tamásban amikor már szinte felforrnak a gondolatok, és milyen olyan zavarossá válik, bemegy a kucóba, a kis helyre, ahol gondolkodni szokott.

A fiú szemén át ismerjük meg az otthon működését, az olyan fájdalmas helyzeteket, mint a látogatások napja, amikor annak is borzasztó, akihez családtagok jönnek, mert nem viszik haza őket, csak rövid ideig maradhatnak, ráadásul havonta csak egyszer. És annak is fáj, akihez senki se jön. Sőt, talán nekik még rosszabb az egész… De minden más is kiderül, például hogy milyen lehet tizenévesként mozgáskorlátozottként egy otthonban élni épp elmével, és mennyire el tud vadulni egy ilyen gyerek, netán milyen kemény döntéseket szülhet náluk a fájdalom.

Nem akarok részletesen belemenni a történetbe, mert úgy hiszem, itt nem is a dramaturgiai ív volt a fontos, hanem az érzelmi töltet átadása, az otthonok helyzetének a megismertetése egy ártatlan szemszögön át. Nem egy olyan jelenet volt, amin fennakadtam, ahol túl nehézzé vált az olvasás, amikor arra gondoltam, basszus, hogy történhetnek ilyen dolgok? Bevallom, az olvasást az elején kissé nehezítette a stílus, Tamás ugyanis tanulatlan, ezz meglátszik a beszédén is, de idővel már nem zavart a dolog, ez így volt autentikus.

Értékelés: 10/10

A Kucó és más életszilánkok egy szívet tépő kötet, ami elgondolkodtat, ami fájni fog és amitől jobban fogod értékelni azt, amid van. Emellett pedig van egy csomó végtelenül szerethető pontja, vicces pillanatai, édes, imádnivaló karakterei. Számomra egy élmény volt!

Hogy tetszik a borító? Bevallom, nekem ez most nem tetszik, de ízlések és pofonok ugye.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a komolyabb történeteket, ha kíváncsi vagy milyen (volt?) a legbrutálisabb magyar valóság egy gyemekotthonban, ez a te könyved.