Egy ideje már tervezem, hogy valamely regényembe betegyek egy olyan karaktert, aki szó szerint a testéből él, így amikor megláttam, hogy ez a könyv megjelent, rögtön tudtam, el kell olvasnom. Legutóbb hasonlót „a másik oldalról” olvastam, ott egy kínai származású női madame mesélte a bizniszről. Nos, ez valahol érdekesebb volt.

Domszky László riportkönyvet írt. A Férfiműszakban három melegprosti meséli el a tapasztalatait. Szóba kerülnek a drogok, az aberrációk, az, miként kerültek be a szakmába, hogy érinti ez őket lelkileg. A könyv egyik jolly jokere, hogy az örömfiúk gondolataira minden fejezet végén reflektál egy pszichológus, vagy szakember, így finoman sejtetve van, hogy mennyire sérültek lelkileg ezek a fiatal fiúk.

A nagy pofonok mégis a riportkönyv végén jönnek. Mesél például egy heteró srác, aki modellmunkára jelentekzett, mert tizenhét éves volt, izmos és helyes, dolgozni pedig nem akart. (Ezt ő mondta így). És végül eljutott az escortkodásig, aminek minden pillanatát gyűlölte, most pedig utólag úgy érzi, őt megerőszakolták. Még mindig rosszul van az egésztől, és hiába nem büdös már neki a munka (elment csaposnak), még mindig kísérti a múltja, és nem képes feldolgozni a vele történteket.

Hasonló pofon volt a srác története, akinek a szerelméről kiderült, hogy melegprosti. Elsőre az ember felvonja a szemöldökét: hogy nem lehet ezt észrevenni? És a srác is mesélte, hogy észlelte a jeleket, de nem akarta látni. Mert a szerelem az, ami el tudja vakítani az embert, és néha egyszerűbb nem realizálni azt, ami a szemünk előtt van. A története nagyon fájdalmas volt, mert gondoljunk csak bele: már az is elég durva, ha a párunk megcsal minket. De ha több emberrel teszi, ráadásul pénzért, azért az eléggé bele tud gázolni az ember lelkivilágába.

A legdurvább mégis a kuncsaftos fejezet volt, ami a könyv végén kapott helyet, azok után, hogy az örömfiúk fejezeteit már megismertük. Durva volt a másik oldalt látni, például a gazdag és befolyásos férfit, akinek az volt a hobbija, hogy ráírt heteró sportolókra, és pénzzel, intellektussal csábította el őket. Persze kissé túlzónak éreztem a monológjait, de mégis, olvasni róla durva volt.

Azt hittem leginkább a három örömfiú fejezete szomorít és gondolkodtat majd el leginkább,de csak egy gondolatot tudnék igazán kiemelni. Mikor a perverziókról meséltek, és kiemelték, hogy már alapnak számít, ha arra kérik őket, vizeljék le a kuncsaftot, vagy szó szerint kaksizzanak a szájukba. (Igen, így). És ez mennyire félelmetes már… (Meg persze undorító).

Magukról az aktusokról mondjuk nem sokat meséltek, amit nem is tudom bánok-e. Mert egyrészt ez nem szexkönyv, másfelől pedig jobban éreztetve lett volna a munkájuk gyötrelme, ha olyan fájó részletet mondanak el, hogy mit éreznek akkor, ha egy olyan farok van a szájukban, amit maguktól nem kaptak volna be. Persze a lényeg átjött: csak és kizárólag a pénzért teszik. (Oké, egyikük mondjuk élvezi is).

A srácoknál viszont ki kell emelnem egy dolgot. Tetszett, hogy szóba került a HIV, meg az egyéb szexuális úton terjedő betegségek. Az embert hinné, a prostituáltak terjesztik elsősorban (és persze a melegek). Jó volt, hogy tisztába tették a szennyest: hogy hiába meleg a legtöbb regisztrált HIV fertőzött, ez nem jelenti azt, hogy csak melegek élnek a betegséggel. A heterók többsége például el se megy szűrésre. A három prostiból kettő rendszeresen jár.

Értékelés: 8/10

Jó volt ez a riportkönyv, nagyon olvastatta magát. Egy nap alatt végeztem vele, igaz, csak 160 oldalas. Informatívnak éreztem, sok mindent átadott, megmutatott egy idegen világot, és olyan emberek érzelmeiről és érzéseiről olvastam, akik amúgy maguktól nem mesélnék el, hogy mi rejlik a szex, a pénz és a drogok mögött.

Viszont úgy éreztem nem volt eléggé alapos a könyv, sok témába csak belekaptunk, de nem lett rendesen kifejtve, jó pár dolog meg nem is kapott kiemelt szerepet. Engem például komolyabban érdekelt volna, hogy mit szólt a család, amikor kiderült, mivel keresi a fiú a kenyerét.

Hogy tetszik a borító? Nagyon szexi és kifejező.

Kinek ajánlom elolvasásra? Kíváncsiaknak. Mert ez egy olyan világ, amit a többség hajlamos elítélni, de úgy hiszem, sosem árt benézni valaminek a kulisszái mögé. Prűdek viszont kerüljék a könyvet, ez most nem nekik szól.