Az eddigi legkeményebb témáját tálalta a DAC ötödik része, ami azért is kiemelendő, mert sok minden volt már itt: bulímia, bőrszín miatti rasszizmus, drogfüggőség és társai. A mostani viszont mindenen túltesz: a kérdés csupán annyi, sikerült-e megfelelő módon tálalni Kalapos Évának mindezt. Véleményem szerint igen, de bevallom, volt egy aprócska hiányérzetem. A bejegyzés innentől spoileres lesz, óvatosan olvasd!

Ismétlem, spoileresen folytatom! A srácok nyugodtnak hitt életét egy bődületes titok változtatja meg. Kiderül, hogy Ági terhes, az apa pedig naná, hogy Ákos. Megindul a találgatás: megtartja vajon Ági a gyereket? Mit szól a lány környezete mindehhez? B szálon pörög Ginny és a párkapcsolati nehézségek alfejezet, a hősnőre pedig tulajdonképpen még egy C-szál se nagyon jut, egyedül talán annyi, hogy beköltözik hozzájuk Kinga, és kap egy anyafigurát, aki inkább nevezhető barátnőnek.

A könyv egyetlen gyengesége pont Flórához köthető. Most nagyon egyértelműnek tűnt, hogy ő „csak” közvetlen megfigyelő, akinek az életére nincs konkrétan nagy hatással a regény fő problémája, hiszen ahogy elnarrálta nem egyszer, ő csak néha dajkálja majd a gyereket, aztán megy haza nyugiba. Most valahogy Flóránál kimaradt a saját szál, az, ami hősnővé tenné őt, és inkább átváltott szócsővé, hogy elmesélje Ági és Ákos komoly dolgait. Örültem volna, ha legalább jobban bevonódik, ha még inkább bekerül a gondolataiba a „mi van, ha nekünk is gyerekünk lesz, mit tennék Ágiék helyében?”. De leginkább annak örültem volna, ha kap ő is egy saját szálat, mégiscsak ő a főszereplő.

Persze a kötet elolvasását nagyon élveztem, és igazán elgondolkodtatott, amit különösen imádok egy könyvnél. Külön dicsérem az írónő bátorságát, miszerint Ági megtartja a gyereket. YA-regényekben ez kevésbé gyakori, pedig témának nagyon érdekes, hogy mi lesz a következő lépés, miként alakul át Ági és Ákos élete a gyermekvállalástól. Mindezt a könyvben Kalapos Éva remekül vázolta, nem csak Ágiék lelkiállapotát, hanem a környezet és a család reakcióit, a félelmeiket, és úgy egyáltalán azt, miként reagál a világ arra, ha egy tinilány teherbe esik. A lenéző orvos reakciója különösen fájóan élethű volt, de a lányba belekötő osztálytárs is meglepően hiteles és egyben idegesítő volt.

B-szálként a Ginny-féle távkapcsolatos probléma is sok jó pillanatot tartogatott, ideje volt végre Ginnyt is kicsit reflektorfénybe tenni. A kedvenceim még mindig Ginny otthoni pillanatai, és amikor a lány kijelentette, hogy nem akar gyereket, nagyon meg tudtam érteni őt. A szememben a kötetet a sok apróság tette még élvezhetőbbé, mint az a jelenet Johnny bával, amikor a tanár kérdezte, „mi történt már megint?”. Ott Flóra reakciója igazán szíven ütött, de a lehető legjobb értelemben. Geri magára találása és a koncertes jelenet is ütött, és igen, a nyálas de szerethető Flóra – Dani jelenetek is kellettek már. A Fellegi család otthoni jelenetei is üdítőek voltak, legalábbis az a pár részlet, amit kaptunk. Leginkább mégis az Ági – Ákos fejezetek kötöttek le. Külön öröm Ákos jellemfejlődése, nagyon kellett most ez.

Értékelés: 9/10

Rendkívül fontos téma, jó megközelítés, hiteles és realista reakciók jellemzik a DAC ötödik kötetét. Kalapos Éva ismét eltalálta, hogy miként kell szórakoztató stílusban átadnia a fontos mondanivalót, a karaktereket pedig továbbra is csípem, akárcsak a sorozat keserédes humorát. Még belegondolni is borzasztó, hogy egy kötet és véget ér a DAC. Hiányozni fog!

Hogy tetszik a borító? Mostanra már kezdem megszokni ezt a csíkos megoldást. A DAC novellák borítóit viszont imádom, szóval engem inkább a kezek irritálnak a borítón. Na mindegy, a tartalom a lényeg.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Emberek, DAC-ot a kézbe, tetszeni fog! Ezt a sorozatot kortól és nemtől függetlenül olvasni kell!

Kíváncsi lettél? A kiadó oldaláról kedvezményesen megrendelheted!