Időnként tök jól esik mesét olvasni. Csak kikapcsolom az agyam, átvedlek gyerekké és szórakozom egy jót. A malacos könyv pedig erre tökéletes alapanyag. Ráadásul iszonyú jókat nevettem egy-egy poénon.

Az agykikapcsolás kellett ám, pláne ha a történetet nézem. A tanyán élő malac ugyanis megtudja, hogy a Gazda meg akarja majd enni, ezért a Gonosz Csirkék által épített űrhajóval akar a Plútóra menekülni. És ki nem találnátok mi hajtja a gépet: a malac ürüléke. Aztán ha elfogy, lebeg az űrben…

Nagyon elrugaszkodott történet ez, de nem is ez volt benne a legfurább, hanem a szar. Bocsi, leírom, a könyv is ezzel a szóval volt tele. Tulajdonképpen sportot űzött belőle, hogy a lehető legtöbbször benne legyen, a malac egyik hobbija például az, hogy odarottyant az ellenségeihez, vagy éppen abba a tóba, ahol a legjobb barátja, a Kacsa lakik.

Pont a szar-túltengés miatt nem is vagyok benne biztos, hogy ezt én nyugodt szívvel gyerekek kezébe adnám-e. Vagy az is lehet, hogy a felnőtt beszél belőlem, aki nagyon túlgondolja a gyerekek lelki világát? Mert az is benne van a pakliban, ők ezen csak röhögnének, és abban meg nincs semmi rossz.

Másrészt tele van a könyv olyan dolgokkal, ami miatt gyerekeknek való. Gondolok itt például Malac és Kacsa barátságára, ami tényleg nagyon példaértékű volt. És nagyon működött „a jó megkapja a méltó jutalmát” faktor is. Egyszerűen kellenek az ilyen történetek!

Viszont… most komolyan, az a gyerek, aki eme könyv elolvasása után megeszi a disznóhúst egy hónapon belül, hát az egy hős, de tényleg. Én totál megnyugodtam, hogy kábé csak csirkét eszem, ők meg a könyvben is totál gonoszak voltak 🙂

Ó, az illusztrációkat nagyon szerettem! Egyik rajz sem váltotta meg a világot, nem törekedtek művészesiességre, hanem megmaradt az egyszerűség talaján, ami iszonyú jól állt neki. Aranyos kis ceruzarajzoknak tűntek, illeszkedtek a napló feelingbe. Némelyiken pedig jót kacagtam – mint amikor birkának álcázta magát a malac.

A könyv elején szerepel ám az is, hogy „Lakatos István barom(f)i jó fordításában„. Ezt meg kell erősítenem. A magyar szöveg tényleg zseniális, külön imádtam, ahogy a fordító játszott a magyar nyelvvel, és ötletes szavakat alkotott. A szöveg élt és pezsgett, a stílus nagyon átütő volt.

Értékelés 10/??

A fene tudja hány csilalgot adjak rá, így inkább semennyit sem adok. Maga a könyv viszont nagyon szerethető, kiragadja az embert a szürke hétköznapokból és mosolyt csal az arcára. Az egyszerűségében szép illusztrációk, és a baromi jó fordítás pedig még tovább emeli a könyv minőségét.

Hogy tetszik a borító? Nagyon édes! Ránéztem az eredetire, ott viszont totál szürke a háttér. Pacsi a kiadónak, amiért színesebbé, vibrálóbbá varázsolták.