Marie-Aude Murail elképesztően tehetséges – ezt eddig is tudtam. Most már harmadjára bizonyította a rátermettségét, és ez a története is teljesen magával ragadott. Oké, még mindig az Oh, boy! a favorit, de a Tartós hullám is szorosan a nyomában jár.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be ide kattintva kedvezményesen! *

A regény főszerepében a 14 éves Lois, aki rohadtul unja az iskolát, és az életét is. Aztán szakmai gyakorlatra kell mennie, a nagymamája hirtelen ötlettől vezérelve fodrászatba küldi. Ő pedig beleszeret: az illatokba, a társaságba, a hajvágásba… Eldönti, hogy bizony fodrász akar lenni, de az édesapja, a fennhéjázó sebészorvos ezt mereven elutasítja. Innen pedig elkezdődik a srác felnövéstörténete és a harc az álmokért.

Az, ahogyan az írónő mesélni tud, nagyon csodálatos. Most is „mindent tudó” narrátort használt, így egyedi hangon sikerült a történetet reprezentálni, miközben rengeteg szereplőt mozgatott. Ez pedig maga volt a művészet, mert nem csak Luis személyiségfejlődését sikerült így prezentálnia.

Öröm volt látni, hogy a sok mellékszereplő életre kel a történet során, és kiállnak azért, hogy jobban alakuljon az életük. Mint az anya, aki nem tűri tovább a férje elnyomását, a nő, aki szembeszáll az erőszakos exével, vagy a kislány, aki annyira szereti a bátyját, hogy ösztönösen mellé áll minden esetben. Szeretem, amikor a főhős szála mellett dominál a mellékszereplőké, itt pedig ez egyértelműen adott volt.

Azt viszont nagyon sajnáltam, hogy pont a mesélési mód miatt sok helyen kimaradtak a leírások, és az érzelmek komolyabb átadása. Olyan apróságokra gondolok, hogy mit érzett például Lois, amikor először a kezébe fogott egy fodrászollót. Jó lett volna látni a komolyabb érzelmeket, esetleg tartalmasabb leírásokat, de ezen átsiklottunk sok helyen. Igaz, emiatt feszesebb tempójú volt a könyv, úgy érezheti az olvasó, jobban pörögnek a lapok és nagyon zajlik a cselekmény. Hát igen, valamit-valamiért.

A főhőst, Loist amúgy imádtam. A kis szótlan srác teljesen magával ragadott, és leginkább az, ahogyan az álmai mellé állt. Ennél a pontnál tudtam igazán azonosulni vele, és bevallom, éreztem egy kis féltékenységet. Ő már 14 évesen tudta, hogy a fodrászat az álma, én 19 voltam, mikor rádöbbentem, hogy mit is akarok kezdeni a blogolással és az írással. Bár hamarabb rájöttem volna, akárcsak Lois. És pont ezért is jó ez a könyv: segít az olvasónak, hogy megéri álmodni – és megélni az álmot, bármilyen nehéz is legyen elérni.

Még egyetlen szívfájdalmam volt a könyvnél, de igazából ezt sem tudom hibaként felróni. A végén kaptunk egy epilógust, ami pár oldalban lezavarja, hogy mi történt a következő években a szereplőkkel. Egyrészt imádtam, hogy kiderült, kivel mi van, másfelől viszont olyan röviden lett bedarálva az a sok év, hogy egy kissé sűrűnek, már-már „essünk túl rajta” felsorolásjellegűnek éreztem. De mégis, ahogy olvastam a sorokat, és láttam, hogy X és Y elérte az álmát, vagy Z betartotta az ígéreteit, csak mosolyogni tudtam.

Értékelés: 9/10

Ez egy gyönyörű történet az álmok fontosságáról. Mert Loisnak volt egy álma, és mindent megtett, hogy végül elérje azt. A srác gyönyörű úton menetelt végig, amiben bár sok zökkenő volt, de végigélni mellette olvasóként igazi élmény. A sztorit pedig csak feldobta a sok mellékszereplő, és a megannyi vicces momentum. Várom ám az újabb Marie-Aude Murail könyvet magyarul!

Hogy tetszik a borító? Bevallom, első látásra nagyon nem volt szerelem. Most már kezdek megbarátkozni vele.

Kinek ajánlom elolvasásra? Aki szerette az írónő előző két könyvét annak mindenképpen. És persze mindenkinek, aki csípi az elgondolkodtató, szerethető Young Adult történeteket, amik igazán hozzáadnak az ember életéhez.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be ide kattintva kedvezményesen! *