Az Egy kutya négy élete nagyon pozitív meglepetés volt, imádtam minden egyes sorát, így szemernyi kérdés sem volt bennem afelől, hogy ezt is el akarjam-e olvasni. Közvetlen folytatásról van ugyanis szó, a kutyusra márpedig sok élet vár, és egy minden eddiginél nehezebb küldetés.

Figyelem! Az értékelésben előfordulhat néhány kisebb spoiler, bár, igyekeztem, hogy ne így legyen. Nehéz erről a könyvről általánosságban írni.

* Kíváncsi lettél? Ide kattintva kedvezményesen megrendelheted! *

Miről szól a regény?

Ugyanott folytatjuk, ahol az előző kötet véget ért. Cimbi a farmon él, egyre öregebb, és Ethant gyászolja. És akkor ismerkedik meg szeretett gazdája unokájával, Clarityvel (a továbbiakban CJ). Cimbi hamarosan rádöbben, hogy a kisbaba anyja, Gloria még véletlenül sem jó szülő, a kislánynak pedig szüksége van a segítségre. Cimbi új életcélt talál, és amikor újjászületik, rögtön tudja, az útja CJ-hez vezet, hogy óvja és védelmezze a lányt – mert Ethan is ezt szeretné.

Ugyanaz a séma jött át másodszor?

Az első rész teljesen magába bolondított a kutya nézőponttal, és a remek ötletekkel. Itt ez már nem hatott rám az újdonság erejével, de még így is működött. Jó volt elmerülni a főhős gondolatai közt, időnként elmosolyodni azon, hogy egy kutya mennyivel másként látja a világot és persze minket, embereket. Vannak olyan poénokat, amiket nem lehet megunni, itt pedig ez történt.

És mégis, nem szívesen mondanám azt, hogy ugyanaz a séma volt a könyvben. Hiányzott a kétség, a küzdés és az érzelmi csúcspontok. A kutyus pontosan tudta, hogy okkal születetett újjá, nem volt kérdés, hogy találkozik-e CJ-vel, így elmaradt egy csomó érzelmi töltet, amikor azon izgult, találkozik-e az igazi gazdájával, és egyáltalán, mi lesz vele. Egyszerűen pontosan tudta, hogy CJ belép majd az ajtón, és addig el kell ütnie az időt. És ami ennél is rosszabb, nem lettek hosszan tartó új gazdái, nem ismerhettünk meg új sorsokat, új embereket. Minden csaj CJ körül forgott.

CJ bizony nem egy Ethan…

Tekintve, hogy CJ volt a központi emberi alak, kicsit úgy is érződött, mintha az egész regény róla szólt volna. Átélhettük, hogy milyen a lány élete tiniként, fiatal felnőttként és idős asszonyként. Sok ponton pedig nem volt egyszerű szimpatizálni a lánnyal.

Alapvetően nincs gondom a problémás főhősökkel, mert ők tudják bemutatni a legjobb karakterfejlődéseket. CJ-nél is megtörtént mindez, csak az út, amíg eljutott oda, néhol kevésbé volt élvezetes. Olyan döntéseket hozott meg a lány, hogy csak kapkodtam a fejem, és nehéz volt átélni a karaktert, különösen a szerelmi életét.

Amit még sajnáltam, hogy CJ elvileg egy iszonyúan okos lány, akinek egy csomó helyzetben nagyon jól vágott az esze. És mégis, a regény több pontján pedig csak lestem, és vártam, hogy végre álljon már a sarkára. Amikor ez eljött, örültem nagyon, csak odáig el kellett jutni.

Gloria ellopta a showt

Hogy ez a nő mennyire gonosz volt! A Forbidden óta nem olvastam ennyire utálatos anya karakterről. Le a kalappal az író előtt, Gloria megalkotása fájdalmasan hiteles lett.

Szeretem, amikor egy negatív karakternél pontosan leírja az író, hogy miért is ennyire szemét, és milyen célok vezérlik. Glóriánál minden vázolva volt: szörnyű gyerekkor, az abból fakadó kutya utálat, a váratlan terhesség miatti álmok elvesztése, a pénzvágy, és így tovább.

Az író nem adott feloldogázást Gloria tetteire, nem lett szimpatikusabb csak azért, mert a gyerekkorát Hamupipőke üzemmódban tolta végig. Egyszerűen csak szájbarágás nélkül érzékeltette, hogy miért lett ilyen a nő. És ez nagyon jól lett átadva.

Örökké szűz

A könyv felénél eszembe jutott egy fura gondolat, amit nagyon ki akartam űzni, de banyek, nehezen ment, mert iszonyúan megsajnáltam a kutyát. Nyolc életet élt végig, és basszus, szerencsétlen végig szűz maradt! Most nem azt mondom, hogy szívesen olvastam volna az aktusról, félreértés ne essék, csak hát, sajnálom szerencsétlen kutyust, hogy nem tapasztalta meg ezt a frankó dolgot.

De azért még mindig imádnivaló, ugye?

Nem tagadom, a második részt kicsit gyengébbnek éreztem, mint az elsőt, de még így is szerettem. Mert volt benne egy csomó jó ötlet és gondolat, ráadásul sok helyen megmosolyogtatott. A nagy sírások most elmaradtak, a meghalós jelenetek kevésbé vágtak mellbe, és azt hiszem, ez így volt jó.

Szerettem végigélni az utat, amit a kutyus bejárt a legelső életétől, a kóbor kutyától a végéig, az utolsó életéig. Rengeteget adott nekem ez a könyv is, elgondolkodtatott, felemelt, mosolyt csalt az arcomra és időnként érzelmileg is megmozgatott.

 Értékelés: 7/10 

Az Egy kutya négy útja egy szerethető regény, ami még mindig jól bemutatta, hogy nincs olyan lény a földön, aki jobban szeretné az embert, mint egy kutyus. Nem véletlen, hogy ő az ember legjobb barátja. Mindenesetre örülök, hogy itt lezárult a történet, az utolsó sorok csodálatosak voltak.

Hogy tetszik a borító? Nagyon cuki rajta ez a kutyus, bár nekem az originál, zöld hátteres verzió egy fokkal jobban tetszik.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha tetszett az első rész, mindenképpen érdemes benevezni. Kutyaszeretőknek különösen ajánlott.

* Kíváncsi lettél? Ide kattintva kedvezményesen megrendelheted! *