Az egyik kedvenc tavalyi olvasmányom volt az Oh, boy! így szinte biztos voltam benne, hogy az írónő másik regényét is imádni fogom. Arra viszont nem is számítottam, hogy legalább annyira tetszeni fog, mint az Oh, boy! A Lakótárs kerestetik egy különleges stílusban prezentált egyedi regény, ami a toleranciára hívja fel a figyelmet, no és arra a különleges tényre, hogy egyetlen ember mennyire képes megváltoztatni (jobb irányba terelni) a körülötte élők életét. Akár az is, akire semmiképpen se gondolnánk.
A történet kezdetén megismerjük a két testvért, Klébert a tizenhét éves gimnazistát, aki a huszonkét éves, de agyilag három éves gyerek szintjén ragadt bátyját, Sutyit istápolja. Anyjuk halála után apjuk otthonba dugta Sutyit, ahol a fiú nagyon rosszul érezte magát, ezért Kléber magához vette. Bekerülnek egy albérletbe, ahol szép lassan elfogadják és megszeretik Sutyit, a fiú – no és kedvenc játéka, Pupák úr – is nagy hatással lesznek az ott lakók életére, és pozitív irányba terelik őket.
Sutyi karakterének a megalkotása egyszerűen zseniális. Annyira átjött, hogy ő egy három éves kisfiú fejével gondolkodó “felnőtt férfi”, a kedvenc plüssnyulas, Pupák uras jeleneteket pedig egyszerűen imádtam. Az emberek reakciója Sutyira rendkívül bőbeszédű volt, remek karakterábrázolási lehetőséget adott, hogy ki miként viszonyul egy értelmi fogyatékos emberhez. A különleges kapcsolat Sutyi és Kléber közt szívet melengető volt, különösen amikor a fiú arról beszélt, hogy szereti ugyan a bátyját, de néha olyan nehéz vele, és nem tudja mitévő legyen. Életszerű, szívbemarkoló, leginkább mert feltűnt az apa is, aki inkább már új életet kezdene új családdal, és szíve szerint elfelejtené, hogy vannak már gyerekei.
A lakásban élő fiatalokat is nagyon kedveltem, még Emmanuelt, a gonosznak ábrázolt orvostanhallgatót is. Nála valahogy megértettem miért olyan, amilyen, de tény, hogy a Sutyihoz való hozzáállása kiborító volt több ponton, viszont kellett ő is a sztoriba, mert sajnos a legtöbb ember így reagálna a fiúra. Sokszor azon gondolkodtam, hogy Enzo se volt jobb a sztori elején, hiszen csak azért fogadta el Sutyit, hogy ellenkezzen és így vágódjon be Ariánál, az meg már más tészta, hogy később igazán megszerette Sutyit, és minden nehézség ellenére jóbarátok lettek.
Nagyon aranyos szerelmi szálak is voltak a könyvben, méghozzá két szerelmi háromszög. Enzo és Aria románcáért nem tudtam nem drukkolni, különösen amikor kiderült, hogy a fiú írói ambíciókkal rendelkezik. Annál kicsit sótlanabb volt Kléber és a döntés, hogy a kicsit rondácska és pofátlan csajt, vagy a kedves szép lányt válassza, aki mellesleg az öccsét is szereti. Persze teljesen hiteles volt Kléber életkorához képest a totojázás, jókat mosolyogtam, amikor smárolni próbált, vagy elgyengült a lányok közelségétől, szóval a korához képest jól voltak ábrázolva a dolgok.
Értékelés: 10/10
A sztori szíve és lelke Sutyi volt no meg Pupák úr, az ő tettei, cselekedetei, aranyos beszólásai vitték előre a cselekményt, és mutatták meg őszintén, tiszta szívből, hogy az elfogadás mennyire fontos dolog. Őszintén bízom benne, hogy olvashatok még magyarul az írónőtől. Mindkét könyve csodálatos élmény volt!
Hogy tetszik a borító? Hát olyan izé. Amíg nem tudtam mit keres rajta a nyuszi nem láttam értelmét, most már tudom miért van ott, de továbbra sem vagyok tőle elájulva. De a cím betűtípusa és elhelyezése legalább bejön.
Kinek ajánlom elolvasásra? Igazából mindenkinek. Mivel sok témát érint, és a szerelem ezekből csak az egyik, érdemes lehet elolvasnia bárkinek, méghozzá kortól és nemtől függetlenül.
- 08.14. – CBooks
- 08.16. – Deszy Könyvajánlója
- 08.18. – Media Addict
Akárcsak az Oh, Boy!-ból, így a Lakótárs keresetikből is készült film. Sajnos a trailert nem találtam meg hozzá, de az alábbi videóban megnézhetitek Kléber és Sutyi első közös jelenetét a leendő lakótársakkal. Ebből a pár percből egy nagyon jól sikerült feldolgozásnak tűnik.
