Papp Dóra a Tükörlelkek sorozata első kötetével teljesen elvarázsolt, a második rész pedig már csak arra vár, hogy elolvassam. Az írónővel a műveiről beszélgettem, és persze arra is rákérdeztem, hogy várható-e valamilyen csemege a Tükörlelkek világából most, hogy lezárult a sorozat.

A válaszokból sok mindent megtudhattok Dóráról, a könyveiről, de leginkább arról, hogy miként gondolkodik az írásról. Szerettem ezt a beszélgetést, remélem nektek is tetszeni fog. Jó olvasást!

– Éppen van egy kis szabadidőd, és leülsz írni. Zenével, vagy anélkül? Este vagy reggel? Laptopon vagy számítógépen?

Ötletelésnél és vázlatolásnál sokat segít a zene, de írás közben egyre inkább átszokom a csendes munkára. Ilyenkor az a legjobb, ha a belső hallásom veszi át a főszerepet, és szinte ott vagyok a párbeszéd kellős közepén, hallom a hangsúlyokat, vagy egy leírásnál érzékelem a szereplők környezetét – ezt megfelelő mértékben átadni az igazi kihívás. Este hat után tudok a leghatékonyabban dolgozni, amikor átkapcsolok író üzemmódra. Füzetben jegyzetelek és vázlatolok, de laptopon írok.

– Ó, ez így szuper hatékony módszernek tűnik! A Tükörlelkek egy két részes, lezárt sorozat. Valamikor várható netán egy kiegészítő kötet, kisregény, novella, vagy bármi Viki karakteréről? Szívesen olvasnám.

Nem tudom. Nem zárom ki teljesen, hogy Viki még előkerüljön. Nem szeretem sejtetésekkel összezavarni az olvasót, olyat pedig pláne nem szeretnék ígérni, amit talán nem tudok teljesíteni.

A most készülő könyvemről sem szeretnék előre bejelenteni semmit, hiszen maximalista vagyok, és csak akkor merek biztos infót megosztani másokkal, ha már kerek egészében látom a befejezett történetet.

– A Tükörlelkekben Kriszti és Orsi stílusa nagyon elkülönült egymástól, szóhasználatban és viselkedésben egyaránt. Volt erre valamilyen trükköd?

Eleve úgy dolgoztam ezen a két regényen, hogy az egyik lánnyal mindig előrébb voltam 1-2 fejezettel, így hosszú időn át nem estem ki a stílusából. Külön vissza kellett rázódnom a másik lány „szerepébe” és újra felvenni a hangját, amikor az ő részeit írtam. Nagyon érdekes folyamat volt, sok előre tervezgetést igényelt, de nekem ez a természetes: muszáj megkomponálnom előre a regény struktúráját, hogy maga az írás sokkal spontánabb lehessen.

– Sokaknak nehézséget okoz a címadás. Nálad ez mennyire para? Netán könyvtől függ?

Az írás során a címadás az egyik kedvenc részem. Nem tudom, miért, számomra ez olyan, mintha a sztori csak arra várna, hogy megtaláljam a hozzá illő szóösszetételt vagy kifejezést, amivel felcímkézhetem, és azt mondhatom: „Na igen, ez illik hozzá, ez már valami!„

– Tök jó, hogy nálad ez nem gond! Van-e olyan téma, amiről szívesen írnál, de még nem volt rá lehetőséged? És ha igen, mi az?

Sok témáról szeretnék még írni, jelenleg legalább 3-4 regényötletem van, és az a cél, hogy egyre több legyen. Próbálom folyamatosan szélesíteni az érdeklődési körömet, hogy átlássak olyan problémákat, amelyekkel érdemes foglalkozni akár egy ifjúsági regényben is. Minden érdekel, ami befolyásolja a tinik gondolkodásmódját, amivel lehet hatni rájuk és ami az életük része, vagy napi szinten problémát jelent nekik. Konkrét téma? Sajnálom, nem spoilerezek! 🙂

– Oké, elfogadom 🙂 Realista vagy boszorkányos fantasyt volt egyszerűbb írni? Lehet egyáltalán választani?

Szerintem létezik egy általános feltételezés, miszerint fantasyt egyszerűbb írni, mivel teljesen vagy részben szabad kezet kapsz egy természetfeletti világban – azt csinálsz, amit akarsz, könnyű dolgod van. Ez szerintem egyáltalán nem így van.

Ha fantasyt vagy sci-fit írsz, kínosan ügyelned kell a regény világában létrehozott szabályokra, amiket szigorúan be kell tartanod, legyen szó egy párhuzamos univerzumban létrehozott államforma struktúrájáról, vagy boszorkányok különleges képességeiről. Eligazgatni a természetfelettit egy vagy több regényben kész útvesztő, de remek kihívás.

Szerettem írni a Helena-trilógiát, de a Tükörlelkek világában sokkal inkább otthon éreztem magam. Mivel alapjában véve adott egy igazi világ, amit nem nekem kell kitalálni, jobban koncentrálhattam a cselekményre és a karakterek legapróbb rezdüléseire is. Mindegyik műfajban más a szép, más a kihívás.

– Immáron mindkét sorozatodat lezártad. Merre visz az utad?

Amikor pár éve feltették nekem a kérdést, mit tervezek még írni, rögtön rávágtam, hogy maradok a fantasy vonalnál. Az ember változik, ez természetes, és örülni kell neki, hogy változnak az elvárásai is önmagával szemben, így nyitottabb lesz új műfajokra vagy témakörökre.

Egyelőre a realista ifjúsági vonalat érzem közel magamhoz. Aztán majd meglátjuk, mi lesz 1-2 éven belül. Az írás marad, ez fix pont. Határtalan felfedezésre váró dimenziók állnak előttem, mint minden író előtt, nem szeretném egyetlen skatulyába belehelyezni magam. Szeretek minden könyvemmel megújulni.

– Kinek, és miért ajánlanád a Helena-trilógia, és a Tükörlelkek sorozatod elolvasását?

A Helena nehezebben emészthető, borongós hangulatú misztikus történet. Alapvetően a rideg, hullámverte oregoni sziklás tengerparton indul a cselekmény, ősszel, és ha jól emlékszem, még az eső is szemerkél a Fénytörés kezdő jelenetében. A súlyos témákat romantikával és boszorkánysággal próbáltam feldobni, szóval egyensúlyba kerülnek a szivárványok és a zivatarfelhők. 14 éven felüli olvasóknak ajánlom, akik ősszel vagy télen szeretnek összekucurodni a fotelban egy takaró alatt, és szívesen elrepülnének Oregon végeláthatatlan fenyőerdeibe egy romantikus thriller erejéig.

A Tükörlelkeket pedig mindenkinek ajánlom kortól és nemtől függetlenül. Diákoktól, fiatal felnőttektől, szülőktől és tanároktól is kaptam már visszajelzéseket, hogy szerettek belebújni a két magyar tinilány bőrébe. A felnőttek nosztalgiáznak, és volt már, aki azt írta nekem, hogy a történet által közelebb került a mai fiatalok megértéséhez, aminek rendkívül örülök. Ám elsősorban azoknak a fiataloknak ajánlom Orsi és Kriszti történetét, akik így vagy úgy, de egy kicsit elveszettnek érzik magukat.

– Köszönöm szépen a beszélgetést!