Hamarosan megjelenik Bessenyei Gábor új regénye, A feledés folyója! A sorozat első kötetét egyszerűen imádtam, le sem tudtam tenni, annyira szuper volt. (Ha még nem olvastátok, sürgősen pótoljátok! 🙂 )

Most a második rész borítóját leplezzük le, ami naná, hogy már megint zseniális lett. Most kicsit sötétebbek a színek, ez talán arra utal, hogy ez a rész is sötétebb lesz hangulatban?

A borítón elvarázsolnak az apró részletek. A háttérben például sárga szemű lények néznek gonoszan, ott a vízkar, az oroszlán címer iszonyú pofás a pajzson, a tóból kiemelkedő nőalak pedig elképesztően gyönyörű. Ami viszont a legjobban érdekel: Adria hová néz? Mi az, amit észrevett? Remélem a könyvben is ott lesz a jelenet, hogy kiderüljön a válasz!

Alább megnézhetitek a borítót és a fülszöveget, a szerzőről is találtok infót, sőt, még exkluzív idézeteket is. Ide kattintva pedig elő is rendelhető a Feledés folyója.

Tedd kívánság és/vagy várólistára! / Rendeld meg a könyvet

Indul az újabb istenvadászat!

Marcell, Erik és Adria nyara más, mint a kortársaiké, hiszen a tanév végén hihetetlen kalandokba keveredtek. Lenyűgöző kalandokat éltek át, leleplezték az áruló görög istent és helyrehozták az időzavart.
Ám valami még sincs rendben. Egyre több furcsaság akad a jelenben.
Hogyan kerülnek hárpiák egy panelházba?!
Zeusz kérésére visszautaznak az ókori Görögországba, megtalálni a medréből eltűnt alvilági folyót, aminek vízétől a holtak elfelejtik az emlékeiket.
Az alvilág már az összeomlás szélén áll, az idő szövete meghasadt,
és mitikus szörnyek szöknek át a jelenbe.
A jövő harcosai versenyt futnak az idővel, hogy megtalálják a feledés folyóját, mielőtt minden összeroppan. Ám ahogy nyomoznak, és megismerik az istenek korábbi tetteit, egyre több szörnyűségről hallanak. Talán még nagyobb a veszedelem, mint gondolták…

Hőseink újabb sodró kalandra indulnak. Tarts velük az izgalmas úton!

1985-ben született, a főiskolán újságírást tanult, és a pályáját is újságíróként kezdte. Innen tért át, először a szép-, majd nem sokkal később a szórakoztató irodalom világába. A III. Aranymosás pályázat egyik győztese. Az első regénye, A jövő harcosai (Az Olimposz legyőzése 1.), ami egy görög mitológiára épülő, időutazós, urban fantasy és kalandregény, a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg 2015-ben. Ezt idén követi a sorozat második része, A feledés folyója.

Blog: http://bessenyeigabor.blogspot.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/bessenyei.gabor/?fref=nf

Instagram: https://www.instagram.com/bessenyei.gabor/

Youtube csatorna: https://www.youtube.com/channel/UCW9HR1BqMY5T6Z2MGFriGiA

1.

– Tudjátok, ki az a Héra? – folytatta Zeusz.
– Ő a maga felesége – Adria majdnem felpattant, annyira büszke volt, hogy tudja a választ –, akit mindig megcsal!
Zeusz egyetlen dühcsomóvá ugrasztotta össze a szemöldökét. Haragos öregembernek tűnt. Öregebbnek, mint a múltban, de kevésbé félelmetesnek. Világító tetoválások és villámok nélkül a dühe meglepően hétköznapi volt.
– Héra a feleségem – jelentette ki kimérten –, és maradjuk ennyiben.
– Maradjunk – húzta össze magát Adria.

2.

– Héliosz szereti az ötletes megoldásokat, minél ügyesebb módszerrel elégítjük ki az önimádatát, annál valószínűbb, hogy segítőkész lesz velünk.
– Kár, hogy nem hoztam a napszemüvegemet – töprengett Adria.
– A napmicsodádat?
– Képzelj el egy szemfedőt, amin ugyan átlátsz, mégis elsötétíti előtted a világot – magyarázta Erik.
– Elsötétíti a világot? – ámuldozott a Kéer. – Kell nekem!
– Elképzelni sem tudom, milyen típusú szemüveg passzolna a fejformádhoz… – Adria összeszűkítette a szemét, és az ujjaival távolról méricskélni kezdte a halálistennő fejét.

3.

Marcell elsőre összerezzent, de csak Erik babrált a háta mögött egy apró zseblámpával. A fény halvány volt, de így is kirajzolódott előttük az épület nyomorúsága. A falakat mindenütt festékszóró nyoma borította, de sehol egy befejezett graffiti, csak össze-vissza fújt, írásszerű firkák. A földön már megrepedt a beton, a talaj törmelékes, a sarkokban szegényes fekhelyek rongyokból, szakadt pokrócokból, újságpapírokból. Rozsdás, lyukas edények, elhajlítgatott kanalakkal, villákkal, és ezeréves elektronikai cikkekkel. Mind értéktelen vacak.
Embernek viszont nyoma sem volt. Marcell eltöprengett, hol lehetnek a házfoglaló hajléktalanok. Talán tényleg elkergette őket a „gyilkos madarak” híre? Mindenesetre egy pillanatra jobban megijesztette a gondolat, hogy emberek ilyen körülmények között élnek, mint az, hogy hárpiák ronthatnak rájuk.