Olyan rég olvastam már A kalózkirály lányát, hogy bevallom a folytatás előtt a végső csavaron túl nem sok mindenre emlékeztem, aztán ahogy elkezdtem olvasni a regényt, szerencsére minden visszajött, és ugyanúgy beszippantott, mint az első kötet. Elképesztő az atmoszférája, Levenseller pedig olyan sodró lendülettel ír, amitől az ember csak olvasná amíg csak teheti.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be kedvezményesen a kiadótól! *

Leginkább ebben a részben Alosa és Riden kapcsolata bűvölt el. Úgy élveztem, hogy most az írónő ennyire erősen építi a románcot köztük, miközben Riden még férfiasabb karakter lett, mint eddig. Ha van egy nagyon erős női főhősöd, aki hatalommal rendelkezik, akkor általában nehéz mellé olyan férfi karaktert írni, aki több egy helyes testnél aki jó vicceket mond. Riden viszont ennél sokkal több lett, végig méltó társa maradt Alosának, és a kitartása, a bátorsága, a becsületessége miatt is tudtam annyira drukkolni a párosuknak.

Kalandokból se volt hiány ebben a részben, most végre megismerhettük a kalózkirályt is, akiről eddig csak hallottunk. A pasi pont olyan kegyetlen és számító, mint amire számítottam, Levenseller nagyon jól bemutatta a karaktert, és az apa-lánya viszony taglalása is meglepően erős lett. Nekem olvasás közben többször összeszorult a szívem, nem csak a múltbéli jelenetek említése miatt, hanem azon titkok miatt is, amik ebben a kötetben kiderültek.

És ami a kalandokat illeti, volt itt kincskeresés, üldözés, harcok, elfogyó készlet miatti parák, tehát megkaptuk a kalózlét minden oldalát. Annak külön örültem, hogy egyre több kalózlányt mutatott be Levenseller, és ahogy egyre jobban megismertem és megszerettem őket, még fájdalmasabb volt, amikor a háborúban valaki az életét veszítette. Levenseller bevállalós volt, és ez nagyon kellett, ettől lett igazán tétje a dolgoknak és ettől vált hitelesebbé a történet. Ha kalóz vagy, vannak veszteségeid, és nem csak a névtelen mellékszereplők hullanak el…

Szerencsére ebben a kötetben Levenseller a mitológiát is jelentősen bővítette, megismerhettük ugyanis a sziréneket, a lakhelyüket, az életüket, a kultúrájukat. Mindezt én imádtam, tele volt jó ötletekkel és megvalósításokkal az egész, és az egyik szirént kifejezetten megszerettem a vele való beszélgetés miatt. Érdekes volt látni azt is, hogyan bírkózik meg Alosa a szirén énjével, egyáltalán, miként fogadja el önmagát, és miként teszi próbára a saját határait. Riden jelenléte és a tettei ebben a tekintetben is zseniálisak voltak.

Ami pedig a könyv végét illeti, azért én teljesen oda és vissza voltam. Pontosan ezt vártam ettől a duológiától, egy ennyire izgalmas és érzelmes lezárást, ami után az ember mosolyogva rakja le a könyvet. Ráadásul az író meg is tudott lepni, mert egy csomó minden nem úgy történt, ahogy azt előre elképzeltem. (Jó, mondjuk ez a teljes könyvre igaz).

Értékelés: 9/10

A Kalózkirály lánya duológia igazi kedvenc. Nem csak azért, mert mindkét kötet feszes, jól megírt, és nélkülözi az üresjáratokat, hanem mert olyan erős karaktereket mutat be, akikről öröm olvasni, akiket az ember még jobban meg akar ismerni. Ráadásul Levenseller nem fél az érzelmek, a romantika ábrázolásától sem, ráadásul tele van izgalmakkal és nem várt fordulatokkal, kalandokkal. A lezárás sem okozott csalódást.

Hogy tetszik a borító? Szerintem gyönyörű, az első résznél is sokkal jobban tetszik. Ezek a színek, a jelenet, a tipográfia, csillagos ötös!

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a kalandokkal teli YA történeteket, amikben szuper karakterekről olvashatsz, semmiképpen se hagyd ki!

* Kíváncsi lettél? Szerezd be kedvezményesen a kiadótól! *

Íme 10 fergeteges idézet a Kalózkirály lánya Vörös Pöttyösből!