Könyvkritika: Roald Dahl – Matilda

Gyerekkoromban imádtam a Matilda, a kiskorú boszorkány filmet, éppen ezért lettem nagyon kíváncsi erre a könyvre is. Szerencsére a filmet rég láttam, így nem emlékeztem belőle sok mindenre, úgyhogy a könyv tele volt meglepetésekkel.

Magam sem hittem volna, de csodásan szórakoztam a könyvön, sőt, időnként remek WTF pillanatokat is szolgáltatott. Nem csak megmosolyogtatott és vidámabbá tett, mint a többi gyerekkönyv, hanem meglepetéseket is adott, több helyen is csak pislogtam, mert olyan csavart dobott be az író, amire nem voltam felkészülve. Ezeket a helyzeteket pedig egyszerűen imádom.

Ha valaki netán ne ismerné, röviden vázolom, miről szól a könyv. A főszerepben az öt éves Matilda, aki rendkívül okos, folyékonyan olvas felnőtt könyveket is, és lazán kiszámolja két másodperc alatt, hogy mennyi 62×225. A tehetségét a szülei nem értékelik, az iskolája igazgatója egy szemétláda, egyedül a tanárnő támogatja és tanítja a lányt lelkesen.

Ha a könyvről lehámozzuk a gyerekmaszlagot az olyan kissé hiteltelen dolgokkal, mint hogy az igazgatónő a hajánál fogva felemeli, majd elhajítja a diákokat büntetés gyanánt, akkor a Matildáé bizony egy nagyon komoly történet, amin rengeteget lehet agyalni. Egy gyerekkönyvtől pedig azért ez nagy teljesítmény szerintem.

A regény tökéletesen bemutatja például, hogy milyen rettenetes az iskolai erőszak, amikor az igazgató visszaélve a hatalmával zsarnokoskodik, árt a diákoknak, és ez ellen még a felnőtt tanerő sem tud fellépni időben. Nem egyedi eset, pár hónapja egy Budai gimi tanára beszélt rejtett kamerával asszem a Házon Kívülben, és ott sorolta, hogy az igazgató, annak a felesége és a tanár gyereke hogy terrorizálja és zaklatta szexuálisan is a gyerekeket, akik a hatalmi helyzet miatt nem tudnak mit tenni.

Miközben a könyvet olvastam, pont a fenti helyzet jutott eszembe, és csak lestem, hogy mennyire élethű volt a leírás, a diákok és a tanerő rettegése. Oké, Dorong kisasszony durva testi erőszakra való hajlama gyerekesen el volt túlozva, de maga a megfélemlítés a valóságban is adott.

A másik rettentő hiteles pontként Matilda szüleit éreztem. A piti bűnöző apát, aki lenézi a lány gyerekét, csak a fiút szereti, ráadásul nem érdekli sem a tanulás, sem a fejlődés. Az anya pedig, csak azt hangoztatja, hogy egy nőnek csak szépnek kell lenni, és ne tanuljon. A szülők jeleneteit fájóan hitelesnek éreztem, szomorú, de a való élet is tele van ilyenekkel.

A könyv dramaturgiai íve csodásan fel volt építve, szerettem a könyv végi meglepetést is, ráadásul kifejezetten örültem, hogy kapott tudományosnak ható magyarázatot Matilda képessége is. Ó, és a regény humoráért egyszerűen odavoltam, jókat mosolyogtam olvasás közben.

Matilda jellemfejlődése pedig zseniális volt, és egyszerűen szuper volt átélni, ahogy egy magányos lányból mivé lett a könyv végére. Bárcsak több ilyen happy end adódna az életben is a Matildához hasonló elnyomott és nem értékelt gyerekekkel.

Értékelés: 10/10

A legjobb gyerekkönyv, amihez eddig szerencsém volt, és ha tehetném, minden gyerekkel és felnőttel elolvastatnám. Roald Dahl tényleg maradandót alkotott, jómagam pedig nagyon örülök, hogy olvashattam.

Hogy tetszik a borító? Sajnos semennyire, és Quentin Blake illusztrációit még mindig borzalmasan rondának tartom. Ez volt az egyetlen negatív pontja a könyvnek, de emiatt nem pontoztam le.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek. A felnőtteknek is, mert eldugva a gyerekkönyv álarca mögé a Matilda komoly üzeneteket közvetít, és fájóan reálisan kezeli a problémákat.