Végre egy trilógia, ahol a második rész nem gyengébb az elsőnél, nem csak „felvezető kötetként” szolgál a lezárás számára, hanem önmagában is szórakoztató, megállja a helyét, és hozza a korábbi rész színvonalát. Sőt, még rá is pakol! Igen, határozottan tetszett A herceg.

Oké, az elején kicsit értetlenül pislogtam, ugyanis nem értettem egy dolgot. Tessa nemrég tudta meg, hogy a bátyja, akit mindig szeretett, nemcsak elárulta őt, hanem meg is veti. Vártam, hogy mikor lesz ennek jele, mikor fog Tessa emiatt szomorkodni, dühöngeni, vagy bármilyen érzelmet kimutatni. Bár várni kellett, mire ezek a jelenetek is megérkeztek, de megérte várni rá.

Az első kötetnél a főhősök közti szerelmi háromszög még csak úgymond „mutatóba” készült, apró sejtetésekkel vázolta fel Clare az érzelmeket. Mostanra mindkét srác, és Tessa is szókimondóbbá vált, és határozottan kinyilvánították, hogy mit – avagy kit akarnak. És ez is jól állt a történetnek.

Bár általában csak unottan legyintek, ha egy hősnő azon panaszkodik, hogy két férfit is szeret, és nem tudja eldönteni melyiket szereti jobban. Itt viszont olyan jól lettek adagolva az információk, hogy érthetőnek találom Tessa helyzetét. Sőt, jelen állapotban Jemet és Willt is egyformán esélyesnek tartom, hogy Tessa majd végül mellette kössön ki, egy szerelmi háromszögnél pedig ez a legjobb, ami megtörténhet. Hogy ne tudd előre kit választ a hősnő, hanem vele együtt „jöjjön rá az olvasó is”. Tetszik ez a megoldás. (Bár azért egy kis részem gyanítja, hogy Will lesz a befutó, de akkor is Jemnek drukkolok).

Végre, kiderült Will múltja, és az is, hogy miért olyan rideg és szarkasztikus a környezetével. Nagyon megindító és szomorú volt egyben, teljesen jól átjött Will szenvedése, és tök jól árnyalta a srác karakterét. Ráadásul már kevésbé tűnik Jace 2.0.-nak… Mindenesetre, amint kiderült a titok, rögtön az jutott eszembe, mint Magnusnak. Oké, megértem Willt is, hogy neki nem, mégiscsak egy zavart, fiatal srác volt, hogy a fenébe tudta elhinni ilyen könnyedén? Mindenesetre csodálom Will erejét, a bátorságát tisztelem, és elismerem, de akkor is szívesebben látnám Tessát James oldalán.

Imádtam, hogy ez a rész ennyire koncentrált a mellékszereplőkre! Sophie lett az új kedvencem, tök jó látni egy ennyire badass karaktert, aki sokkal okosabb és erősebb, mint amilyennek bárki hinné őt. A kapcsolata az árnyvadásszal kifejezetten üdítő, kívánom neki a legjobbakat, és egyben kíváncsi vagyok, merre haladunk tovább. Csaknem Sophie jósága köszön majd vissza a következő generációk Alec Lightwoodjában? 🙂

Ó, apropó, következő generáció. Fullvigyor ült ki az arcomra, amikor kiderült Charlotte eredeti vezetékneve, öröm a tudat, hogy Clary Fairchild egy ennyire csodálatos nő leszármazottja.

Charlotte és Henry szála is nagyon édes volt a kötetben, a beszélgetéseik, a vallomásaik nagyon megindítóak voltak. Kellett már, hogy mélyítsék a karaktereiket, és egyértelműsödjön, hogy mindketten ugyanazt akarják: egymást, és az intézet vezetését. Míg Charlotte tettekkel bizonyítja, addig Henry találmányokat kreál, amik igenis hasznosak lehetnek a csaták során.

A legnagyobb csalódás kétségkívül Jessamine volt. El sem akartam hinni, hogy tényleg azt tette, amit. Végig reménykedtem, hogy volt valami hátsó szándéka, mittudomén, belülről kijátszani az ellenséget, de sajnos nem. Ez a lány nem olyan, mint amilyennek az első kötet alapján gondoltam. Kíváncsi leszek merre haladunk a karakterével a lezáró részben, mert fogalmam sincs, van-e még bennem bármi szeretet Jessamine iránt.

A fő-szál, azaz a Magiszter, a robotok, az árnyvadászok elpusztításának a megakadályozása inkább a kötet második felére maradt. Tetszettek a megoldások, a csavarok, nagyon izgalmas jeleneteket írt meg Clare. Ami pedig Nate-et illeti, igaz, hogy pontosan azt kapta, amit érdemelt, de mégis…

Nagyon kíváncsi vagyok már a lezáró, harmadik részre. Vannak sejtéseim, hogy mik várhatóak, de úgy hiszem, hogy Cassandra megannyi meglepetéssel készül majd. Állok elébe, derüljenek ki a titkok, mert azokból jó sok van, és mindre kíváncsi vagyok. Például mi is Tessa? Mit akar tőle pontosan a Magiszter? Gabriel Lightwoodnak megjön az esze? Kit választ Tessa? És… Will húga, Cecily a Magiszter kéme, ugye?

Értékelés: 9/10

Ugyanúgy letehetetlen volt, mint az első kötet, ráadásként ezt a részt jobban szerettem, köszönhetően a csodálatos mellékszereplőknek, és annak, hogy végig tele volt WTF pillanatokkal a sztori, érzelmileg megmozgatott és végig lekötötte a figyelmem.

Hogy tetszik a borító? Egy szóval: gyönyörű. Felesleges ezt tovább cifrázni, rohadt szépek a sorozat borítói. A régiek, és az újak is egyaránt.

Kinek ajánlom elolvasásra? Aki már olvasta az első részt, kétlem, hogy ne akarná ezt is elolvasni. Aki pedig netán eddig kihagyta A végzet ereklyéi sorozatot, kezdjen bele bátran!