Ez a könyv valami hihetetlenül aranyos volt! Picit tartottam tőle, mégiscsak gyerekkönyv, de lekötött az elejétől a végéig, sőt, miközben olvastam, mintha magam is gyerekké váltam volna.

Felidéztem azokat az időket, amikor gyerekként én is a többiekkel játszottam az udvaron, pláne mert ugyanúgy panelos voltam, mint Kavicsék. Teljesen elkapott a láz, és olyan nagyon drukkoltam Kavicsnak, hogy az hihetetlen.

* Kíváncsi lettél? Legyen a tiéd -15% kedvezménnyel! *

Azért mesélek a sztoriról is. A középpontban egy Kavics nevű kisfiú, akinek az apukája külföldön dolgozik, az anyukája is sokat melózik, ezért Nénike vigyáz rá. A nő viszont nem engedi le délutánonként az udvarra, Kavics viszont mindenáron barátokat akar szerezni, és pont ezért válik a világ „legrosszabb” gyerekévé…

Először is, beszéljünk a címről. Nagyon figyelemfelkeltő, de még véletlenül sem igaz Kavicsra, hogy ő lenne a világ legrosszabb gyereke. Ő csak egy imádnivaló, átlagos kiskölyök, aki magányos, akinek élénk a fantáziája, és persze, időnként elkövet csínyeket. Kavics viszont a szíve mélyén egy nagyon is jó fiú, aki néha rossz döntéseket hoz, pont úgy, mint mindannyian legyünk akárhány évesek is.

A könyv eredetileg 1973-ban jelent meg, így adott volt jó pár kevésbé ismert kifejezés, és emiatt ízesebben beszéltek a szereplők. Mindez pedig nagyon a regény előnyére várt. Az önmagában is nagyon szépen megírt regényt az elmúlt évtizedek csak még szebbé tették, és egyben emlékeztet minket arra is, hogy négy évtizeddel később mennyivel kevésbé használjuk szépen az anyanyelvünket.

A történetvezetésen is látszik, hogy egy régi könyvről van szó: a cselekmény picit lassabban csordogál, a dramaturgiai fordulópontok sem olyan élesek, mint a ma megszokott regényekben, de ez sem von le a könyv értékéből. Egyrészt meg kell zabálni a gyerekeket, a nyelvezet gyönyörű, másfelől pedig ebben a felgyorsult világban jólesett ez a könyv, ami egy cseppet engem is lelassított.

A szereplőket is szerettem ám, egytől-egyig igazi egyéniségek voltak, és annyira hitelesek, hogy szinte lesétáltak a lapokról. Mindannyian ismertük a játszótér nagyfiúját, a vagány lányt, a kisgyereket aki a bátyja árnyékában létezett, vagy a kívülálló srácot, akit idővel befogadtunk. Ezek a panelek nagyon jól működtek, a gyerekeknél pedig csodás volt a karakterfejlődés, ahogy nyitottak egymás felé, és végül igaz barátok lettek. Kellett most ez a hétköznapi, realista történet.

* Kíváncsi lettél? Legyen a tiéd -15% kedvezménnyel! *

Értékelés: 9/10

Jó érzés volt végigélni Kavics útját, ahogy végre beilleszkedik az új közösségbe, barátokat talál, és boldog lesz. Abszolút megérdemelte a kissrác. Ó, és a könyv tele van humoros, vicces jelenetekkel, ezért is imádni lehet! A filmet pedig meg kell mielőbb néznem 🙂

A Manó Könyvektől pedig szuper ötlet volt ez a régi kedvencek sorozat, ahol kultikus könyveket adnak ki új köntösben, hogy ma is újra élvezhessük. Kíváncsian várom a következő elfeledett kincset!

Hogy tetszik a borító? Sajnos semennyire, viszont a könyv tele van édes rajzokkal, amik közül mindegyik jobban bejött, mint a borítóé.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a vicces, elgondolkodtató és picit lassabb cselekményű ifjúsági könyveket, akkor ezt imádni fogod.