Könyvkritika: John Corey Whaley – Kobak

Már abban a pillanatban kíváncsi voltam erre a könyvre, hogy elolvastam a fülszövegét. Az ötlet, ami köré az író felépítette a történetet egyszerűen zseniális, és filmes megvalósításért kiált. Imádnék egy Kobak filmet, remélem, Hollywood valamikor lecsap a regényre. No de miről is szól a könyv? Mi az a zseniális ötlet, ami mindent visz?

Főhősünk, Travis 16 éves, boldog a legjobb barátjával, Kyle-lal, és élete szerelmével, Cate-tel. Ám halálos betegséget állapítanak meg nála. Haldoklik. Travis egy új kezelés mellett dönt: lefagyasztják a testét, majd amint a tudomány azon állapotába ér, a fejét levágják, és egy egészséges donortestével ültetik össze.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be -15% kedvezménnyel! *

Travis 5 évig van lefagyasztva, amikor megvan a test, és elég fejlett a technika az összeültetés elvégzésére. A fiú számára csak egy szempillantás volt az egész: lefeküdt aludni, és felkelt. Mostanra viszont a világ megváltozott körülötte: ő 16 éves maradt, míg a legjobb barátai már főiskolások, Cate pedig el van jegyezve egy nagyon kedves és helyes fiú által.

Az alaptörténet tehát zseniális, szerintem a legtöbbünkben beindít egy csomó kérdést. Mit tennénk, ha mindez velünk történt volna meg? Ha 5 évig kiléptünk volna az életünkből, és mire felébredünk minden és mindenki megváltozik körülöttünk? Még felnőtt korban is döbbenetes mindez, de Travis tinédzser, ez eleve egy nehezebb időszak, amit ez a helyzet még inkább bonyolulttá tesz.

Hogy az író árnyalja a képet, a műtét miatt Travis híressé – avagy inkább hírhedtté – vált, és ez is plusz terheket rótt rá. A főhős karakterét szerettem, de bevallom, sok helyen idegesített. Leginkább az zavart benne, hogy olyan sokszor tűnt önző seggfejnek, hogy kedvem lett volna bemászni a lapok közé és pofon vágni. Helló, visszatértél, nem haltál meg, egészséges vagy! Örülj neki, és próbáld élvezni az életet!

Persze, mondani egyszerű, kívülről megállapítani is a dolgokat, de a könyv elég jól lefestette, hogy milyen szar lehet Travis fejében lenni, és mennyire nehéz úgy továbbélni az életünket, hogy körülöttünk mindenki megváltozott, felnőtt lett, érettebb, csak ő maradt meg gyereknek. Igen, teljesen jól átjött a dilemma, Travis nehézségei, és az egész elcseszett szituáció. De ez nem jelenti azt, hogy ne éreztem volna önzőnek a srácot néha.

Leginkább azokban a pillanatokban akasztott ki, amikor a barátaival volt. Leginkább Hattont, az új sulis haverját használta fel csak a saját céljaira, kért tőle mindenben segítséget, de nem éreztem, hogy a srácról annyi mindent megtudott, avagy kérdezett volna. A történet egy pontján Hatton kinyögte, hogy a szülei a válásuk után nem is beszélnek egymással, és ő a postagalambjuk. Azért ez is elég komoly dilemma, de Travis mintha meg se hallotta volna, csak nyögte a saját nyűgjét. És ez nem egyszeri alkalom volt, többször és több szereplővel is eljátszotta.

Ha megtörténik velünk a felfoghatatlan, ha az életünk kizökken a megszokott kerékvágásból és okkal szenvedünk, az elég indok arra, hogy ne foglalkozzunk kellőképpen a körülöttünk lévőkkel? Szerintem nem. Travist nagyon sokszor önzőnek éreztem, mert az esetek többségében csak abba gondolt bele, hogy neki milyen rossz, de alig járatta az agyát azon, hogy mindenki, aki szerette őt, 5 évig szenvedett a halála miatt. Erre a mérhetetlen önzőségre ok lehet-e a kora? Talán. Elképzelhető.

A megszállottságát a volt barátnője iránt direkt nem írom az önzőség számlájára, mert bár ott is durvának éreztem egy-egy megmozdulását. Az író viszont remekül átadta, hogy milyen boldog volt Cate és Travis régen, így néhol magam is drukkoltam neki, hadd szerezze vissza a lányt, bármennyi érv is szólt ellene. A lehetetlen szerelmi szál, az évődés és a vágyódás a regény sarkalatos pontjaként nagyon megragadt bennem, a lezárás pedig pont olyan lett, amit el tudok fogadni.

Most úgy tűnhet, hogy nem szerettem a könyvet, de ez nincs így. Bár Travis végtelenül önző volt bizonyos helyzetekben, de kedvelhető maradt. Imádtam a barátságát Kyle-lal, ahogy segített a fiúnak a coming outtal az különösen szerethetővé tette a szememben a srácot. Az író stílusa pedig lendületes, nagyon könnyedén olvasható, kíváncsivá lettem a többi könyvére is.

Értékelés: 7/10

A sztori kibontása érdekes lett, és ami talán a legfontosabb: ez a jó alaptörténet nem csak egy ígéret maradt. Sok olyan könyvet ismerünk, ami “olyan jól hangzik”, de nem az. A Kobaknak sikerült megugrania a lécet, egy szerethető regény lett, egy olyan főszereplővel, aki az esetek egy részében pofátlanul önző, máskor hihetetlenül kedves és aranyos, tehát… egy ember, aki nem tökéletes, azaz pont olyan, mint mi. Hiába van a fejünk a helyén.

Hogy tetszik a borító? Semmi extra, de elnézve a külföldi variánsokat, egyikre se mondanám, hogy tökéletes.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted az elgondolkodtató könyveket, és csíped a Young Adult témát, akkor a Kobak is bejöhet. Érdemes kipróbálni!