Könyvkritika: Jenny Han – A fiúknak, akiket valaha szerettem

Annyira hiányzott már egy hamisítatlan Jenny Han könyvélmény! Hihetetlen mennyire jó stílussal ír, annyira olvasmányos és szerethető, engem teljesen az ujja köré csavart. A fiúknak, akiket valaha szerettem is csodás élményt nyújtott. Szertelen, romantikus, és a legtöbb fejezetnél habkönnyű kis regény volt, de amikor komoly témákat is érintett, akkor volt talán a legjobb.

A történet meglehetősen nagyszerű. A tizenhat éves Lara Jean eddig öt fiút kedvelt igazán, ahogy ő mondja, szerelmes volt beléjük. Egyikük a nővére, Margot pasija, Josh. Azért, hogy lezárja magában az érzéseket, mindenkinek levelet ír, amit eltesz. Ám egy nap ezeket a leveleket postára adják, és Lara Jean élete felfordul. Azért, hogy mentse a menthetőt, ál-kapcsolatot kezd az egyik sráccal, Peterrel, hogy Josh ne sejtse, még mindig kedveli őt.

Lara Jean karakterét egyszerűen imádtam. Igen, szeleburdi volt és sokszor gyerekesen viselkedett, de akkor is szerettem őt és az egész családját. Sajnáltam, hogy meghalt az anyukája, de imádtam a testvéreivel való kapcsolatát. Ahogy felnézett a nővérére, Margotra, aki anyja helyett kábé az anyja volt, és amennyire próbált mindig jó nővére lenne a húgának, Kittynek. Üdítő, hogy Lara Jean nem tökéletes, elkövet bizonyos hibákat, de azon van, hogy mindezt kijavítsa és megfeleljen az elvárásoknak. A fél-koreai származás még több pluszt adott hozzá a családhoz, de kicsit kihasználatlannak éreztem, sokkal többet bele lehetett volna csempésznő a kettős identitásérzésből. (Ezt a témát jobban kitárgyalta az Aristotle és Dante).

Miután kimentek a levelek, Lara Jeannel együtt izgultam, hogy most mi lesz, és bár sejtettem ki a hibás, de azért kíváncsi voltam. A sztori szerint a szomszédban lakó Josh először Lara Jean barátja lett, a lány éveken át szerelmes volt belé, de a srác végül Margottal jött össze, ám Margot Skóciába ment főiskolára, így szakított a fiúval. Imádtam, ahogy Lara Jean nem felejtette el, hogy Margot a testvére, és végig rágta a lelkiismeret az érzései miatt. Annyira hiteles volt mindez, és pont ezeket az érzéseket kerestem a Zuhanok beléd-ben is. Mert ez igenis nehéz helyzet, ha a nővéred pasijába vagy szerelmes, pláne ha még ő a legjobb barátod is. Mindennek a megfelelő kidolgozása és átadása az olvasó felé meglehetősen nagy érzékenységet igényel, Jenny Han pedig úgy nyúlt a témához. Emelem a kalapom!

Amikor Lara Jean felvetette, hogy az arrogáns és önimádó Peter legyen az ál-barátja, hogy a srác féltékennyé tehesse az exét, Genevieve-t, csak lestem. Klisé, és amúgy is, ne már, de (!) annyira jó lett a kidolgozása, hogy az valami hihetetlen. Minden egyes jelenet Peter és Lara Jean között a (tökéletes) kémia maga volt a csoda. Édesek voltak együtt, és ahogy egyre több minden kiderült Peterről, úgy vált számomra még inkább szerethetővé és kedvelhetővé a srác. Nem tökéletes, ó, még véletlenül sem az, megvannak a maga hibái, és pont ettől válik egy imádnivaló álompasivá. Pláne Lara Jean oldalán. Nem is tudom mikor drukkoltam ennyire két könyvszereplőnek, hogy jöjjenek már össze. Hihetetlenül édesek voltak.

Nem tagadom, ez a regény is egy szerelmi háromszöggel operált, de mégsem éreztem, hogy ez itt most gond lenne. Hiszen ahogy végiggondoltam, a Lara Jean és Josh páros teljesen esélytelen. Ő nem az a lány, aki képes lenne összejönni a nővére volt pasijával, mert ahhoz túlságosan szereti a testvérét. És Josh legyen bármennyire is édes, kedves és jó fiú, ő nem az a srác, aki mellett Lara kinyílhat, új élményeket próbálhat ki és elszabadul a csigaházból. Éppen emiatt minden pillanatban Peter volt a szívem csücske, pláne amikor elmentek a kirakodóvásárra, hogy megszerezzék a régi bútorokat. Meg még egy csomó isteni jelenetet fel tudnék sorolni, és ő, az édes kis levélkék, amiket Peter írt!

Több mindent is nagyon szerettem a könyvben, és ezek közé tartozik a karakterfejlődés is. Ahogy Lara Jean rájött, mi az igazi szerelem, és ahogy megpróbált egyre jobb és gondoskodóbb nővérré válni. Amit még imádok Jenny Han könyveiben, a körítés. Nála sosem csak a jelenbe kapunk betekintést, hanem megannyi visszatekintés során a múltba is, és emiatt még inkább tudom szeretni a karaktereit, mert valahogy úgy érzem, hogy “egész életében ismertem“, és jobban átlátom a jellemét és a döntéseinek a mikéntjét. Ó, és most komolyan, ezt a könyvet nem lehet úgy olvasni, hogy  ne legyen éhes az ember. Mert állandóan ettek, vagy sütikről és finomságokról diskuráltak. És igen, ez az “egyetlen hiba” amit fel tudok róni.

Értékelés: 10/10

Ez egy imádnivaló regény, ami a Jenny Hantól megszokott olvasmányos, néhol cukorrózsaszín máshol pedig komoly stílussal lett megírva. Nem igazán tudtam letenni, és már most kaparom a falat a folytatásért, amit remélem mielőbb elolvashatok.

Hogy tetszik a borító? Imádom! Annyira jól néz ki, és ezzel a fajta betűtípussal az originálnál is jobban bejön. De az szuper, hogy a kép megmaradt.

Kinek ajánlom elolvasásra? A Young Adult irodalom szerelmesei mindenképpen próbálják be, szerintem szeretni fogják.