A Veled minden hely ragyogó volt az a könyv, amit nem csak a külföldi, hanem a magyar könyves bloggerek is agyon dicsőítettek, ráadásul még egy éve sincs, hogy megjelent, de máris készül a film. Egy ennyire agyon hypolt regénynek nincs egyszerű dolga, ha egy olyan olvasó kezébe kerül, aki csak jót hallott róla. Ami engem illet, hatalmas elvárásokkal ültem neki, vártam, hogy elragadjon, megríkasson és gondolkodásra késztessen. Megtette! A Veled minden hely ragyogó megugrott minden akadályt, száz százalékig megértem mire ez a nagy felhajtás.

A könyv tényleg a Csillagainkban a hibára hajaz, de hangulatában teljesen más. A sztorit dupla narrációban tárta elénk az írónő. Az egyik főhős Violet Markley, az egykor népszerű lány, aki a nővére halála után elvesztette a talajt a lába alól és csak sodródik az árral. Theodore Finch mindig is különc srác volt, a szülei válása és apja erőszakos viselkedése tette be nála a kaput. Híres emberek öngyilkosságain agyal, próbál minél kevesebbet aludni és úgy élni az életét, hogy az emlékezetes maradhasson. Aztán beleszeret Violet Markleyba…

Minden tiszteletem azoké, akik képesek arra, hogy hosszan és részletesen beszéljenek a könyvről. Számomra ez most nagyon nehéz, mert olyan mélyen megérintett a könyv, hogy nehéz kiadnom a gondolatokat magamból. Mindenesetre megpróbálom, mert a könyv megérdemli, hogy beszéljek róla.

Bár nem most fejeztem be az olvasást, de még mindig Theodore Finch jár az eszemben. Az írónő nagyon jól megalkotta a karaktert. A mániás depresszió ábrázolása is kifejezetten jó lett, nagyon átélhető volt, ahogyan Finch váltakozott a nagyon boldog és a nagyon szomorú periódusok között. Minden egyes tette érthetővé vált a betegsége miatt. Nagyon szerettem a karakter gondolatiságát, szuper monológokat írt az írónő a karakter köré, megannyi életigazság és gondolkodnivaló hangzott el az ő részeiben. Miatta mindenképpen újraolvasós lesz a könyv.

Violet karaktere már kevésbé volt egyedi. Tulajdonképpen sok regényben láttam már hozzá hasonló karaktert: rossz dolgok érték az életben, meg kell tanulnia küzdeni, újra felállni és folytatni az életét. Annak ellenére, hogy sok újat nem adott a karakter, mégis szerettem, mert ő is jól volt megírva. Különösen tetszett az út, amit bejárt a regény során. Hiszen itt nem is feltétlenül a szerelem volt a lényeg, hanem az, ahogyan az összetört lány helyrerakja magát, felrázza a családját, visszatér az íráshoz és megpróbálja folytatni az életét.

Persze nagyon szerettem Violet és Finch szerelmi szálát is. Gyönyörűen alakult a kapcsolatuk, már az elején lehetett érezni a kémiát, az erős vibrálást kettejük között. Alig vártam már, hogy végre összejöjjenek, üdítő volt látni, mennyire hatott Finch személyisége Violetre. Volt jó pár közös jelenet, amit egyszerűen imádtam. Ezek leginkább a közös utazásaikhoz kötődtek, amikor megismerkedtek Indiana látványosságaival, és Finch folyamatosan udvarolt Violetnek. Volt Finchnek egy gondolata, ami nagyon megragadt bennem: hogy vannak olyan személyiségei, olyan öltözködési stílusai, amiket Violet jobban szeret a többinél, és hogy most Violet csak azt szereti, akit látni akar, vagy Finchet, ahogy van. Ezen is sokat agyaltam, és jól esett!

Van még valami, amiről beszélnem kell, az pedig a regény lezárása. Figyelem, a következő bekezdés spoileres lesz, tehát ugord át, ha még nem olvastad a könyvet.

FIGYELEM! Ez a bekezdés spoileres!

Spoileres bekezdés: A könyv lezárása nem csak megrázott, hanem fel is idegesített. Sok idő kellett, mire realizáltam magamban, hogy Finch miért lett öngyilkos. Hogy számára az talán nem is öngyilkosság volt, hanem a megváltás. Valahol megértettem a tettét, hiszen erről szól a mániás depresszió, de mégis, egy részem haragszik Finchre. Egy részem arra gondol, hogy tehette ezt Violettel, aki éppenhogy feldolgozta egy olyan ember halálát, akit nagyon szeretett, ráadásul itt is szembesülnie kellett Violetnek a holttesttel. Nagyon sajnáltam a lányt, de örülök a személyiségfejlődésnek, az útnak, amit bejárt a regény elejétől a végéig. Az pedig, ahogy végig követte egyedül Finch útját, majd lezárta magában a dolgot és úgy döntött, minden szempontból tovább lép, csodálatra méltó. Abban pedig őszintén bízom, hogy a Finchez hasonló emberek megkapják a megfelelő segítséget. A spoileres bekezdés véget ért!

Értékelés: 10/10

Nem tudok, és nem is akarok belekötni a regénybe, hiszen felemelt, elgondolkodtatott, megríkatott és sok helyen megmosolyogtatott. Okkal ennyire hypolt a könyv, oka van annak, hogy ilyen sokan szeretik. Most már én is értem miért van ez, a filmet pedig még jobban várom. Bízom benne, hogy az is legalább ennyire csodálatos lesz!

Hogy tetszik a borító? Imádom! Tökéletesen visszaadja a regény hangulatát. Nagyon egyedi és hangulatos lett.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Nem érdemes kihagyni ezt a könyvet, kortól és nemtől függetlenül érdemes megadni az esélyt!

Mi is jártunk az egyik ragyogó helyen, ahol Theo és Violet! Kigondoltuk, mit írnánk mi a falra, mi az, amit még mindenképp megteszünk az életünkben! Az enyémre ez került:

Ellátogatni Pozsonyba!

A te elhatározás-tábládon mi lenne? 

A könyvhöz készült egy fantasztikus előzetes is, nézd csak!