Rég féltem már ennyire egy könyvtől, mint a The 100 esetében. A tévésorozatot egyszerűen imádom, az alapjául szolgáló regényről viszont nem sok jót hallottam… Ám a kíváncsiságom erősebb volt, és milyen jól tettem, hogy magam eredtem a rejtély nyomába: milyen is a The 100 könyv?

* Kíváncsi lettél? Szerezd be -15% kedvezménnyel! *

Teljesen más, mint a tévésorozat, ezt szögezzük le. A széria írói másként nyúltak ugyanazokhoz a karakterekhez, más vonásaikat emelték ki, és a már meglévő háttértörténettel is másként bántak, sőt, át is írták őket. A tényleges különbségekről egy másik posztban számolok majd be.

No de miről szól a könyv? Az alap ugyanaz: az emberiség az atomháború után párszáz évvel már az űrben él egy hatalmas űrhajón. Amikor bajok lesznek, 100 fiatalkorú bűnözőt a földre küldenek, hogy megnézzék, lakható-e már a bolygó. A fiatalok először szembesülnek a természettel, a nehézségeivel és a szépségeivel egyaránt.

A tévésorozat inkább arra ment rá, hogy élhet túl egy számukra idegen bolygón, tulajdonképpen megfelelő tudás és háttér információk nélkül 100 fiatal, akik kisebb-nagyobb kihágások miatt kerültek ide. Ezzel szemben a regény a romantikára helyezi a hangsúlyt, instant szerelmek csapnak fel, no és szerelmi háromszögek. És ez baj-e? Véleményem szerint nem.

Aranyosak voltak a romantikus szálak, még az instant szerelemnél is éreztem némi megalapozottságot, ráadásul nem csak a testi vonzalom terén. Igen, a Bellamy – Clarke párosra gondolok, akik a könyvben is rettentően imádnivalóak. Clarke-ot viszont Wells-szel is nagyon szerettem, és többször is drukkoltam a srácnak. Annyi mindent megtett a lányért, nem bántam volna, ha végül elnyeri a szívét.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be -15% kedvezménnyel! *

Az űrhajón is fent maradtunk ám, hiszen az egyik karakter nézőpontja, Glassé odafent játszódik. Imádtam a Luke-kal való kapcsolatát, a tiltott szerelmet, a rengeteg küzdést és fájdalmat, amit át kellett élniük. Nagyon sajnálom, hogy Glassék kimaradtak a tévésorozatból, mert egyértelműen imádtam minden jelenetüket. Az írónő elérte, hogy a romantikus oldalam győzedelmeskedjen, és ne zavarjon a sok szerelmi szál.

Persze azért néhol éreztem én is, hogy több realitást is el tudnék képzelni. Kissé bántó volt, hogy a srácok először lépnek a Földre, ismerik meg a természetet, de mindennek alig akadt nyoma a narrációban. A nagy felfedezések, a nagy meglepetések az olyan számunkra természetes dolgok iránt, mint egy erdő, vagy maga a fű érintése a talpunk alatt, szinte teljesen elmaradt. Ne feledjük, egy űrhajón nőttek fel, életükben először látták az igazi természetet, mégse nagyon adták ennek nyomát. Ezt azért sajnáltam.

A könyv legnagyobb erénye a letehetetlenség volt. Az írónő 4 nézőpontban mesélt, és a jelen mellett a fejezetek bizonyos részein az adott karakterek múltjába is betekintést engedett. Eme megoldástól sokkal érdekesebbé vált az egész, imádtam megismerni a karakterek múltját, és ráeszmélni, hogy az miként hat a jelenükre. Emellett a fejezetek rövidek voltak és könnyen olvashatóak, tényleg nehéz volt letenni, itt pompásan működik a „csak még egy fejezetet elolvasok” duma, nálam többször is hatott.

Amit még nagyon jó ötletnek tartom, a hierarchia az űrhajón. A tévésorozatban az egyenlőség elve uralkodott, a könyvben viszont három „kerületre” oszlott az űrhajó, a szegényekére, a nagyon szegényekére és a gazdagokéra. Naná, hogy utóbbiaknak jutott a jóból. Mindennek a leírása nagyon valósághű lett, és őszintén, pont így képzelem el egy űrhajó életét, mert ha valahová összezársz embereket, úgyis kialakulnak a társadalmi különbségek, ha tetszik, ha nem. Fájdalmas volt néhol olvasni, de hitelesnek éreztem.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be -15% kedvezménnyel! *

Értékelés: 8/10

Néhány apróbb hibától eltekintve a The 100 könyv abszolút meglepetés volt számomra. Szerettem olvasni, és tévésorozat rajongóként is teljesen élvezhető a regény. Más, de jó, és úgy érzem, ezzel nincs semmi baj.

Hogy tetszik a borító? Nagyon örülök, hogy a filmeset vették át, csak sajna pont ezt a promo fotót nem csípem a srácokról. A gerince viszont nagyon szép, a polcon meg úgyis csak az látszik.

Kinek ajánlom elolvasásra? The 100 rajongóknak mindenképpen, csak vonatkoztassanak el a tévésorozattól, ne hasonlítsák össze, hanem próbálják élvezni. Persze a Young Adult és disztópia fanok is bátran csapjanak le rá.