Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy elolvassam-e a könyvet. Idén már több második világháborúról szóló könyv is a kezembe került, a Leon Leyes-től konkrétan „kiráz a hideg” még mindig, ha csak rá gondolok. (De persze jó értelemben). Nagyon mélyen megérint a téma, a rengeteg szenvedés és a sok áldozat, ami a háborúval jár. Szeretem a komoly, elgondolkodtató könyveket, de van különbség gondolkodás és szörnyülködés között. Mégis, valami azt súgta érdemes lesz elolvasni a Fedőneve Verityt. Szerencsére hallgattam a megérzésemre.

Nagyon különleges és egyedi volt a történet. Igen, világháborús volt, de olyan oldalakról mutatta meg nekem, ahogy eddig nem láttam. Ha előkerül a téma, általában a zsidók szenvedéséről van szó, legalábbis az általam ismert könyvekben, filmekben. Itt egy skót és angol lány, két barátnő megpróbáltatása volt a középpontban. Egyikük német fogságban, egy francia kastélyban raboskodott szörnyű körülmények közt, míg másikuk lány létére a légierőnél volt. Tehát merőben más oldalról lett minden megközelítve, ez az új perspektíva pedig hatalmas távlatokat nyitott.

Magam is azt vallom, hogy a barátság az egyik, hanem a legfontosabb dolog az életünkben. A regény fülszövegén az szerepel, hogy ez „Gyönyörűen megírt, szívszorító regény egy felejthetetlen barátságról, amely a végtelen gonoszságnak is ellenáll.” Ennél jobban nem is írhatták volna le. Queenie és Maddie barátsága példaértékű volt, imádtam látni és olvasni, hogy mennyi mindent megtesznek a másikért, és bármennyire is zord legyen a világ, vagy a helyzet amibe kerültek, a barátság akkor is nagyon fontos. Talán mindennél fontosabb.

Elizabeth Wein remek munkát végzett. Egyedi stílusa van, a könyve egyszerűen olvastatja önmagát. Sokszor úgy éreztem, hogy nehéz letennem, hiába volt kemény a téma, mégis, maradtam, mert gyönyörű a regény dramaturgiai íve. Az elején hősnőnk a németeknek ír egy történetet, amiből fokozatosan megismerjük a legjobb barátnőjét, Maddiet. Ez a történet a történetben megoldás zabálnivaló volt, pláne ahogy jöttek a kikacsintások, a papírra írt vicces megjegyzések. Amikor pedig Maddie kezdett el mesélni, és feltűntek a jól ismert szereplők, a szívem szakadt meg.

Értékelés: 8/10

Nehéz erről a könyvről hosszan mesélni, igazából nem is vagyok képes rá. Imádtam, ehhez kétség sem fér, de nem tartom tökéletesnek. Akadtak apróbb hibái, de alapvetően nem bánom, hogy elolvastam. Megismertem egy csodálatos barátság történetét, és olyan oldaláról mutatta meg a II. világháborút, ahogy még soha semmi.

Hogy tetszett a borító? Imádom! Remekül visszaadja a történet hangulatát. A fekete háttéren a szöveg – azaz a történet, amit Queenie ír – és az összekötözött kéz tökéletesen szimbolizálja az alaphelyzetet. A cím betűtípusa pedig figyelemfelkeltő.

Kinek ajánlom elolvasásra? Bár a Vörös Pöttyös sorozatban jelent meg, de szívem szerint Arany Pöttyöt tennék rá. Témájában és mondanivalójában nem tudom mennyire adnám oda egy tizennégy évesnek. A Fedőneve Verity célközönsége szerintem a (fiatal) felnőttek, nemtől függetlenül.

A brit Egmont kiadó csodálatosan megható trailert készített a könyvhöz. Alább megtekinthetitek!