Újabb könyvkritikával jelentkezik a vendégtoll rendszer keretén belül Ancsi, aki már évek óta vezeti nagy gonddal Az éhezők viadala blogot 🙂 A téma most is könyves, Ancsi Lauren Oliver nemrég megjelent könyvét, A Pánikot vette górcső alá. Íme!

Lauren Oliver: Pánik – Könyvajánló – Írta: Ancsi

Bár a Delírium-sorozat, amely sokaknak tetszett, nekem nem nyerte el a tetszésemet, mégis megörültem, amikor rátaláltam Lauren Oliver következő regényére, a Pánikra.

A könyv középpontjában álló „vetélkedő-sorozat” a Pánik egy, a valóságshowk-hoz hasonlatos kieséses „játék”. Mindegyik fordulója egy-egy bátorságpróba, amelynek során a játékosok egyre kevesebben lesznek, majd végül a főnyereményt – amelyet a diákok az év során napról napra gyűjtenek össze és amely végül egészen jelentős összeggé duzzad – csak egyetlen ember nyerheti meg. A Pánik nem egy legális játék, a könyv során is többször próbálják megakadályozni a rendőrök – sikertelenül. Nem véletlenül üldözik, mert veszélyes, sokszor vakmerő dolgokat kell tenniük a résztvevőknek, amely olykor életüket is fenyegeti. Ha azonban nyernek, az szintén egész életüket megváltoztatja

A történet főszereplői Heather és Dodge átlagos fiatalok. Nincs szupererejük, nem tűnnek ki semmivel a többiek közül. Mindketten szegény, csonka családból származnak, még csak nem is kifejezetten helyesek, csinosak. Mindkettejüket más mozgat.

Bár a könyvből lassan derül ki, nem árulok el nagy titkot, hogy végül megtudjuk, hogy Heather egy szerelmi csalódás következtében száll be a játékba, gyakorlatilag azért, hogy bebizonyítsa magának (és exének?), ő is ér valamit. 12 éves húgával és állandóan pasizó, bulizó anyjával egy lakóautóban él, elég rossz körülmények között, élete pedig folyamatosan változik a nyár alatt, míg a Pánik zajlik, és ahogyan haladunk előre az időben egyre világosabb lesz, hogy Heather a megnyerhető pénzzel azt szeretné elérni, hogy boldogulhassanak húgával.

Dodge-nak egy nála két évvel idősebb nővére van, akivel szintén édesanyjukkal élnek, akivel sokáig járták a világot, így Dodge örült, amikor néhány évvel ezelőtt letelepedtek Carpban, az amerikai kisvárosban. Ők sem élnek túl jól, ráadásul két évvel korábban Dayna, Dodge nővére épp a Pánik döntő futamában szenvedett olyan balesetet, amelynek következtében egy életre kerekesszékbe kényszerült. Most két évvel később a lány akkori ellenfelének öccse is ott van a játékosok között Dodge ellenfeleként. Épp ezért Dodge-ot nem elsősorban a busás nyeremény, hanem a bosszú hajtja.

A történet középpontjában áll még Nat, Heather legjobb barátnője, akit valamiért nem tudtam megkedvelni. Sokszor éreztem úgy, hogy őt bántja Heather utolsó pillanatban meghozott döntése, hogy beszáll a játékba, amit ő már régóta tervezett, és ami által neki eggyel több ellenféllel kell megküzdenie. Ő színésznő szeretne lenni, és hogy annak tanulhasson, azért van szüksége a pénzre

Bishop Heather haverja, mintha a bátyja lenne a lánynak, szintén végigköveti az eseményeket és egyre komolyabb szerepet is kap a történetben.

A regény nem az a kifejezetten sodró erejű szélvihar, de tartalmaz jó néhány váratlan fordulatot, például amikor kiderül, mi is a következő próbatétel, mit hogyan győznek le vagy sem. De ezt a könyvet én nem is elsősorban a sodró lendületéért szerettem, hanem a kellemes, vidéki, nyári hangulatáért, tetszett, hogy végignézhettük, hogyan kellett egyre érettebbnek lenniük ezeknek a fiataloknak, hogyan állnak ki egymás és családjuk mellett, hogyan reagálnak az élet dolgaira.

Jó könyv tehát a Pánik, és aki kicsit is szereti a kieséses vetélkedőket, vagy akit megnyert Lauren Oliver Delírium-sorozata, vagy aki csak egy egyszerű kellemes, mégis azért izgalmas olvasmányra vágyik, annak mindenképp szeretettel ajánlom a Pánikot.