Sorok Között Könyves Blog Body Wrapper

Könyvkritika: Cora Carmack – Szakítópróba

SzakitprobaAkárcsak sok New Adult könyvet, így a Szakítópróbát is fenntartásokkal kezeltem a megjelenése idején. Sokáig gondolkodtam azon, hogy el akarjam-e én ezt olvasni, egészen addig, amíg nem láttam Ági kritikáját a regényről. No az volt az a pont, amikor úgy voltam vele, hogy ezt nekem be kell próbálni. Pechemre a kritikában szimpatikusnak ítélt Rusty, a meleg szereplő volt az elsődleges indokom a Szakítópróba elolvasására, aztán szomorúan konstatáltam, a srác nem sok szerepet kapott, de hát, van ez így. Mindettől függetlenül nekem tetszett ez a könyv, szerintem aranyos volt (persze kifejtem ám bővebben is). Ez a regény sem fogja megváltani a világot, de tényleg nagyon jó kikapcsolódást nyújt, tökéletesen alkalmas egy nyaraláshoz, vagy csak úgy bármikor.

Mielőtt többet írnék a regényről, szót kell ejtenem az íróról, Cora Carmackről. Amit ez a lány véghezvitt, az zseniális. No nem feltétlenül a könyvre gondolok, hanem arra, ahogy eljutott az a közönséghez. A regény ugyanis e-könyvként jelent az Államokban, magánkiadásos úton. Ergó, sem szerkesztő nem látta, és még egy Kiadó sem állt a könyv mögé. Cora mindent egyedül csinált, a marketingen át a korrektúráig. Ahhoz, hogy utóbbi mennyire működött jól, látnom kellene az eredeti verziót, de az tuti, hogy marketingben a csaj nagyon ügyes, hiszen rögtön a sikerlisták élére ugrott a regény, és már tizenkét ország vásárolta meg a kiadási jogot. Ezzel Cora egy olyan ajtót tett fényessé az írók előtt, ami akár Magyarországon is működhet valamikor a közeljövőben.

No de térjünk vissza a Szakítópróbára. Mint írtam, ez egy New Adult regény. Hősnőnk a végzős főiskolai hallgató, Bliss, aki még szűz, de szeretné mielőbb elveszíteni azt – itt meg kell jegyeznem, hogy mennyire találó az angol cím, azaz a Losing It. Egyszerre utal a szüzesség elveszítésére, és a regény másik fő konfliktusára. Sajnálom, hogy magyarul ezt nem lehetett visszaadni. Szóval, Bliss a barátnője, Kelsey tanácsára bárba megy, ahol felszed egy nagyon dögös (öhm…) angol srácot brit akcentussal, és már majdnem lefeküdne vele, de beijed. Másnap Bliss idegesen tapasztalja, hogy Garrick, az előző esti hódítás nem más, mint az új tanára az egyetemen. Innentől kezdve gondolom nem nehéz kitalálni a főbb bonyodalmakat, ami természetesen Garrick és Bliss tiltott kapcsolata, illetve a szüzességi para volt.

A könyv három főbb konfliktusa közül egyik sem jött be igazán. Egyrészt egy végzős, huszonegy évet betöltött hallgató esetében nem hiszem, hogy akkora főben járó bűn lenne, ha nem jöhet össze a tanárával. Oké, elfogadom, nem tehetik meg, de a szüzesség elvesztésének az elhúzása fájóan bántó volt, leginkább azért, mert sokáig a tanár viszonyra hivatkoztak, mint fő indokként. A könyvben pedig volt egy törés, amikor a Szakítópróba címet tette reálissá, de az indok, amivel szabadulni próbált Garricktől, nos, elég gáz volt. No igen, a főbb konfliktusok nem jöttek be. Ami még zavart, az Garrick karaktere. Annyira próbálta tökéletessé, álompasivá faragni, amivel sokszor az ellenkezőjét érte el a szememben, de néhol azért voltak Garricknek is jó pillanatai.

Tudjátok miért szerettem annyira? Mert sütött belőle a lelkesség. Ezen a szövegen – még magyarul is, – látszódott, hogy nagy vigyorral írta a szerző, és nem unta szét magát a szerkesztő által rátukmált sokadik javításon. Annyira élt az egész, a hősnő hangja pedig elnyomott mindent, még az átlagos „minden szereplő gyönyörű és dögös” és a „mondvacsinált problémákat” is. Annyira erőteljes volt Bliss karaktere, és úgy süvített előre a szerző hangja, hogy az valami hihetetlen. Rég olvastam már ennyire olvasmányos könyvet, pont emiatt ajánlom másoknak is. Néha van ám ilyen, hogy nem feltétlenül a jó dramaturgia, vagy a kiszámíthatatlanság miatt szeretünk egy könyvet, hanem azért, mert nagyon jól használja az író az E/1-et. Meg merem kockáztatni, hogy Cora Cormack simán megüti azt a szintet, amit az általam nagyra tartott Meg Cabot – no ilyet se nagyon mondtam még.

Értékelés: 6/10
Mindazonáltal bármennyire is vitt előre a szöveg, a mondvacsinált konfliktusokat nem feledem, de a szereplőket a szívembe zártam, és azt hiszem ez a legfontosabb. Elvileg nemsokára jön a második rész, kíváncsian várom azt is.