Sorozatajánló: Love, Victor – A sorozat, amit látni kell!

Amikor kiderült, hogy spin-off tv-sorozatot kap a Love, Simon, ráadásul a film eredeti íróitól, rögtön megörültem, mert előre borítékolni lehetett, hogy nagyon jó lesz a vége. És szerencsére így lett. A Love, Victor egy pillanatra sem okozott csalódást, végig tartotta a minőséget.

A sorozat főszereplője a 16 éves Victor Salazar, aki a családjával Texasból költözik a Creekwood gimibe, ahol időközben Simon igazi legenda lett a keréken történt csók óta. Victor a családi gondjai mellett a szexuális orientációjával is küzd, nem tudja, hogy a lányokat, vagy a fiúkat szereti inkább – netán mindkét nemet. Végül elindul az önfelfedezés útján, amin Simon lesz a segítője, a két fiú ugyanis Instagramon kezd el beszélgetni egymással.

Igen, gyanítom a legtöbben erre vagytok kíváncsiak: kiderül pár dolog Simonról a sorozatban, sőt, a nyolcadik részben nem csak Simon, hanem “Blue” is feltűnik, és így lesz kerek egész a történet, de Nick Robinson hangilag végig jelen van. Egyébként a kapocs a film/könyv és a tv-sorozat között nagyon erős, gondolok itt a szellemiségére, a humorára, a felvállalt témák bátorságára és arra az édes, aranyos megközelítésre, ami a Simonverze világ sajátja.

Victor viszont teljesen más karakter, mint Simon, és ez így van jól. A családjában komoly válság van, a szülei nagyon úgy tűnik, válni akarnak, a húga is nehezen viseli a költözést, neki kell erősnek lennie, miközben komoly válságban van az orientációja és a beilleszkedés miatt is. Victoron annyi a teher, naná, hogy elkövet időnként megkérdőjelezhető döntéseket, de számomra pont ettől volt hiteles a karakter. Pont ezért szerettem nagyon: mert olyan emberközeli volt, annyira közel került az ember szívéhez.

Az már az első részből kiderül, hogy Victor fél felvállalni önmagát, hiszen maga sem biztos benne, hogy a nyíltan meleg és szupercuki Benji vonzza őt igazán, vagy a vicces és kedves Mia, akivel hamar egy hullámhosszra kerül. Az évad során Victor hosszú utat jár be, miközben letisztázza maga előtt, hogy mire is vágyik igazán, és képes-e megosztani a világgal azt, aki. Victor felfedezésének az útja, az, ahogyan végül rátalált a válaszokra egyszerűen csodálatos volt. Olyan könnyű volt azonosulni vele, és annyira sokat jelentett nekem még most is, de ha tizenéves koromban fut a széria, akkor még többet adott volna.

Ami a romantikus szálakat illeti, azok is nagyon erősen és jól domináltak a történetben. Benji iszonyú cuki volt, és sebezhető, kapott emellett egy tök jó önálló szálat, amiben neki is meg kellett tanulnia harcolni önmagáért, a vágyaiért, és ezt szerettem. Mia is egy imádnivaló karakter volt, jól átjött nála az, hogy mennyire szenved a családi helyzete miatt, és a magány hogyan tudja rossz döntésekre sarkallni az embert. Ami Mia és Benji személyiségét illeti, már csak emiatt is megkedveltem őket.

Most olyat mondok, amin meg fogtok lepődni. Bár imádtam Victor történetét, de Victor és Mia legjobb barátai, azaz Felix és Lake ellopták a showt. Felix a kicsit kínos, de amúgy vicces és aranyszívű barátként olyan jó Stiles Stilinski pótlék volt, Lake pedig közösségi média függő lányként, és egy brutális szülői háttérrel abszolút belopta magát az ember szívébe.

Imádtam Felix összes jelenetét, Lake is zseniális volt önmagában, amikor pedig elkezdtek mocorogni egymás felé, na az mindent vitt. Nem hittem volna, hogy egy queer főszerpelős sorozatban majd pont egy hetero páros lesz a kedvencem, de annyira jó volt a két színész között a kémia és olyan erős volt önmagában és együtt is a két karakter, hogy csak lelkesedni tudtam a párosukért.

A sorozatban azt is nagyon szerettem ám, hogy milyen bátran nyúlt a témáihoz. Gondolok itt például Felix és Andrew esetére, ahogy a srác egyetlen béna poénnal hogyan tette tönkre Felix életét évekre, ez tök jó üzenet arra, hogy a tetteinknek mekkora súlya van. De nem csak ez került elő, többek között a szülők megromlott kapcsolatának a kezelése, a magány elfogadása, a közösségi média függőség veszélyei, annak a hátrányai amikor villámhárítóként viselkedsz a családodban és még folytathatnám…

Mielőtt elkezdődött a sorozat volt pár negatív felhang, amikor heteróként vállalta el a főszerepet Michael Cimino. Nos, a sorozat alatt nekem ez abszolút nem jött át, iszonyúan jól alakított a színész, de z tulajdonképpen mindenkire elmondható. Szerintem érezhető volt, hogy szerették a szerepeiket, a sorozatot, és ez valahogy átjött a játékukon is.

Szóval, szerintem nézd meg nyugodtan a sorozatot, maximálisan tudom ajánlani, mert rengeteget ad az embernek érzelmileg, erős a története és még a humora is rendben van. Az utolsó rész végén akad egy pici cliffhanger, emiatt (is) nagyon remélem, hogy a Hulu berendeli a második évadot. Ujjak keresztbe! Mindenesetre így, önmagában is valamennyire kereknek érződik a sorozat.