Az abortusz kemény téma, írni is durva róla, pláne, ha egy egész regényt erre építesz fel. Brit Bennett viszont megcsinálta, méghozzá nagyon is jól. A kötet letehetetlen, elgondolkodtató, és annyira élő, lélegző, mint kevés másik kötet. Ráadásul az elbeszélési mód is nagyon érdekes, ugyanis a templomban lévő nénik mesélik az egész sztorit.

Egy dél-kaliforniai fekete közösségben vagyunk, a hősnőnk a 17 éves Nadia, akinek az édesanyja évekkel ezelőtt öngyilkos lett. A lány egyetemre készül, és belezúg a pásztor fiába, a focista ösztöndíjra pályázó Luke-ba. A románcuk vad és viharos, amikor pedig Nadia teherbe esik, hamar az abortusz mellett dönt, mert az édesanyja is 17 évesen lett vele terhes, és mindig éreztette vele, hogy mi mindenből maradt ki miatta. Luke pénzt kap a szüleitől az abortuszra, és végül eltávolodik a lánytól, miközben mindkettejük lelkét mardossa a tettük.

Milyen lehet azután tovább élni, hogy tudod, lehetett volna egy kisbabád, aki már nincs? A kötet nagyrészt ezzel is foglalkozott, és érzésem szerint hitelesen tette. Mert átjött a fájdalom, a tehetetlenség, az, hogy ha fiatalon meghoz valaki ilyen döntést, az milyen hatással lesz a későbbi életére. Szerencsére átjött a férfi oldal is. Mit érez az apa? Hogy éli át Luke azt, hogy tulajdonképpen Nadia döntött helyette? Mennyi ideig lehet gyászolni egy babát, aki meg sem született? Kemény kérdések, kemény gondolatok, a kötet pedig a lehető legjobban foglalkozott velük.

A könyvnek van egy harmadik főszereplője is, Aubrey, aki az abortusz nyarán Nadia legjobb barátnője lesz. Nagyon érdekes volt náluk látni, hogy ismeretlenül mit irigyeltek a másiktól, és hogy ez mennyi emberre lehet igaz. Amíg nem ismerjük a másikat azt hisszük, tökéletes az életük, holott a zárt ajtók mögött mindenki sötét titkokat rejteget, Aubrey korai élete pedig brutálisan kegyetlen volt. Sajnáltam is miatta a lányt, de csodáltam is, hogy ennyire kedves és jó ember tudott maradni minden ellenére.

A fülszöveg is elárulja, és hamar egyértelművé is válik: Aubrey és Luke idővel egy pár lesznek, ez pedig naná, hogy érzékenyen érintette Nadiát. Ez egy abszolút nem szokványos szerelmi háromszög volt, a maga nemében nagyon egyedien alkotta meg az írónő. A több nézőpont miatt pedig minden cselekmény, minden gondolat nagyon érzékletesen átjött, és a ezek miatt vált a történet még érdekesebbé, még szerethetőbbé.

Talán azt szerettem a legjobban (a könyv különleges stílusán túl), hogy itt nem tökéletes emberekről olvashattam. Mindenkinek, még Aubreynak is megvoltak a saját hibái, és a saját erősségei is. Senki sem volt tökéletes, de mindenki magán viselte a tettei súlyát, még az abortuszt támogató, a saját fiát védeni akaró tiszteletes is. Az egész regény annyira emberi volt, annyira jól átélhető, hogy emiatt is baromi jó volt olvasni.

Emellett persze érdekes volt belelátni a fekete-kultúrába is, látni, hogy mik a lehetőségek, milyen félelmeik vannak a tagjainak, és milyen kultúrális különbségek vannak egyes generációk között. A kötet több évet felölel, emiatt pedig mindez még élesebben, még jobban előjön. A vallás is szerepet kapott, és itt most tényleg átéreztem azt, hogy a hit milyen erőt, kitartást tud adni egyeseknek, és mennyire jó lehet, ha a vallás, ha Isten szeretete az emberben mélyen ott él.

Értékelés: 10/10

Az Anyák egy felkavaró történet, ami nagyon komoly témákat boncolgat három karakter szemszögén át. Sokszor olvastam már az abortuszról, de külön jó volt, hogy itt láttuk, évekkel később is milyen hatása van. (Ezzel együtt még mindig azt gondolom, hogy az anya dönt). Egy biztos, ilyen bemutatkozó kötet után remélem még olvashatunk magyarul az írónőtől valami újdonságot!

Hogy tetszik a borító? Nekem nagyon bejön, jók a színek, a minták. Viszont egy kis mellékzönge: a könyvben véletlenül az én nevem szerepel borítótervezőként, mert volt egy, a kiadó által elfogadott tervem, ami viszont az írónőnek nem tetszett. Így a végleges verziót Zsibrita László készítette el, az én nevem tévedésből szerepel a kötetben.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek, aki szereti a komolyabb történeteket.