A Papír hercegnő tavaly jött, látott és győzött, én pedig nagyon hamar Royal fiúk rajongó lettem. Szó nincs rá, hogy mennyire vártam ezt a kötetet, és milyen nagy boldogság volt olvasni. Igen, ez továbbra is egy szappanopera, igazi guilty pleasure, a lehető legjobb szórakozás. És pont ezért szerettem annyira.

A sztori ott kezd, ahol az előző rész véget ért. Brooke halála miatt Reed börtönben van, visszatért Ella édesapja, Steve, így minden megváltozik Royaléknál. A kötet fő kérdésköre az, hogy ki a gyilkos, hogy ússza meg Reed a börtönt, és miként alakul Ella kapcsolata az édesapjával, illetve Reeddel. És meg kell mondjam, magasan ez volt a legjobb rész eddig a sorozatban.

Nem vagyok egy nagy krimi rajongó, de itt a rejtélyt gyönyörűen megoldotta Erin Watt. A kötet során ugyanis végig azon agyaltam, hogy ki lehet a gyilkos. A gyanúsítottak pedig folyamatosan jöttek, és pont, amikor azt hittem, hogy kitaláltam, ki és miért is ölhetett, jött egy újabb erős gyanúsított, és így tovább… Nagy pluszt adott mindez a kötethez, a végső megoldás pedig mindent vitt.

Ella és Reed kapcsolata egyértelműen ebben a kötetben teljesedett ki. Imádtam látni azt, ahogyan küzdenek egymásért, leginkább persze Ella a fiú szabadságáért. A kötet egy része pedig nagyon fájdalmas volt, hiszen ott lebegett a fiú feje felett a börtön veszélye. De még így is, gyönyörűen átjött az, hogy mit jelentenek egymásra, és hogyan hozzák ki a másikból a legjobbat. Hiszen Ella menekülne, mert ahhoz van hozzászokva, de Reed miatt harcol, míg Reed olyan sokat változott a lány szerelme mellett. És végső soron erről a legjobb olvasni: amikor a szerelem miatt mindkét fél jobb ember lesz.

Milyen érzés lehet, ha hirtelen felbukkan a halottnak hitt apád? No, ezt abszolút kimaxolta a kötet, de végül teljesen más irányban, mint azt előzetesen hittem. Mert Steve maximális „apa-üzemmódra” kapcsolt, és ez a túlféltő viselkedés annyira édes volt tőle. Szerettem ezt az apa-lánya kapcsolatot, még ha érződött is, hogy hány ezer sebből vérzik. Érdekes volt eljátszani a gondolattal is, hogy milyen lehetett volna Ella élete, ha az anyukája hamarabb megtalálja a férfit. Ami viszont az egészből a legjobb volt, az a beszélgetés a mosdóban a lányokkal. Az a jelent mindent vitt! Akárcsak Ella és Steve kapcsolatának az alakulása.

Külön szeretem ebben a sorozatban azt, hogy a mellékszereplőkkel milyen szépen bánik. Hús-vér emberek, ráadásul sok karakterfejlődéssel. Azért nem semmi, hogy az első kötettől Easton hová fejlődött, igaz? És a srác ebben a kötetben is alakított. A Valerie – Wade kapcsolatot is imádtam átélni a főhősök szemén át, hiszen annyira édesek voltak. Na és a negatív szereplők! Na itt nem akarok spoilerezni, de maradjunk annyiban, hogy ne írjunk le senkit előre, mert bárki okozhat nagyon pozitív meglepetéseket.

Értékelés: 10/10

A sorozat legjobb kötete volt eddig a Cifra palota. Nagyon jó ötletekkel dolgozott Erin Watt, a karaktereit még mindig imádom, a behozott krimi-szál pedig szépen beépült a történetbe. A romantika pedig ezerrel tombolt, Ella és Reed jeleneteit egyszerűen imádtam. A kötet végén most nem volt függővég, de így is várom a negyedik részt, amiben kiderül, milyen lányra is figyelt fel Easton Royal.

Hogy tetszik a borító? Szerintem gyönyörű, és tetszik az utalás is, hogy bár gyémántokkal van kirakva a kapu, nem tudhatod mi fogad odabent.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! De őszintén, ha valaki a Megtört herceg függővége után képes arra, hogy ne folytassa a sorozatot, azt nem is tették tönkre a Royal fiúk :p