Tegnap végre itthon is megjelent az új Vörös Pöttyös, a Kalózkirály lánya! A kötetet imádtam, értékelést itt olvashattok tőlem. Alább pedig kigyűjtöttem pár kedvenc idézetem. Íme!

#1

„– Halljuk a feltételeket, hercegnő! – Méregtől csöpögve ejti ki a rangomat. – De igyekezz!
– A legénységem szabadon és sértetlenül távozik. Én ellenkezés nélkül átmegyek a hajódra. Ezenfelül átviszed a holmimat az Éjvándorra.
– A holmidat?
– Igen, a ruhatáramat és az egyéb személyes holmimat.
Ridenhez fordul.
– A ruháit akarja – szólal meg hitetlenkedve.
– Hercegnő vagyok, és elvárom, hogy úgy is kezeljenek!
A kapitány úgy fest, mint aki legszívesebben lelőne, úgyhogy Riden gyorsan magához ragadja a szót.
– Mit számít, kapitány? Ha ki akarja magát cicomázni nekünk mindennap, ám legyen! Én nem fogok panaszkodni.”

#2

„Egy pillanatra elkomorodik, arcán szomorúság suhan át. Eszébe jutott valamilyen emlék.
– Ha bőgni fogsz, akkor megtennéd, hogy a fedélzeten teszed? Nem bírom a könnyeket.
Riden a szemembe néz. Mintha nem is rám nézne, hanem valahova a távolba, keresztül rajtam.
– Tényleg szívtelen teremtmény vagy, Alosa. Tétovázás nélkül gyilkolsz. Két férfival elbírsz egyszerre. Szemrebbenés nélkül végignézted, hogy két emberedet lemészárolják. Csak elképzeléseim vannak, miféle neveltetésben részesülhettél Maneria leghírhedtebb kalóza mellett.
– Kihagytad a felsorolásból, hogy jobban célzok, mint te.
Felnevet. Épek a fogai, nem semmi egy kalózhoz képest.”

#3

„Néha nem azon múlik a túlélés, hogy mire vagy képes, hanem azon, hogy kit ismersz.”

#4

„Sokkal könnyebb lenne, ha bűzlene. Hiszen a kalózok büdösek! Neki miért van akkor só- és szappanillata?
Előreránt, és eszembe jut, hogy valamennyire azért ellenkeznem kellene. Így hát a mellkasára fektetem a tenyeremet, és jó alaposan meglököm. Az éjszakai szellő hűvös, Ridenből viszont az ágy melege sugárzik. Meleg, izmos, jó az illata.
És vasmarokkal szorít. Ha a másik karom is kék-zöld foltos lesz, kénytelen leszek viszonozni.”

#5

„A hasam felé csúsztatja a tenyerét, egyetlen pillanatra sem veszi le rólam a szemét. Most már biztos vagyok benne, hogy továbbra is lelkesen veszem a levegőt, ugyanis az előbb valóban elakadt a lélegzetem. Nagyon is el kellene ütnöm a kezét.
Mégsem teszem. A bordám után a karomat simítja végig, egészen a vállamig.
– Nem tudom, mi ez a ruha – szólal meg –, de tetszik.
– Rendelésre készült – felelem.
– Aztán szépen elloptad?
Vállat vonok.
– Mit művelsz?
– Szerinted mit művelek?
– Taperolsz.
– Igyekszem visszaszerezni a kulcsot.
– Szóval ezzel magyarázod, hogy taperolsz.
Elmosolyodik, és előrehajol, a szája majdnem a fülemhez ér.
– Nem látom, hogy nagyon ellenkeznél – suttogja.
– Ha megtettem volna, most nem nyílna lehetőségem erre.
Rémülten felnéz, de már nincs ideje arra, hogy kitalálja, mit fogok tenni.
Bizony, beletérdelek. Méghozzá az ágyékába.”

* Ide kattintva elolvashatod az értékelésem is! *

#6

„– Többféle apa van. Vannak, akik feltétel nélkül szeretnek, vannak, akik feltételekhez kötik a szeretetüket, sőt olyanok is akadnak, akiktől semmiféle szeretetet nem kap az ember. Milyen apa a király?
Most először érzem azt, hogy Riden olyasmiről kérdez, amiről inkább nem beszélnék.
– Nem igazán értem, mi hasznosat szűrnél le ebből a témából.
– Hmm. Szóval megpróbálsz kibújni a válaszadás alól. Tehát feltételekhez köti a szeretetét. Ha sosem szeretett volna, nem tartanád őt ilyen nagyra. Mondd csak, Alosa, miket kellett tenned ahhoz, hogy kivívd apád szeretetét?
– A szokásosat. Hazudni, lopni, gyilkolni. – Mindegyik szót félvállról vetem oda. Remélhetőleg nem érzi meg a bennük rejlő szorongást.
– Úgy formált, ahogy neki tetszett. Úgy edzett, hogy olyasmivé válj, amivé egyetlen nőnek sem lenne szabad. Egy…
– Az vagyok, ami lenni akarok! Ostoba vagy. Jobb lesz, ha befejezzük.
Riden feláll, és a rácshoz lép. Aztán észbe kap, és inkább elhátrál.
– Nem akartalak megbántani, Alosa. Szerencsés vagy. Jobb, ha legalább egy kicsit szeretnek, mintha egyáltalán nem.
Tudom, hogy Riden most saját magáról beszél. Mégis dühös vagyok. Úgy érzem, helyre kell őt tennem.
– Bármit tett is az apám, szeretetből tette. Erőssé váltam. Így képes vagyok a túlélésre. Nem számít, hogyan jutottam el idáig. Harcos vagyok. Méghozzá a legjobb.”

#7

„Mindenkivel történnek rossz dolgok. Az a legfőbb feladatunk, hogy felülkerekedjünk az ilyesmin. Ha pedig nem megy, hát hozzuk ki a legjobbat az adott helyzetből.”

#8

„– Hadd kísérjem oda, hercegnő!
Felkap, és a vállára hajít.
– Mit művelsz? Azonnal tegyél le!
Feljebb nyomom magam, és megfogom a fejét. Hosszú haját szokás szerint gondosan hátrakötötte.
Tökéletes, már húzhatom is!
– Áu!”

#9

„– Nő vagy. Viselkedj is úgy! Nem beszélhetsz ilyen…
– Úgy beszélek, ahogy akarok. Nem finom hölgy vagyok, hanem kalóz!
– Jobb lenne, ha nem lennél az!
– Mégis miért? Elég jól megy.
– Mert a kalózok nem szoktak úgy kinézni, mint te, nem beszélnek úgy, mint te, és nem csinálják azt, mint te. Érthetetlen vagy, és teljesen összezavarsz.
– És ez az én hibám? Szerintem már azelőtt is egészen zavarodott voltál, hogy én idekerültem.
Érzem Riden lélegzetvételét az arcomon. Olyan közel áll hozzám, és olyan dühös, hogy már-már nevethetnékem támad.
– Nem, nem voltam – ragaszkodik az álláspontjához.
Majd hirtelen megcsókol.
Mi a… Félreértettem a helyzetet. Csak idegesíteni akartam, felbosszantani. Összezavarni, hiszen ő az ellenségem. Nem számítottam rá, hogy ellágyul.
Mondjuk, hogy őszinte legyek, nem igazán mondhatom, hogy ellágyult.
Fizikai szükségletként jelenik meg a dühe. Érdekes.
Csókolóztam már jó néhány alkalommal, kalózokkal és szárazföldi férfiakkal egyaránt. Általában épp azelőtt történik ilyesmi, hogy ellopnék valamit. Vagy ha nagyon unatkozom.
Most nem igazán van rá mentségem. Ami azt illeti, rengeteg oka van annak, hogy miért rossz ötlet megcsókolni Rident. Csak épp egyetlenegy sem jut eszembe.
Talán azért, mert édesebb az ajka, mint hittem. Vagy mert bizsereg a bőröm ott, ahol a keze az arcomhoz ér. Esetleg élvezem, hogy olyasmit teszek, ami apámnak nem tetszene. Mármint, nem igazán védelmező típus, de határozottan felháborítaná, ha tudná, hogy az ellenséggel csókolózom, főleg, hogy az égvilágon semmit sem nyerhetek vele. Nem, várjunk csak, hiszen ez nem igaz! Határozottan az én malmomra hajtja a vizet, ha az ujjam köré csavarom az elsőtisztet.”

#10

„– Azért vagyok ilyen, mert ezt választottam. Az vagyok, aki csak lenni akarok. Vannak, akik azt mondják, az embernek meg kell találnia önmagát. Szerintem nem. Én azt gondolom, olyanná formáljuk saját magunkat, amilyenek lenni akarunk. Némi erőfeszítéssel bármit meg tudunk változtatni saját magunkon.”