Kissé féltem ettől a kötettől, mivel a sorozat második része nem lett a kedvencem. Viszont! Imádok pozitívan csalódni, és ez itt szerencsére megtörténhetett. A Király ketrece bőven hozta a Vörös Királynő színvonalát, és új lendületet adott a sorozatnak is.

A sztori már az elején ütősen indul: Mare-t elfogta Maven, a palotában tartja fogva, és használja fel a saját kedvére, a céljai elérésére. Az ország állapota egyre durvább, a palotában is dúlnak a hatalmi harcok, Mare pedig minden erejével azon agyal, hogyan szökhetne meg. Eközben pedig még jobban megismeri Mavent, az összetört, tönkretett fiút. A királyt.

A könyvet tulajdonképpen két részre bonthatjuk. Gondolom senkinek sem okoz meglepetést, hogy Mare nem marad örökké fogoly a palotában. Azt hihetnénk, hogy az izgalmasabb, jobb része a könyvnek az, amikor Mare már együtt van a Vörös gárdával, és megújult erővel harcolnak a hatalom ellen. Na itt nem ez volt.

Nekem a palotás fejezetek tetszettek a legjobban. Jó ötlet volt nagyon, leginkább mert jobban megismerhettem Mavent. Végre, ha csak egy kicsikét is, de beláthattunk a felszín alá, megtudhattuk, hogy miként törte őt össze apró darabokra Elara, és mi lakozik a fiúban, akit az anyja egy szörnnyé nevelt. És hiába csak sodródott Mare az eseményekkel a kötet első felében, ez még így is bőven izgalmas és elgondolkodtató lett, köszönhetően az ütős mellékszereplőknek.

Külön tetszett az is, hogy mennyire ügyesen tágította Aveyard a sorozat világát. Például a történelemkönyvekből, amiket Mare kapott nagyon sok érdekesség kiderült a múltról, ami hozzáadott a jelenhez. Emellett imádtam azt, amit az írónő kihozott az Ezüst – Vörös ellentétekről, a háború mibenlétéről. Elképesztő lett az egész, itt-ott fel is húztam magam, és ez bizony jó volt, mert sikerült érzelmeket generálnia az írónőnek a hiteles világ ábrázolásával.

Az írónő jól szőtte a szerelmi háromszög szálait is. Tetszett az, ahogy Mare a két fiúról gondolkodik, és külön szerettem, hogy Cal is tudott utálatos, önző és gonosz lenni. Hogy a hatalom iránti vágy mindkét fiúban ott van, ahogy Mare sem tökéletes. Részemről mindenképpen Team Maven, imádom a srácot, alig várom, hogy újra együtt legyen Mare-ral, mert ennyi nagyon nem volt elég a párosukból. Annál is inkább, mert hiszem, hogy van még jóság Mavenben is. Hiszem, hogy komolyabb tervei vannak annál, mint amit látunk. Egyszerűen nem lehet ő olyan gonosz, mint amilyennek láttatni akarja magát. Ugye?

Sajnos Cameron viszont továbbra is nézőpont karakter maradt. Mit mondjak, továbbra sem bírom a lányt, noha ebben a részben azért elviselhetőbb volt. Viszont kellettek a fejezetei, érdekes volt belelátni a Gárda működésébe és hétköznapjaiba, amíg Mare a börtönben sínylődött. És akadtak azért jobb pillanatai is, amik leginkább a testvéréhez, és pár Cal beszélgetéshez voltak köthetőek. De a lényeg tényleg a Gárda hétköznapjain volt, kellett ez a kontraszt a palota mellé.

Nagy meglepetésemre kaptunk egy harmadik nézőpont karaktert is. Evangeline tényleg a sorozat egyik legjobb karaktere, és mindezt a saját fejezeteiben is bizonyította. Nem hittem, hogy az acél mögött egy ennyire összetört, és szabadságról álmodó lány lapul. A karakter mélyítése gyönyörűen átjött, a romantikus szál pedig tele volt meglepetéssel, és csak a tiszteletem tudom küldeni az írónő felé, amiért ezt így, ilyen jól sikerült megírnia.

Értékelés: 10/10

A Király ketrece izgalmas, akciódús és elgondolkodtató volt egyszerre. Egy pillanatra sem lankadt a feszültség, a dramaturgiai így nagyon szépen átgondolt és ügyesen megírt lett, és szerencsére az érzelmi részek is nagyon jól működtek. Az Üvegkard bukdácsolása után gyönyörű új erőre kapott a sorozat, a lezáró részt pedig már nagyon várom, különösen mert ütős függővéggel zárult a harmadik rész is.

Hogy tetszik a borító? Még mindig gyönyörű. Imádom ezt a koronás, kékes színű megoldást, és külön tetszik, hogy a cím tipográfiája is ilyen egyszerűen illeszkedik az összképbe.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha netán az Üvegkard után feladtad volna a sorozatot, szerintem térj vissza bátran, mert a Király ketrece bőven hozta azt, ami miatt annak idején beleszerettünk a Vörös Királynőbe.