Nagy szerelmem ez a könyvsorozat. Anno a szombatomra is úgy készültem, hogy reggel elkezdem olvasni, és estére tuti a végére érek. Nos, sajnos ez nem így alakult. Ez volt az első alkalom, hogy nem varázsolt el teljesen egy Geek Girl kötet.

Most először éreztem azt, hogy Harriet iszonyúan idegesít. Mintha az előző négy könyv karakterfejlődéseit lehúztuk volna a rolón, és ez a Harriet sok szempontból idegesítőbb volt, mint akit az első részekben megismertem.

Persze, értem én: elhagyta a pasija, és emiatt felborult az egész világa. Igen, a szerelem szívás, de ahogy a barátaival bánt, arra egyszerűen nincs mentség. Azt sem értem, hogy tudta mindezt elviselni Natalie, Toby no és Jasper. Ezzel az időbeosztásos dologgal nálam is kihúzta a gyufát. De a nagy „hozzuk össze a szerelmeseket, és a mindent kontroll alatt tartok” dolga sem volt túl szimpatikus.

Azt hiszem, sokat elmond az, hogy leginkább azokat a jeleneteket szerettem, ahol Harrietnek beolvas a modellkedés kapcsán egy reklámozó, és amikor India kioktatta Harriettet a barátságról. Mindketten azt mondták a lánynak, ami engem is idegesített, és amit én is gondoltam végig.

És ha már Harriet: eddig szerettem, hogy sok tudományos érdekességet hallhattam Harriet tolmácsolásában. Most viszont eljutottunk arra a pontra, hogy túl sok volt belőlük, és sokszor random lettek bedobálva. Értem, ez is valahol Harriet zavarodott idegállapotát jelezte, de azért olvasóként zavaró volt, na.

Illetve, valamit még meg kell említeni. Most fordítóváltás történt. Az első 4 részt Nagy Boldizsár fordította, míg az 5. kötetet már Nánási Yvette. A fordító váltást szerintem nagyon meg lehetett érezni. Teljesen más volt a ritmusa a regénynek, kevésbé vonzott be olvasás során, és valahogy kevésbé sikerült olvasmányosan átadni a történetet, amit igencsak sajnálok.

Szerencsére jót is mondhatok! Mert volt egy pont, ahol Harriet ismét rálépett a személyiségfejlődés útjára. És igen, az tetszett a legjobban, hogy végre komolyan veszi a modellkedést, és nem csak szerencsétlenkedik, hanem próbál tenni valamit. És ami a legfontosabb: tiszteli a szakmát, és elismeri, mint művészeti ágat. Ez nagyon kellett, és miután eljutottunk erre a pontra, a könyvet is nagyobb lelkesedéssel olvastam.

Harriet apját sem szerettem még ennyire, mint most! Végre, nem csak a vicces oldala lett kiemelve, hanem az is, hogy milyen komoly és gondoskodó apa tud lenni, aki ha kell, érett, felnőtt döntéseket hoz meg. Egyszerűen ilyen apa kell mindenkinek!

Annabell és a nagyi is haláliak voltak együtt, de engem az apa mellett legjobban Tabitha, a kisbaba bűvölt el. Annyira cukinak írta őt le Harriet, hogy teljesen elolvadtam minden egyes jelenettől, ahol szerepelt a kislány.

Kaptunk egy romantikus szálat is, amit egyszerűen imádtam. Jasper nagyon édes, és tetszik, hogy teljesen más, mint Nick, és így Harriet is más oldalát domboríthatja ki. Nagyon megszerettem a párosukat, és pont ezért vagyok picit morcos a könyv vége miatt. De… csak még kíváncsibbá tett a lezáró részre. Mert igen, annak dacára, hogy ez a rész nem lett szerelem, várom a nagy lezárást.

Értékelés: 6/10

Sajnos ez a rész nem varázsolt el annyira, és még véletlenül sem Nick hiánya miatt. Harriet valahogy idegesítőnek tűnt a könyv elején, de a végére szerencsére jött a karakterfejlődés. Akadt azért jó pár vicces és szerethető pillanat is.

Hogy tetszik a borító? Nem rossz, kétségkívül figyelemfelkeltő.

Kinek ajánlom elolvasásra? Naná, hogy Geek Girl rajongóknak. Ha pedig netán magát a sorozatot még nem ismernétek, itt az idő pótolni, az első 4 kötet egyszerűen zseniális.